𝐦𝐢𝐥𝐤𝐲𝐰𝐚𝐲 | ✓

스물 둘.

•*.༄▢♫.*•

[________________________]

Jimin POV.

A szobámba érve vettem tudomásul, hogy már megint egy hatalmas szobát kaptam, teljesen feleslegesen. Mit tudnék egyedül, szinte már egy kisebb lakásnak mondható hotelszobában csinálni? Pontosan, semmit. Ledobtam a táskámat, majd az ágyhoz tipegve lehuppantam arra. Elővettem a telefonomat, és videóhívást kezdeményeztem Jungkookkal.

- Szia - jelent meg a képernyőmön a feje. - Mizu?

- Megint kaptam egy szobát, amit nem tudok kihasználni - panaszkodtam. - Neked mekkora?

- De hát, már láttad.. - nézett érdekesen a kamerába - Olyan húsz c..

- Mi a szar, Jeon! - szakítottam félbe. - A szobád! A szobádra gondoltam, te barom! - világosítottam fel, miközben égett a fejem.

- Ja - nevetett kínosan. - Egész nagy, de tetszik.

- Néha komolyan nem értem a menedzsereket. Feleslegesen költik a pénzt - keltem fel, miközben beszéltem, és elindultam, hogy "felfedezhessem" a szobát. - Még egy rohadt spejz is van! - sóhajtottam fel, ahogy kinyitottam a konyhában található ajtót.

- Én éppen fürdeni készültem - beszélt, s éppen valamit pakolhatott. - Én nem bánom, ha meg akarod nézni, felőlem át is jöhetsz és csatlakozhatsz is akár, de a telefonomat nem szeretném még tönkretenni azzal, hogy bevizezem.

- Hogy lehetsz ennyire egy perverz állat? - forgattam meg a szemeimet. - Leteszlek, jó?

- Vegyél egy zuhanyt és pihenj le, mindent bele kell adnunk este - mondta törődően, lágy hangon.

- Az lesz - mosolyogtam rá. - Szeretlek, később találkozunk.

- Én is szeretlek - integetett egy picit, majd bontottuk a vonalat.

[..]

- Ez az utolsó koncertetek, azon belül pedig az utolsó zenétek, tehát adjatok bele mindent! - bíztatott minket Beomseok.

- Tíz másodperc! - szaladt el előttünk egy staffos.

- Ügyesek leszünk - szorította meg a kezemet Jungkook, s ahogyan ezt kiejtette ajkain, a felvonó elindult, és hamarosan már meg is jelentünk a színpadon.

A rajongók most nagyon hangosan, hatalmas beleéléssel énekelték velünk a szöveget, úgy tűnik, hogy a hetek alatt sikerült megjegyezniük azt. Boldog voltam a táncolás közben. Minden teljesen jól ment addig, míg az ugrós részhez nem értünk. Nem figyeltem, teljesen máson járt az eszem, mint kellett volna. Véletlen félreléptem, és el is estem volna, s biztosan beütöttem volna a fejemet, ha Jungkook nem reagál gyorsan, és kap egyből utánam. A szemeim egyből kipattantak, kiszáradt alsó ajkamon végigszántottam a nyelvemmel. Egy pillanatra elhallgatott a közönség, szinte olyan volt, mintha kikapcsolták volna őket, de a csend helyét azonnal átvette a sikítások és kiabálások zaja.

Jungkook abbahagyta az éneklést, míg a rajongók tovább folytatták azt. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd szeme lejjebb kandikált az ajkaimra. Nyeltem egyet, hiszen ötletem sem volt, hogy mire készül. Segített, hogy végre normálisan a talpaimon álljak, majd kezével arcomra simított, miközben egyre közelebb hajolt hozzám, s ajkait az enyéimnek nyomta. Megcsókolt.

Jungkook megcsókolt a színpadon, több tízezer ember, és körülbelül ugyan annyi kamera előtt.

•*.༄▢♫.*•