𝐦𝐢𝐥𝐤𝐲𝐰𝐚𝐲 | ✓

이십오.

•*.༄▢♫.*•

[________________________]

Jimin POV.

Néhány nappal később már hazautaztunk, de ezúttal egy privát repülő segítségével. A telefonom szinte fel akart robbanni a sok-sok értesítéstől, szóval szinte azt már nem is használom egy ideje.

Nos, Jungkook. Hogy vele mi van? Fogalmam sincs. Beomseok felhívott, és közölte velem, hogy ne merjek a fiú közelébe menni, hiszen csak elrontom őt. Nem néztem volna ki belőle sosem, hogy ilyen módszerekhez fog folyamodni. Aggódom a páromért nyilván, hiszen mesélte, hogy a menedzsere eléggé homofób, így nem tudom, hogy miken megy most keresztül.

Kész szenvedés volt minden egyes, nélküle töltött nap.

Éppen a kanapén feküdtem, miközben mindenféle édességet ettem, amit a lakásban találtam, mikor megszólalt a csengő.

- Yeosang! - vidultam fel, ahogyan megláttam a legjobb barátomat, ahogy az ajtóm előtt áll.

- Szia, Jimin! - mosolygott. Beengedtem őt, majd megkérdeztem, hogy szeretne-e inni vagy enni valamit. - Nem kérek semmit, köszönöm. Na és mesélj, hogy vagy? Rég nem találkoztunk.

- Hát.. Szeretném azt mondani, hogy minden rendben van, de valójában semmi sincsen - mosolyogtam keserűen az előttem ülőre.

- Bang PD és a többiek már rajta vannak az ügyön, hogy kimagyarázzanak ebből téged, titeket.

- Nem is az. Inkább Jungkook miatt aggódom. Napok óta nem hallok felőle, és ez aggaszt.

- És mi van köztetek..? Láttalak titeket összebújni, mikor még a képet csináltam rólatok. Tudod - kuncogott, mire én szégyenlősen lehajtottam a fejemet, s az ölemben pihenő kezeimet kezdtem el birizgálni.

- Ja, igen. Mesélni is szerettem volna erről neked, mivel szinte gondoltam, hogy rajtakaptál minket, de sosem találtam a megfelelő alkalmat rá.

Elmeséltem mindent az elejétől a mai napig Yeosangnak, aki figyelmesen hallgatott engem, néha pedig hozzászólt.

- Őszinte leszek, szinte gondoltam, hogy ez lesz.

- Miből?

- Nem tudom, megérzés - vonta meg a vállát.

Jungkook POV.

- Miért hívott ide? - húztam ki, majd ültem le a székre Beomseok irodájában.

- Nos, Jungkook.. Te emlékszel erre, itt? - húzott ki egy lapot az előtte lévő mappából. A szerződésemet tartotta a kezébe.

- Persze - bólintottam komoly tekintettel. Két kezével megfogta a lap tetejét, majd betegesen vigyorgott rám.

- Mit szólnál ha ezt itt most én.. Széttépném? - nem lepett meg a kérdése.

- Tegye meg - mondtam végig a szemébe nézve, majd megvontam a vállamat. - Ha most önnek az a problémája, hogy egy fiút szeretek, és felvállaltam, hát hajrá! Jimin kurvára többet ér nekem, mint ez a tetves munkahely. Főleg, hogy ilyen szemét a menedzser - dőltem hátra hitetlenül nevetve. Eleget tett kérésemnek, és egy határozott mozdulattal kettétépte a szerződésemet.

- Hát ez nevetséges - fújtattam, s felálltam, majd elindultam, hogy összeszedhessem a cuccaimat, hogy aztán majd végleg kitehessem a lábamat erről a helyről.

[..]

Este kilenc óra körül lehetett, én pedig az autómnak dőlve álltam kint Jimin háza előtt. Láttam, hogy világít bent a lámpa, így kikerestem a telefonomban a nevét, aztán rámentem a hívás gombra. Nem szóltam neki, hogy át fogok jönni, amolyan meglepetésnek terveztem, hiszen nem találkoztunk már sok-sok napja.

- Haló? - hallottam meg Picúr fáradt hangját, s mintha éppen a fürdőszobában lett volna.

- Otthon vagy? - kérdeztem, miközben alsó ajkamat harapdálva mosolyogtam.

- Persze - felelte, s hallottam, hogy sétál valahova.

- Ki tudsz jönni a házad elé? - egy kis csend, aztán egy szőke, kócos buksit véltem felfedezni az ablakban, ahogy a függönyt elhúzva pillantott ki, egyenesen rám. Egy széles mosoly ült ki az arcára, majd letette a telefont, s kiszaladt hozzám. - Meglepetés! - kiáltottam miközben ő nekem csapódott, én pedig készségesen öleltem át apró testét. Kabátomat valamennyire próbáltam ráhúzni, hiszen mégis csak egy gatyában és egy rövidujjú pólóban jött ki.

- Hiányoztál - pillantott fel rám, majd pipiskedett egy csókért. - Történt valami?

- Elég sok minden.. - néztem fel az égre, majd vissza rá. - Jimin, a szerződésemnek annyi, nem dolgozom ott többé.

•*.༄▢♫.*•