Only Angel |L. S.|

3. Fejezet

Louis

Éppen léptem volna be a kávézóba, mikor egy kemény mellkasba ütköztem. Az illata nagyon ismerős volt. Felnéztem és tekintetem találkozott a smaragd szempárral, melyet múlt éjjel is megbabonázva figyeltem. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látom őt testközelből. Szó szerint.

- Jézusom, ne haragudj, nem akartam beléd menni.. mármint ütközni..
- zavartan rázta meg fejét. Az illata sokkal erősebb volt, már-már bódító hatással bírt.

- Semmi baj, én sem figyeltem eléggé
- mosolyodtam el. Egy picit fel kellett néznem, hogy a szemébe tudjak nézni. A kínos csend pár másodpercre beállt közénk, míg nem meghallottam a göndör mögött lévő szőke fiú  krágogását, jelezve, hogy mozduljunk meg valamerre. A göndör is feleszmélt és pechünkre, ugyanarra az oldalra indultunk volna el egyszerre. Ezt eljátszottuk kétszer, én pedig zavartan köhintettem egyet, majd végül kiengedtem a másikkal együtt. Még hátra nézett, pillantásunk rövid ideig kapcsolódott össze, végül visszafordította fejét és elhagyták az utcát.

Belépve a helyiségbe, a pulthoz sétáltam, leültem egy székre, majd rendeltem. Éppen barátomat és egyben jobb kezemet vártam, Zayn-t, mert nincs rendben valami a falkában és  beszélni szerettem volna vele. Bambulásomból az említett ébresztett fel.

- Helló, haver! Na, mi az a nagyon sürgős dolog, amiért elrángattál a csajomtól?
- nézett rám kérdőn és helyet foglalt mellettem.

- Van egy feltételezésem, de mielőtt belekezdek, ígérd meg, hogy végig hallgatsz - sokatmondóan pillantottam rá.

- Okés.

- Szóval... Észrevettem mostanában egy kis változást a falkán belül. Napok óta kerülnek engem nagy ívben szinte mindenki... Van ötleted, hogy miért van ez?

- Nem, n-nincs ötletem.

- Zayn, te tudsz valamit. Érzem, megse próbáld tagadni - néztem rá mérgesen. Belátva, hogy nekem nem tud füllenteni, megadóan sójatott.

- Hallottam, hogy az a William, vagy ki a frász, beszélget még két másik taggal. Egy ideig nem is figyeltem, de mikor elhangzott a neved, egyből fülelni kezdtem. Arról volt szó, hogy.. szóval a nemi hovatartozásod volt a téma. Valahonnan megtudták, hogy meleg vagy - szorította össze ajkait és nem nézett rám. Szemeim nagyra nyíltak és megszólalni sem tudtam. A mi falkánkban bűn volt melegnek lenni. Akár lányról, akár fiúról volt szó, egy az egyben kitagadták a közösségből, legrosszabb esetben bezárták őket a börtönbe és életük végéig ott tartották fogva.

- Azt hiszem kicsit ki kell mennem levegőzni - azzal felálltam és kisiettem. Mikor kiértem, megcsapott a friss levegő és a pánikom csillapodni látszott. Fejem a falnak döntöttem és szemeimet lehunytam. Nem tudtam, honnan tudták meg. Zayn-en kívül senkinek nem mondtam el, apámnak főleg nem. Az ő ötlete volt ezt a törvényt behozni a falkába és akkor voltam biztos abban, hogy soha nem derülhet ki.

- Hé, minden oké? - kérdezte hirtelen egy hang nem olyan messze.

Meglepetten fordultam hátra és néztem rá, míg ő, a nagy zöld szemeivel pásztázott engem.

- Igen, persze. Egy kicsit levegőznöm kellett.

- Akkor jó, mert azt hittem, hogy rosszul vagy... vagy valami.. De akkor én... nem is zavarlak... - indult vissza a kávézóba, míg én, egy pillanatig lefagyva néztem utána. Aggódott értem.

Már bent volt, mikor karjánál fogva megállítotam. Egyből megcsapott a mámoros illata. Megállt és megfordult, szembe kerülve velem.

- Köszönöm, hogy oda jöttél és érdeklődtél. Arra gondoltam... Mi lenne, ha meghívnálak egy sütire, vagy amire szeretnéd? Persze, amennyiben nem sietsz. És Louis vagyok - nyújtottam kezem, amelyet készségesen elfogadott.

- Harry és oké, benne vagyok - mondta, majd helyet foglaltunk az egyik asztalnál. Egy ideig csendben ültünk egymás előtt, bár nem éreztem kínosnak. Valami megfogott benne. Ez az érzés megmagyarázhatatlan. Mintha már régebb óta ismerném őt, de mégsem. Viaskodtam magamban, hogy talán mégsem jó ötlet a közelében lenni, mert el is ijeszthetem, viszont mielőtt bármi negatív gondolat ellepett volna, beszélgetést kezdeményeztem.

- És Harry, mióta élsz itt? - törtem meg a csendet.

- Huh.. Alapjáraton itt születtem, Angliában. De tíz éves koromban elköltöztünk, aztán mikor tizenöt éves voltam, vissza jöttünk Holmes Chapel-be. És itt is tervezek maradni.

- Történt valami ami miatt nem mentél el? Vagy csak úgy nem volt alkalmad, kedved? - kérdeztem óvatosan.

- Az anyukám miatt nem hagytam el a várost. Ő... szóval ő pár hónapja elment.
- fel sem fogtam először, mit is jelentett ez, de ahogy szemeit lesütötte és vállai megereszkedtek, mérhetetlen sajnálatot éreztem a fiú iránt.

- Részvétem. - Harry bólintott, majd sóhajtott egyet, hogy kicsit összeszedje magát, és újból felnézett.

- Nem igazán fogtam még fel, de... Mindegy, nem szeretnék erről beszélni.

- Rendben, semmi gond. Beszéljünk másról. - és innentől kezdve az egész délutánom a fiúval töltöttem. Az elején kissé zárkózott volt és éreztem, nehezen nyílik meg, de ahogy telt az idő, egyre gyakrabban mosolygott, és ritkán fel is nevetett egy-egy hülyeségemen. Estefelé járhatott az idő, így hát nehezen, de felálltam a helyemről, kifizettem a számlát és Harryvel a nyomomban, léptünk ki a helyiségből.

- Nos, Harry, nagyon örülök, hogy megismertelek. Feldobtad a délutánom.

- Én is örülök és jól esett kicsit beszélgetni. Nem nagyon szoktam ismerkedni, ezért kicsit szokatlan, de jól éreztem magam. - mosolyodott el halványan és szépen eszembe véstem azokat a gödröcskéket, amik még inkább imádnivalóbbá tette őt.

- Mit szólnál, ha holnap elmennénk sétálni? Ismerek egy szép helyet. Már ha persze van kedved, nem szeretnék tolakodó lenni...

- Szívesen elmegyek veled. - nézett rám szép szemeivel.

- Rendben, akkor holnap délután találkozzunk ugyanitt. Úgy jó lesz?

- Igen, jó lesz. - hallottam szapora szívverését és nagyon igyekeztem uralni magam, nehogy elmosolyodjak.

- Oké, akkor holnap. Jó éjszakát, Harry.

- Neked is, Louis. - mondta, majd egy intéssel hátrafordult és elsétált. Még jó pár pillanatig néztem utána és nem tudtam titkolni, mennyire vártam a következő napot.