Szerelemre hangolva (Kim TaeHyung FF.) - BEFEJEZETT

9. fejezet

/SaeRom/

Alig értem le a ház elé, YoonGi éppen akkor parkolt le a kocsival a ház elé. Szerencsére teljesen átlagos autója volt, egy fekete színű, így hálát adtam az égnek, hogy nem akart nagyképűsködni nekem. Egyelőre nem ismertem őt annyira, hogy tudjam, milyen valójában, de én ráértem őt megismerni, csak ő rohant annyira. TaeHyung viszont teljesen összezavart, egyszerűen nem tudtam hová tenni a viselkedését, ami rettenetesen idegesített.

– Éppen időben! – örültem meg YoonGinak, aki ki pattant a kocsiból, hogy ajtót nyithasson nekem, bár ezt túlzásnak tartottam. – Köszönöm, de nem kellett volna.

– Ejha! Csodásan festesz! – dicsért meg. – Ezúttal én öltöztem alul.

Nem nézett ki rosszul, most is öltönyben volt, csak épp szürke árnyalatúban, ehhez vett fel egy sötétkék inget, melynek az első két gombját nem is gombolta be.

– Azt azért nem mondanám – mosolyodtam el. – Inkább mondjuk úgy, hogy mindketten alaposan kitettünk magunkért.

– Még mindig elég feszültnek tűnsz – állapította meg, amint neki indultunk az útnak. – Tényleg minden rendben van? Ugye nem bántalmaz a lakótársad?

– Nem, nem, nem – ráztam meg a fejem hevesen. – Csak egy kicsit szétszórt vagyok manapság. Annyira szeretnék megfelelni a munkahelyen, hogy félek attól, hogy hibázni fogok.

– Ó, ugyan már! – legyintett nevetve. – A főnök rendes ember, tudja, hogy mi mind emberek vagyunk, akik olykor hibáznak. Ha nagyon aggódsz azon, hogy hibázni fogsz, akkor fogsz is.

– Ez nagyon bölcsen hangzik – forgattam a szemem. – Bár gazdag családból származom, a szüleim azt tanították nekem, hogy csak annak a pénznek van értéke, amiért én magam dolgoztam meg, és sajnos nagyon szükségem van erre a munkára.

– Ne aggódj ezen, SaeRom! Ha segítségre van szükséged, akkor szólj!

– Majd észben tartom – bólintottam.

Még úgy tíz percet kocsikázhattunk, amikor egy igen elegáns étterem előtt parkoltunk le. Persze az állam is leesett szinte, hogy milyen előkelő helyrevitt, és arra is fel voltam készülve, hogy az ételek ára az egekben van. Aztán, amikor leültem, természetesen ebben is segített, talpig úri ember volt, és már hibádzott is a képben, hogy túl játssza a szerepet, szembesültem ezzel a ténnyel.

– Ne aggódj az árak miatt sem! – mosolyodott el, amint megpillantotta az elképedt arckifejezésemet. – Választhatsz bármit, amit szeretnél.

Végül csupán egy könnyed salátát választottam, amit meg is jegyzett a fiú.

– Hát nem erőlteted meg magad! – közölte YoonGi, amint kihozták a rendelt étkemet.

– Nem igazán vagyok éhes – vontam meg a vállam. – Megbántani meg nem szeretnélek.

– Ó, ahogy érzed.

Persze YoonGi azért nem volt ilyen szerény, bőven rendelt magának ennivalót, sőt még egy üveg vörösbort is. Nem voltam valami nagy alkohol fogyasztó, sőt nem is tartottam jó ötletnek, hogy igyak, mert akkor nyíltabb leszek, és még a végén olyan dolgokat fogok tenni, amiket megbánok. Amikre egyáltalán nincs szükségem, és olyan leszek ,mint TaeHuyng. A fenébe azzal a pasival...

Egyetlen pohárkával ittam, inkább vizet fogyasztottam a salátám mellé, amiért YoonGi csak a szemét forgatta.

– Nem igazán lehet a kedvedben járni – állapította meg.