Only Angel |L. S.|

10. Fejezet

Louis

Fájt látni, hogy ebben az angyalban ennyi kín és gyötrelem van. Szívem szakadt meg érte. Minden fájdalmat elvettem volna tőle bármi áron.
Már csak a szipogását hallottam, majd lepillantva kémleltem a göndört. Állam feje búbjára tettem és adtam rá egy szeretetteljes puszit. Fürtjei csikizték orrom, e végett kuncogtam.

- Mi az? - kérdezte halkan rám nézve.

- A hajad megcsikizte az orrom
- mosolyomat nem tudtam elrejteni. Erre ő is meghallatta rekedtes kuncogását. Olvadoztam ezért a hangért s ha tehettem, mindig ezt hallgattam volna.

- Figyelj Lou... - támaszkodott fel és kicsit hátrébb csúszott a kanapén, kibújva karjaim közül. Láttam rajta, hogy nagyon nincs jól. Fájdalmasan felnyögött és fejéhez kapott.

- Ssh... Ne beszélj.. Pihenned kell
- engedelmeskedve nekem feküdt le az ágyra, majd lehunyta szemeit. Nem gondolkodva, mit is teszek, feljebb másztam hozzá. Ő oldalra fordulva pihent, míg én mögé csúszva simultam hátához. Egy csepp hely sem maradt köztünk, jóleső bizsergés futott át testemen, ahogy illata szagló szervembe jutott. Csípőjére simítva kezem óvatosan csúsztattam egészen a hasához s lassan cirógatni kezdtem. Biztosan jó érzés lehetett neki, hisz kellemesen felsóhajtott és jobban hozzám préselődött, már amennyire lehetséges volt. Arcomat hajába fúrtam, viszont elalduni nem tudtam, egyszerűen nem ment. Vigyázni akartam rá, óvni mindentől, ha már előző alkalommal elbkutam.

Ép ésszel nem lehetett felfogni, hogy hogy lehet egy ilyen ártatlan, angyali teremtést bántani, megerőszakolni, megalázni. Még mindig éreztem a másik farkas bűzét rajta, hiába fürdettem meg alaposan. A mérhetetlen düh, mely bennem élt, lángolt, nem csitult el, viszont nem szerettem volna Harryt megégetni vele. Gyűlöltem a tényt, hogy elkéstem, hogy nem voltam mellette. Abban biztos voltam; nem fogja megúszni következmények nélkül.

Másnap reggel érzékeltem, hogy nagyon is figyel egy bizonyos valaki. Kómásan nyitogattam szemeim, bár a beszűrődő fény miatt nem volt könnyű. Háton feküdtem, míg Hazza a mellkasomon, fürkésző tekintetét rajtam tartotta. Amint észrevette, hogy ébren vagyok, gyorsan felült, kerülte a szemkontaktust.
Zavarban volt.

- Jó reggelt - nyújtózkodtam.

-N.. Neked is.. - hangja halk volt. Összevontam szemöldököm és kérdőn néztem rá. Már tegnap este is fura volt, mondani is akart valamit, de figyelmen kívül hagytam, hisz rosszul volt.

- Mi a baj? - kérdeztem lágyan, figyeltem arcát, ami szomorúságot tükrözött.
Nyelt egyet és kezeibe temette arcát.

- Én.. Szóval... Nekem sok volt.. ez az egész... És időre van szükségem, hogy feldolgozhassam... De.. egyedül - hangja elhalkult és rám nézett. Nem kifejezés, mennyire rosszul esett, viszont próbáltam magam belelátni az ő helyzetében és valószínűleg én is így tennék. Magában is rendet kellett raknia, de nem volt beszámítható állapotban, emiatt nem szívesen hagytam volna ott.

- Ha így látod jónak, tedd azt. De ha bármire szükséged van, rám számíthatsz. Hisz erre vannak a barátok, nem? - mosolyogtam. Kissé kesernyés íz lepte el a szám. Hogy mi okból, egyenlőre nem akartam tudni.
Halványan elmosolyodott és hálásan pillantott rám.

Azután nem szólaltunk meg, csak csendben készülődtünk, elköszöntünk egymástól, majd már csak a távolodó alakját láttam.
Sóhajtva csuktam volna be az ajtót, mikor egy láb megakadályozott ebben. A szagból megállapítottam az egyáltalán nem várt személyt. Visszább nyitottam az ajtót, de legszívesebben rácsaptam volna.

- Minek köszönhetem látogatásod?
- hangom tele volt gúnnyal. Utáltam, mikor bepofátlankodott a területemre engedély nélkül, a bűzéről nem is beszélve, ami belengte a nappalit, Harry illatát elnyomva.

- Óvatosan bánj a szavakkal, fiam! Gyors leszek, ne aggódj - idegesen harapdáltam alsó ajkam. Éreztem, hogy nekem nem fog tetszeni, amit közölni akar velem.

- Anyáddal arra jutottunk, hogy valakivel muszáj majd tovább vinned a család nevet és meg is találtuk neked a megfelelő partnert erre. Nem ismered, de bőven lesz időtök egymásra. Pont neked való.
- negédesen mosolygott, amitől felfordult a gyomrom.

-A te választottad nem más, mint Victoria.