𝐦𝐢𝐥𝐤𝐲𝐰𝐚𝐲 | ✓

스물일곱.

•*.༄▢♫.*•

[________________________]

Jimin POV.

Lehet, hogy hatalmasat tévedtem, mikor olyan magabiztosan kijelentettem, hogy nem tartozom az olyan férfiak közé, akik képesek teherbe esni.

Két hét telt el azóta, mióta Jungkook bejelentette, hogy a szerződésének annyi, és már nem dolgozik Beomseoknál. Nos, ez alatt a két hét alatt elég sokszor éreztem magam rosszul reggelenként. Ezt a párom is észrevette, és természetesen folyamatosan körülöttem legyeskedett, hogy ha kellene valami nekem, ő egyből teljesíteni tudja a kérésemet.

Az elején még betudtam annak, hogy biztosan benyeltem valami vírust, de a napok teltével már kezdett betelni nálam a pohár, így felhívtam Yeosangot, hogy jöjjön el velem egy boltba, és vegyen velem terhességi teszteket.

- Na miújság? - kérdezte Yeosang, miközben beültem az autójának anyósülésére.

- Őszintén? Baromira félek, de egyben izgulok is - tettem le a lábamhoz a táskámat, amiben a pénztárcámat és még más dolgokat tároltam.

- Bármi van, tudod, hogy rám számíthatsz - ígérte meg, miközben mosolyogva beindította a motort.

- Kívánhatnék nálad jobb legjobb barátot? - döntöttem neki a fejemet a szék fejtámlájának.

- Mit mondtál Kooknak, hova mész?

- Csak megmondtam neki, hogy elmegyek a boltba, ami tulajdonképpen igaz is, csak nem azt fogok venni, amit ő hisz. Most, hogy nincsen munkahelye, egész nap játszik, tévézik vagy összebújva filmezünk. Mivel nekem még egy ideig nincsen munkám ugyebár, ezért otthon vagyok vele én is - meséltem. Az út további részét végig beszéltük, majd mikor megérkeztünk, a kezeimet ropogtatva szálltam ki az autóból.

- Nem lesz gáz, ha én most bemegyek, és veszek egy doboz terhességi tesztet? - gondoltam túl.

- Mi a fasz köze van bárkinek is ahhoz, hogy te mit veszel? Maximum, ha kérdezik, akkor a barátnődnek veszed - biztatott vállat vonva a mellettem sétáló.

Miután sikeresen megvettük azt, amit szerettünk volna -szerencsére nem kérdezett senki semmit-, még beültünk és megettünk egy fagyit az ottani fagyizóban, aztán pedig egy kisboltba is betértünk, hogy vehessek néhány édességet magamnak, illetve Jungkooknak pár doboz banános tejet.

[..]

- Megjöttem! - mondtam hangosan, miközben a cipőmet vettem le.

- Minden rendben volt? - jelent meg Kook feje a dolgozószoba ajtajában, s onnan kukucskált ki rám. Fején még félig rajta volt a fülhallgató, így ebből következtettem le, hogy valószínűleg játszott.

- Persze. Nem ismert fel senki, nem volt sok ember a boltokban, javarészt csak idősebbek.

- Lejátszom gyorsan még ezt, oké? - mutatott be a szobába, mire egyet bólintva adtam a tudatára, hogy nyugodtan folytassa azt, amit elkezdett. Én izgulva a fürdőszobába zárkóztam, annak reményében, hogy Jungkook még csak később fogja befejezni a játékot.

- Lássuk csak - sóhajtottam egy hatalmasat, majd kibontottam a kis dobozkát, s kihúztam belőle egy tesztet. Elolvastam, hogy hogyan is kell ezt pontosan csinálni, majd miután végrehajtottam a lépéseket, letettem a kis tárgyat a mosdókagyló szélére. Leguggoltam, s a tenyereimbe temettem az arcomat, a szívem pedig hevesen dobogott. Nem is tudom hány perc telhetett el akkor, amikor felálltam s megnéztem a tesztet, amin tökéletesen látszott a kettő vonal. A szívem, mintha egy pillanatra megállt volna, a szemeimből pedig könnyek kezdtek el hullani. Nem tudtam hova tenni ezt a helyzetet, így leginkább pánikolni kezdtem. Megcsináltam még a maradék teszteket is, amik szintén ugyan ezt az eredményt mutatták.

Egy kisebb zacskóba csomagoltam a fehér tárgyakat, majd visszatettem a dobozba őket, aztán kisurrantam a fürdő ajtaján, be a hálóba, ahol eltettem a fiókba a rózsaszín dobozkát. Kisétáltam a nappaliba, ahol a legnagyobb meglepetésemre Jungkook ült a kanapén, és a tévét nézte.

- Benne vagyok a tévében - fordult hátra, hogy rám nézzen, majd vissza a képernyő felé. A pulcsim ujjait piszkálva ültem le a kanapé sarkába, s onnan néztem a televíziót.

- Jeon Jungkook, a fiatal és híres énekes úgy döntött, hogy abbahagyja énekes karrierjét. Nyilatkozta Kim Beom Seok, a JYP lemezkiadó cég vezetője a stábunknak - beszélt az irritáló hangú férfi.

- Hogy mekkora egy gyökér ez az ember - fújtatott Jungkook, s lehalkította a tévét. - Miért vagy olyan messze? Baj van? - nyújtotta ki felém mindkét karját, miközben alsó ajkát lebiggyesztette. Továbbra sem mentem oda hozzá, a gondolataimba merülve üldögéltem a kanapé sarkában.

- Megint rosszul érzed magad, babám? - jött ő közelebb, majd magához húzott egy egyszerű mozdulattal. Megráztam a fejem, s baromi közel álltam a síráshoz, hisz ötletem sem volt, hogy miképpen mondhatnám el neki a jelenlegi szituációt. - Jimin~ - cirógatta meg a pofimat hosszú ujjaival, mire néhány könnycsepp kibuggyant a szemeimből, és végigszántottak az arcomon.

- Hé, miért sírsz? - aggodalmaskodott, s egyre szorosabban tartott, próbált minél közelebb húzni magához.

- Jungkook.. - motyogtam síros hangon, majd lapát tenyerét megfogva helyeztem azt a pocakomra, miközben tovább sírdogáltam.

- Mi történt? Fáj a pocakod? - adott apró puszikat a fejem tetejére, miközben a hasamat cirógatta. Megráztam a fejem. Megtöröltem a szemeimet, majd feltápászkodtam ülőhelyzetbe, aztán megfordultam, hogy vele szemben lehessek. Belemásztam az ölébe, és nyaka körül kulcsoltam össze a kezeimet.

- Jungkook, kisbabát várok - hajoltam közel a füléhez, majd nehezen, de elmotyogtam ezeket a szavakat.

•*.༄▢♫.*•