Szerelemre hangolva (Kim TaeHyung FF.) - BEFEJEZETT

6. fejezet

/SaeRom/

Az egyetlen esélyemnek az tűnt, ha fittyet hányok a szabályokra, és bemegyek a lakótársam szobájába, hogy alaposan körülnézhessek. Ugyan még ez sem adott teljes bizonyosságot arról, hogy ki fogom tudni deríteni az igazságot, de meg kellett próbálnom. Immár annyira kíváncsi voltam az egész történetre, hogy mi is lett ezzel a bizonyos lánynak, és hogy mennyire olt fontos TaeHyung életében. Bár azt tudtam, hogy nagyon, mert meglehetősen maga alatt van, morcos és szótlan szinte mindig, holott ezzel nem megy semmire, így nem lehet megküzdeni a fájdalommal, akár milyen régi is, én már csak tudom.

Tudtam, hogy minden este későn jön haza, hiszen, addigra én már alszom. Elég gyorsan megszoktam az új környezetet, az elején tartottam attól, hogy majd rosszul fogok aludni az ismeretlen helyen, de hála annak, hogy a szobámat a saját ízlésemnek megfelelően alakítottam ki, meglehetősen otthonosan éreztem magam. Eltekintve attól, hogy van egy olyan lakótársam, akivel rendesen sem beszélgetni, sem barátkozni nem lehet. Tök jól nézett ki, ez idáig teljesen rendben van, de sokra megy a vadító külsejével, ha emberileg sajnálatos módon nulla.Persze meg van oka biztosan, nekem ezt az okot kellett csak kiderítenem, hogy aztán segíthessek neki. Feltéve, ha hagyja.

Úgy négy óra körül értem haza, és hála az égnek nem volt sehol. Így a megszokott kézmosás,és átöltözés után annak a bizonyos szobának az irányába settenkedtem. Azon is elcsodálkoztam, hogy egyáltalán nyitva van,így remegő kézzel nyitottam be. Megdöbbenéssel észleltem az úrias rendet, és a szörnyen egyszerű berendezést. A fal halványkék, és tele volt a pakolva fényképekkel. A függöny fekete, így alig volt fény a helyiségben, így feloltottam a villanyt. Az ágyközépen volt, és tökéletesen bevetve, mintha nem is aludna otthon soha. Az ablak mellett volt egy kisebb polc, azon könyvek voltak, de nem találtam sem számítógépet, sem tévét, ami megmagyarázta, hogy miért nincs mobilja sem. Volt egy hatalmas szekrény az ablakkal szembeni oldalon, gondolom ebben lehetettek a ruhái, melyek nagy része fekete, vagy kék volt. A mellett még egy kisebb szekrényszerűség volt, ezen is fényképek voltak, meg egy kis dobozka, amiben egy meseszép gyűrűt láttam. Aish... Ekkor esett le, hogy ez lány bizony TaeHyung menyasszonya volt. A falon lévő képek egy részén a lány egyedül volt, és rettenetesen hasonlított JiMinre, az is felmerült bennem, hogy talán az ikertestvére lehetett. A többi képen már TaeHyunggal együtt szerepeltek, és valahogy teljes ellentéte volt annak, amit megismertem. Mosolygott, és olyan önfeledtnek tűnt. Hihetetlennek tűnt számomra.

Aztán rábukkantam egy újságra is, melynek dátuma, még nem volt két évvel ezelőtti, de már közelített hozzá. A címlapon éppen egy cserbenhagyásos gázolásról cikkeztek, és ebben is megtaláltam Park SoMin nevét.A lányt elütötték, majd otthagyták, és csak később hívtak hozzá mentőt, aki aztán pár nappal később a kórházban életét vesztette. Sok mindent megmagyarázott ez az egész, és már annyira belemélyedtem a további újságcikkekbe, hogy észre sem vettem,amint TaeHyung hazaér, és egyenesen a szobájába trappol, amibe nekem nem lett volna jogom belépni.

– Úgy tűnik, hogy nem fogalmaztam elég világosan! – förmedt rám, és olyan hirtelen ragadta meg a karomat, és nyomta igen mélyen az ujjait a bőrömbe, hogy kis híján felszisszentem.

– Sajnálom! – mondtam őszintén. – De ki kellett derítenem, hogy mi fene folyik itt!

– Mi közöd hozzá? Mondtam, hogy tartsd magad távol ettől a helytől?

– Miért kínzod még magad mindig ezzel? – böktem a fejemmel az egyik kép felé. – Senki sem fogja visszahozni, ezt te is tudod!

– Tűnj el innen! – emelte fel a hangját, majd kifelé tessékelt a szobából. Meglehetősen erőszakos, és haragos volt, a szeme villámlott a dühtől, és még mindig erősen szorította a karomat. Tudtam, hogy annak a nyoma eleve meg fog látszani, így holnap nem fogok tudni pólóban dolgozni. – Takarodj a szemem elől, sőt inkább az egész életemből! – Hát a szava nem estek jól, ez tény...