𝐦𝐢𝐥𝐤𝐲𝐰𝐚𝐲 | ✓

십구.

•*.༄▢♫.*•

[________________________]

Jungkook POV.

Megkértek, hogy menjek el, tusoljak le, öltözzek át és pihenjek egy kicsit, nem engedték, hogy bemenjek az orvosi szobába Jiminnel. Vonakodva ugyan, de elindultam, hogy megcsináljam az előbb említett dolgokat.

A kifelé vezető út egy kész szenvedés volt, rajongók rengetege vett körül, kamerák fényei villogtak mindenfelől, illetve természetesen a sok kérdés, a hatalmas hangzavar.

"- Hol van Jimin?"

"- Jungkook, igaz, hogy van valami kettőtök között?"

"- Kérlek válaszolj!"

..és ezekhez hasonló mondatok hangoztak el folyton.

Már az autóban ülve, idegesen, és aggódva vártam, hogy szerelmem is megérkezzen a kocsiba, és végre el tudjunk indulni haza, ahol majd megbeszélem vele a dolgokat. Majdnem egy óra elteltével, mikor már a rajongók nagy része elment, Jimin két dolgozóval maga mellett igyekezett a jármű felé, s mikor ahhoz ideért, be is mászott a mellettem lévő ülésre. Kezemet a felém eső, apró mancsára csúsztattam, amit ezúttal nem ellenzett. Az ablaknak döntötte a fejét, s úgy kémlelte a mellettünk elsuhanó tájat. Arcáról rég eltűnt az a mosoly, ami még a színpadon rajta volt nem sokkal ezelőtt. Óvatosan közelebb csúsztam hozzá, karomat pedig átvetettem a vállai fölött, minek hatására automatikusan hozzám bújt, én pedig valamennyire megnyugodtam, hogy nem utál teljesen. Egy puszit adtam a feje búbjára, majd észrevettem, hogy elaludt a karjaim között.

A háromnegyed órás út egy örökkévalóságnak tűnt, minél hamarabb már át akartam öltözni és az ágyban szerettem volna már magunkat tudni. Mikor a sofőr szólt, hogy megérkeztünk a házhoz, Jimint óvatosan arrébb tettem úgy, hogy még véletlenül se ébresszem fel, majd kiszálltam az autóból, átmentem a másik oldalra, és kiemeltem a szerelmemet is az ülésről. Elköszöntem a sofőrtől, majd elindultam be a házba, Jiminnel együtt.

[..]

Hajnali kettő körül lehetett, már mind a ketten átöltözve feküdtünk az ágyon. Jimin durmolt, én pedig alacsony hangerőn néztem a szobában lévő tévét, hiszen sehogysem jött álom a szememre. A mellettem fekvő mocorogni kezdett, mire én azonnal, teljesen lehalkítottam a készüléket. Nem akartam felkelteni semmi pénzért sem.

- Jungkook? - tapogatta ki a mellkasomat kis kezével, miközben nagy szemeivel nézett rám a takaró alól. - Hány óra van? - motyogta halkan, álmoskásan.

- Hajnali kettő körülbelül. Felkeltettelek? - fordultam felé. Kibújtatta fejét az őt takaró anyag alól, majd megrázta buksiját. - Akkor jó - mosolyogtam lágyan.

- Miért nem alszol? - araszolt közelebb hozzám, majd mellkasomra hajtotta a fejét.

- Nem tudok. Folyton a vitánk jár a fejemben - öleltem át őt. - Illetve, ki tudja, mikor lehet bajod, a mai után? Tényleg, mi volt a baj?

- Csupán kimerültség.

- Annyiszor hajtogattam, hogy ne hajszold túl magad - ráztam meg a fejemet.

- Most komolyan ilyenkor szeretnél ezen civakodni? - csapott rá gyengén pucér hasamra, mire összerezzentem.

- Ugye tudod, hogy nagyon sajnálom a reggelit? Nem akartam rád kiabálni, csak annyira felbosszantott engem a sok hülye interjús, hogy.. - kezdtem el volna panaszkodásomat, ha Jimin nem szakít félbe azzal, hogy felkel és ad nekem egy csókot. Rég nem éreztem már az ajkait, így az érzésre beleszusszantottam a csókba, mire ő egyik kezét tincseim közé vezette.

Egy hirtelen mozdulattal átvetette a lábait felettem, majd beleült az ölembe, miközben én még mindig feküdtem, s így folytattuk a nyálcserénket. Nem sokkal később, Jimin elkezdte ringatni a csípőjét, így feneke hozzádörgölőzött az ágyékomhoz, mire nekem muszáj volt belenyögnöm a csókba.

- Azt hittem álmos vagy - egyenesedtem fel, majd belemarkoltam a fenekébe, amit csak egy boxer fedett.

- De már nem vagyok - válaszolt pimaszul, alsó ajkát beharapva, mire én ismét lecsaptam a párnácskáira.

Hát.. Mikor arra gondoltam, hogy az ágyban szeretném tudni magunkat, nem teljesen erre céloztam, de ki vagyok én, hogy ellenkezzek?

•*.༄▢♫.*•
20/05/15