Only Angel |L. S.|

1. Fejezet

Harry

Kipattantak szemeim s ijedten ültem fel. Egy újabb rémálom, mely már hónapok óta tart. Mindig ugyanazt élem át.
Nagyot nyögve néztem az órára, ami hajnali  négy órát mutatott. Megdörzsöltem fáradt szemeim s elcsoszogtam a fürdőbe. Levettem boxerem, majd a zuhany alá állva élveztem a hűs vizet, amelytől egyből éberebb lettem. Csak álltam ott, mozdulatlanul, behunyt szemmel.

Teljesen kikészültem a megismétlődő álmok miatt, s ez végett egész nap étvágyam sincs, ami meg is látszik. Nem vagyok egy nádszál, sosem voltam az, viszont foglalkoztam magammal. Elmentem edző terembe, egészségesen étkeztem, és volt életcélom. Nagy álmom volt, hogy nyissak egy saját edző termet, sőt külön tanfolyamra jártam, mellyel megkaptam az engedélyt és levizsgáztam sikeresen.

De az életem fenekestül felfordult, mikor kaptam egy hívást, hogy anyámra holtan talált rá a szomszéd néni. Mindenki azt állította, öngyilkos lett. Viszont teljes mértékben hiszem, nem önszántából hunyt el édesanyám. Nekem csak ő volt. Ő volt az a biztos pont az életemben. Ő volt, aki mindenben mellettem állt és ha valamit elszúrtam, nem teremtett le, hanem segített felállni.

Mikor már nagyobb lettem, nem bulikba járkáltam és ittam le magam. Segítettem őt anyagiakban, mert miután ki jártam a középsulit, egyszerre két helyen dolgoztam: könyvtárban és egy pékségben. Mindkét helyet szerettem. Aztán jött az edző terem. Miután letettem belőle a vizsgát, találtam eladó termet is. Az összegyűlt pénzből megvettem, majd új eszközöket vásároltam.

Ez volt egy hónapja. Azóta ott áll üresen, mint az én szívem, tele fájdalommal.
Azon a bizonyos napon megfogadtam, hogy bármi áron is, de megkeresem a tettest, és kegyetlenül megkínzom, majd mikor már a halál küszöbén van, akkor oltom ki szánalmas életét.

[...]

Louis

Az erdőn átvágva eszeveszetten futottam. Világos barna bundámba belekapott az erős szél, kék szemeim csak úgy világítottak az éjben, a szabadság íze újra kielégítette mohó farkasom s ezzel együtt egy idegen, mégis kellemes illat csapta meg orromat. Jobban beleszimatoltam a levegőbe, így átjárta szaglószervem. Gyorsabban szedtem lábaim, az ösztönöm vezetett, mint ilyenkor mindig, míg nem tisztes távolból néztem a házat. Nem égett villany, de a kiváló hallásomnak köszönhetően érzékeltem, hogy az illető ébren van. A fák mögül elő lépve közelebb merészkedtem az építményhez, majd benéztem az ablakon, ahol nem voltak elhúzva a függönyök. Mivel a látásom sötétben hibátlan, ezért egyből kiszúrtam egy alakot. Barna, göndör haja kuszán meredezett mindenfelé, testalkata szálkás, mégis iszonyatosan vonzó, viszont látszott, hogy valaminek köszönhetően nem volt természetes.

Háttal állt az ablaknak, de mikor hirtelen megfordult, a szívem erősen megdobbant, a testemen borzongás futott végig, szemeimet nem tudtam levenni róla. Gyönyörű smaragd színű íriszei megbabonáztak, bár szomorúság csillant meg bennük. Éreztem a kisugárzásában, hogy egy szeretetteljes, kedves és jószívű fiú. Viszont a fájdalmat nem lehetett nem érezni. Kissé túlságosan erősebben hatott, és bár fogalmam sem volt, hogy kis is ő, tudtam; meg kell őt ismernem.

Biztosan megérezhette, hogy figyelik, így felkapta a fejét és körbe nézett, végül megállapodott a tekintete rajtam. Akkor, abban a pillanatban, ahogy meglátott, elkellett volna mennem, be az erdőbe és soha vissza sem nézni, de lábaim nem voltak hajlandóak megmozdulni és csak bámultuk egymást.

Hirtelen meghallottam testvérem üvöltését, miszerint muszáj vissza mennem, mert nagy bajba kerülhetek.
Mielőtt elmentem, utoljára belenéztem smaragdjaiba, majd hátat fordítva az ismeretlen fiúnak, belevetettem magam az erdő sűrűjébe.