𝐦𝐢𝐥𝐤𝐲𝐰𝐚𝐲 | ✓

삼십이.

•*.༄▢♫.*•

[________________________]

Jungkook POV.

[öt hónappal később]

- Ugye végig mellettem leszel? - kérdezte kicsit aggódva a szerelmem, miközben már a kórházi ágyon feküdt.

- Ígérem - fogtam meg apró kezét, s időközben az összes orvos megérkezett a helyiségbe, hogy megkezdődhessen a szülés. Mivel Jimin férfi, így nem tud természetes úton szülni, tehát császármetszés útján fog lezajlani ez az egész.

[..]

A műtét körülbelül kettő és fél órát vett igénybe, én pedig végig szerelmem ágya mellett ültem, aki már az elején kapott egy erős érzéstelenítőt, illetve a fejével végig felém volt fordulva. Beszéltem hozzá halkan, hogy eltudjam terelni valamennyire a történésekről a figyelmét, miközben én azért próbáltam figyelni, hiszen ezt a pillanatot semmi pénzért sem akartam volna elhalasztani. Csodálatos volt végignézni és meghallani, hogy a gyermekünk megszületik, és elsőnek felsír.

Mikor megtisztították a kislányunkat, Jimin kezébe adták őt, aki mosolyát nem rejtegetve nézte a kezében tartott szépséget. Közelebb húztam a széket az ágyhoz, majd cirógatni kezdtem a kicsi fejét.

- Yeri.. - suttogta a picinek Jimin, a már hetekkel ezelőtt eldöntött nevet.

- Olyan gyönyörű, mint te - bókoltam páromnak, aki elmosolyodott a szavaim hallattán. Odahajoltam hozzá, majd egy aprócska csókot nyomtam a homlokára, majd visszaültem a helyemre. Az idilli pillanatot egy orvos szakította meg, mivel bejött, és közölte velünk, hogy Jimin és a baba három nap múlva hazamehetnek. Én bent fogok velük maradni, csupán ruhákért vagy egyéb szükséges dolgokért fogok majd elmenni.

- Éhes vagy, Kicsim? - simítottam meg arcélét.

- Picit - mutatta pici ujjaival a mértéket.

- Jól van - kuncogtam cselekedetén. - Akkor hozok valamit, rendben? Mit kíván a pocakod? - kérdeztem kedvesen, miközben tincseit cirógattam.

- Azt rád bízom - beszélt halkan, mivel a kezében pihenő csöppség úgy tűnt, hogy álomba szenderült.

- Akkor mindjárt jövök, sietek - hagytam el macskaléptekkel a szobát.

Hogy mi is történt az elmúlt hónapokban? Valójában, egész sok minden. Végleg be lett jelentve, hogy én visszavonultam, illetve Jimin is. Nem lett akkora probléma ebből, mint amire mi számítottunk. Persze továbbra sem fedtük fel, hogy gyerekünk lesz, azt meg főleg nem, hogy Jimin fog szülni.

Időközben költöztünk is egy kevésbé forgalmas helyre. Egy kertes, otthonos lakást vettünk, ami tökéletesnek bizonyult egy három fős, kicsi családnak. Berendeztük az egyik vendégszobát babaszobának, bevásároltunk pici ruhákat, illetve mindenféle dolgot, amikre szükségünk lehet majd a kislányunk nevelése során. A nevét már a kisebb partink után kitaláltuk, döntésünk pedig a 'Yeri' névre esett.

Végül a munkával kapcsolatban. A BigHitnél helyezkedtem el én is, mint ahogyan Jimin. Míg ő producerként, én koreográfusként dolgozom ott már néhány hete. Nagyon jól érzem magam, Bang PD nagyon kedves és segítőkész mindenkivel, illetve a munkatársak is baromi jó arcok. Nekem dolgom az, hogy egy nemrég debütált bandának tanítok be táncokat. Igazán tanulékonyak, tehát egészen könnyű dolgom van velük.

[..]

- Itt vagyok - húztam be magam mögött az ajtót. - Ne haragudj, hogy ennyi ideig tartott, csak ez az épület egy kész labirintus! - vetődtem le a székre hitetlenkedve, egy zacskóval a kezemben. - Egy örökkévalóság volt, míg megtaláltam a büfét - kezdtem el kipakolgatni a pici asztalkára a szerzeményeket.

- Miket hoztál? - ült egy kicsit feljebb Jimin, miközben még mindig kezei közt volt a picúr.

- Nem volt sok választék, próbáltam olyat hozni, ami laktat. Van itt húsleves, illetve szezámmagos-mézes csirke és.. Mi ez? - nyitottam ki egy kisebb, fehér dobozt. - Oh, igen. Meg rizs - "tálaltam" meg neki, majd kibontottam a pálcikákat is. Yerit elvettem szerelmem kezéből, majd óvatosan áthelyeztem őt a mellettünk lévő kiságyba, ahol szinte azonnal el is aludt ismét.

- Ez nagyon finom! - hümmögött Jimin, miközben tömte a kis pofiját.

- Csak lassan, nehogy félrenyeld - anyáskodtam. - Van valami a szádon - vettem észre, mire ő egyből szalvétáért nyúlt, de én lefogtam mancsát, majd előrehajoltam, és egyszerűen lecsókoltam a szája szélén maradt szószt. Szégyenlősen eszegetett tovább, én pedig csak kuncogtam a reakcióján.

[három nap múlva]

Már összepakoltunk, és azon voltunk, hogy elinduljunk végre haza, miután három napot kórházlakókként töltöttünk el.

- Alig várom, hogy végre a saját ágyunkban aludhassak - ásított egy nagyot Jimin az anyósülésen ülve.

- Alig várom, hogy végre a saját ágyunkban.. - kezdtem volna, de Jimin közbevágott.

- Be se fejezd, kérlek - nézett rám könyörgően, de hamar kitört belőle a nevetés. - Hogy őszinte legyek, én is várom, Jungkook - folytatta a kacagást, mire tőlem egy perverz nézést kapott, majd ismét az útra koncentráltam.

A házunk előtt leparkoltunk, majd leállítottam az autót. Kipattantam, és egyből a csomagtartó felé vettem az utamat, hogy magamhoz vehessem a táskákat, amik bent voltak velünk az elmúlt napokban. Jimin a kapunál várt engem, Yerivel a kezében. Intettem neki, hogy bemehetünk, mikor már lecsuktam a csomagtartó ajtaját.

- Üdv itthon, Jeon Yeri - köszöntötte izgatottan a kislányt Jimin, mire én egy puszit adtam az ő pofijára, illetve a picúr homlokára, majd az ajtót becsukva indultam el beljebb, hogy végre lepakolhassam a kezemben lévő táskákat.

•*.༄▢♫.*•
20/05/29