Szerelemre hangolva (Kim TaeHyung FF.) - BEFEJEZETT

4. fejezet

/SaeRom/

A hétvégém unalmasan telt, ám megérkezett a tűzhely, és TaeHyung valahogy elviselhetetlen volt,így nem kértem tőle segítséget, hogy a komódot, ami a szobámban volt cipelje ki, hogy le tudjam festeni. Így inkább magam szenvedtem ki, és annak örültem, hogy nem húztam meg a hátam. Amikor megérkezett a tűzhely,akkor sem vonultam ki a szobámból, mindösszesen onnan hallgattam,hogyan vitatkozik szerencsétlen sráccal, aki kiszállította na meg felcipelte az emeletre. Nem is értettem, miért kellennyire negatívnak lenni, miért kell mindenben csak a rosszat látni. Tehát emiatt nem is voltam hajlandó főzni sem, sőt inkább festegettem, és csak azután mértem fel a terepet, meg festettem le, a nagy nehezen kicipelt komódot. A bútor fekete alapszínt,illetve kék-fehér hatalmas rózsákat kapott, így legalább kellemesnek hatott.

Hétfőn persze elég ideges voltam, és nyolc óra előtt pár perccel a megbeszélt helyen voltam, kényelmesen öltöztem fel, ugyanis az időm nagy részét a raktárban fogom tölteni. Igazából mindegy is volt, hogy hol vagyok, csak kapjak érte pénzt, meg foglalkozhassam a hangszerekkel is. Amikor benyitottam, egy igen csinos, vörös hajú lány fogadott, meg is lepődött, hogy már nyitás előtt be mertem menni.

– Ne haragudj, de még zárva vagyunk! – figyelmeztetett, de mellé mosolyogva nézett rám. – Tudok valamiben segíteni?

– Igen, Mr. Kanggal szeretnék beszélni! – feleltem készségesen.

– Á, SaeRom – üdvözölt az idős, majd intett, hogy kövessem.

Fejet hajtottam a lánynak, aki fogadott, majd elindultam Mr. Kang felé. Egyenesen a kicsiny irodájába mentünk, ahol a férfi jelezte, hogy foglaljak helyet.

– Örömmel látom, hogy csak eljöttél!

– Szeretnék itt dolgozni! – jelentettem ki határozottan.

– Láthatom a bizonyítványod? – kérdezte azonnal, én pedig előkerestem, hogy átadhassam neki. – Igazán, szép eredmény. – dicsért meg, majd visszanyújtotta. – Itt is lenne a szerződésed.

– Mi lenne a munkám, főleg?

– HaNa az eladónk, heti négy napban, péntekre neked kellene beállnod, meg segíteni kellene YoonGinak a hangolásoknál, meg a raktározással – magyarázta. – El tudod akkor vállalni?

– Szerintem igen – vontam meg a vállam. A fizetésem éppen annyi volt, mint az előző munkahelyemen, de ennél többet nem is várhattam el egy kisegítő munkáért, diploma ide vagy oda.

Aláírtam a szerződést,kitöltöttem a személyes adataimat, és a szükséges dolgokat,majd átadtam a főnökömnek.

– Nos, akkor ideje, hogy megismerkedj a közvetlen főnököddel! – mondta lelkesen, én pedig követtem őt.

-

Kiderült, hogy a YoonGi nevű srác remekül megszerel dolgokat, de a hangolás nem megy neki,illetve azt is kitapasztaltam, úgy fél óra alatt, hogy hasonlóan mogorva, mint TaeHyung. Első feladatom, inkább raktározás volt,de még így is hallottam, hogy a műhelyben, nyírja azt a szerencsétlen zongorát, meg nem találta, hogy hol is volt meghibásodva. Az én fülemnek azonban nagyon jól feltűnt, hogy a harmadik, és a tizenkettedik billentyűnél keresendő a baj, de nem szóltam neki. Csak a saját kis munkámra koncentráltam, mert teljesen összekeverték a majd ezres tételű hegedűhúr rendelést,és a legkisebb mérettől, a legnagyobbig mind ömlesztve volt. Így legelső feladatomnak azt kaptam meg, hogy válogassam szét, és rendszerezzem, majd ha végeztem, volt ilyen rendelés a csellókra,illetve a nagybőgőre is. Annak a hangját nem szerettem annyira,mert mély volt, és szomorú, bár két hegedű mellett, a vonósnégyesben kiemelte azok magas hangját. Ebből ugyan kevesebb volt, mint hegedűhúrokból, de akkora rendetlenség volt az egész raktárban, hogy eldöntöttem, hogy az első válogatás után, a legelején fogom elkezdeni az összepakolást.