Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•*.༄▢♫.*•
[________________________] Jungkook POV.
-Hogy haladtok a dalszöveggel? -vont kérdőre a menedzserem, miközben az irodájában ültünk.
-Tulajdonképpen, még sehogysem. Viszont, vannak ötleteink mindkettőnknek.
-Örülnék neki, ha egy kicsit gyorsabban működne ez a procedúra.
-Ön is tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nem úgy megy, hogy a hasunkra csapunk, és hopp, készen van a szöveg. -forgattam meg kicsit a szemeimet.
-Pontosan tudom, Jeongguk. Én csak arra gondoltam, hogy nem szeretném hónapokig húzni ezt. -emelte szájához az eddig előtte pihenő csészét, majd belekortyolt a fekete italba. - Viszont van még valami, amire kíváncsi lennék.
-Csak tessék.
-Ugye jól kijössz Jiminnel? -kérdezte, mire én azt válaszoltam rá, hogy teljes mértékben.
Jimin POV.
-Hát itt vagy! -hallottam meg egy mély hangot, miközben éppen nyújtottam le táncolás után. Mióta véget ért a turné, azóta naponta járok a táncterembe, hogy megmozgathassam magamat. Felegyenesedtem, majd az ajtó felé fordultam, ahol a menedzsert pillantottam meg. -Nem kéne túlhajszolnod magadat, a végén baj lesz. -dorgált meg kissé, miközben beljebb fáradt a terembe. Nem sokkal később Jeongguk is megjelent, amin nagyon meglepődtem.
-Hát ti? -kérdeztem, miközben egy fehér törölközővel itattam fel az izzadságomat a nyakamról.
-Én éppen készültem megkeresni téged, hogy kérdezzelek a dalotokról, de közben összefutottam Jeonggukkal, aki szintén téged keresett. Idefelé elmondta, hogy hogyan álltok, ezért végül csak idevezettem őt, hiszen tudom, hogy a napokban sokat tartózkodsz itt. Ne felejts el enni valamit vacsorára, kérlek. Nem szeretném, ha ugyan az előfordulna, mint múltkor. -tekintett rám aggódóan a férfi. Nem sokkal később elment, miszerint dolga van még, ezért kettesben maradtam a munkatársammal.
Mikor néhány perc múlva se méltóztatott megszólalni az ajtónál álldogáló, én megfordultam és nemes egyszerűséggel, elkezdtem összeszedni a holmimat. Léptek hangja csendült fel, azok után pedig két kar fonódott össze a derekam körül. Ijedten ugrottam meg, s egyenesedtem fel, mikor realizáltam, hogy Jungkook áll mögöttem, mégpedig vészesen közel.
-Mit szeretnél? -álldogáltam. Nem szólalt meg, ezért megfordultam karjai közt, majd felnéztem arcára. Derekamra szorított, mire picit felszisszentem, s közelebb hajolt arcomhoz. Sötét íriszeivel kutatta a tekintetemet. Arcomra hamar felkúszott a piros egyik sötétebb árnyalata.
-Megőrjítesz, Park Jimin. -suttogta, s éreztem, hogy meleg lehelete cirógatja az arcom. Elengedett, majd a kicsit messzebb lévő babzsákba huppant le, és telefonját elővéve kezdte el az nyomogatni, miközben én sokkos állapotban, piros színben úszó arccal fordultam vissza, hogy befejezhessem azt, amit elkezdtem.
