𝐦𝐢𝐥𝐤𝐲𝐰𝐚𝐲 | ✓

이십삼.

•*.༄▢♫.*•

[________________________]

Jimin POV.

A mikrofont kiejtve a kezemből csúsztattam fel tenyereimet a párom arcának két oldalára, és egyre közelebb préselődtem hozzá. Miután egy táncos megelégelte, hogy senki nem akar semmit sem tenni az ellen, hogy leállítsanak minket, ezért, mintha a koreográfia része lenne -bár mindenki tudta, hogy rohadtul nem volt az-, előresasszézott, a mikrofonomat felkapta, majd odajött hozzánk, hogy szétválasszon minket, a kezembe adta a tárgyat, s visszaállt táncolni.

Égő fejjel, felduzzadt párnácskákkal folytattunk a dal megmaradt részének az előadását. Amint elhalkult a zene, a ránk világító lámpák lekapcsolódtak, és hamar le is ereszkedtünk a színpad alá. Próbáltam senkire sem nézni, miközben az öltöző felé siettem. De ott bent várt valami, pontosabban valaki, akire egyáltalán nem számítottam.

- Tudod, Jimin.. - kezdte Bang PD. - Most mérgesnek kéne lennem, igaz? - masszírozta orrnyergét, miközben én hátat fordítva neki kezdtem el öltözni. Nem mertem megszólalni, ez a férfi kiszámíthatatlan, hiába hangzik nyugodtnak, legbelül lehet, hogy tombol.

- Mióta tart ez köztetek? - támaszkodott meg térdein, majd úgy kémlelt engem.

- Nagyjából fél éve.

- Szinte gondoltam, hogy ti vagytok azokon a képeken. Elmondhattad volna.

- De a szerződésben az áll, hogy nem szabad randizgatnom senkivel. Egyszerűen szükségem van valakire magam mellé, belefáradtam, hogy bárhova nézek, aranyos párokat látok. Szeretem a munkámat, de még mennyire! De nekem is szükségem van szeretetre, és most nem az olyan fajtára gondolok, amit öntől kapok.

- Teljes mértékben megértelek, Jimin. Úgy tekintek rád, mintha a fiam lennél, hogyha elmondtad volna ezt előbb, nyilván kerestünk volna megoldást. Sőt, most is mindent megfogok tenni azért, hogy ezt az ügyet lecsillapítsuk, és semmiféle bántás ne érjen téged, vagy titeket. Az a probléma, hogy ötletem sincs arról, hogy Beomseok hogyan gondolkozik. Ő egy teljesen más téma.

- Basszus, Jungkook - temettem kezeimbe az arcomat.

Jungkook POV.

- Eszednél vagy, kölyök? - kérdezte erélyesen a menedzserem. - Buzi vagy?! - kiáltott. Mivel mindig is azt mondtam mindenkinek, hogy heteró vagyok, így biztosan villámcsapásként érte a férfit, sőt az egész médiát és a rajongókat, hogy az imént egy fiút csókoltam meg. Hogy megbántam-e? Egyáltalán nem.

Teljesen nyugodtan kezdtem el öltözködni, míg Beomseok csak szikrákat szóró tekintettel nézett engem.

- Nem válaszolsz, huh? - váltott át egy teljesen másik stílusba. Mivel továbbra sem szóltam egy mukkot sem, kiviharzott az öltözőből. Nem hatott meg annyira, hogy rosszul érezzem magam miatta, csupán azon aggódom, hogy vajon Jiminnél minden rendben van-e.

Fekete ruhákat vettem magamra, egy ugyan olyan színű, magas talpú bakanccsal, illetve még szintén fekete maszkkal és sapkával együtt. Igyekeztem eltakarni az arcomat minél jobban, hogy "elbújjak" a megvető pillantások elől, és ne nagyon fotózzanak le. Az ajtót feltépve, sietős léptekkel indultam meg szerelmem öltözője felé, de mikor odaértem, pont akkor lépett ki rajta a menedzserével együtt, miközben nevettek valamin. Ahogy megpillantott a szőke, a mosoly eltávozott az arcáról, s annak a helyére az aggódás jelei ültek ki.

- Minden okés? - csapódott mellkasomnak, én pedig magamhoz öleltem.

- Azt nem mondanám, de annyira nem akadt ki, mint ahogy azt én elképzeltem.

- PD-nim azt mondta, hogy mindent próbálnak majd megtenni, hogy eltereljék a figyelmet erről az egészről, bár.. Én ezt egy picit lehetetlennek gondolom, de remélem, hogy tévedek. Néhány hétig nincsen dolgom így most emiatt a helyzet miatt. Nem nagyon mászkálhatok ki addig, amíg nem csillapodik ez le.

- Örülök neked, picúr - simiztem meg a fejét, majd elküldtem, hogy öltözzön, hogy végre visszamehessünk a hotelbe, és elkezdhessük azt, amit már reggel megbeszéltünk.

•*.༄▢♫.*•
20/05/19