Szerelemre hangolva (Kim TaeHyung FF.) - BEFEJEZETT

14. fejezet

/SaeRom/

Hirtelen még levegőt venni is elfelejtettem, mintha el sem jutott volna tudatomig, hogy mit mondott JiMin. Nyilván most, hogy JungKook részeg, nem nagyon tudja megállapítani, hogy milyen nemű az illető, akivel beszél, bár hang alapján csak menne neki, hogy egy férfi áll vele szemben, nem pedig egy nő. Mivel ikrekről van szó, azért eléggé hasonlítottak egymásra, de azért SoMin valójában egy meseszép lány volt, aki éppen az én pasim ütött el, majd lépett meg a helyszínről.

Hogy a fenébe szerethettem bele egy ilyen emberbe, azután, amit tett hogy fészkes fenében volt arra lelki ereje, hogy jó pofizzon velem. Hiszen amikor találkoztam vele az egyetemen egészen véletlen, akkor más Somin legalább egy éve halott volt. Nem is tudtam arról, hogy ezt titkolja, és mégis valamilyen szinten hibának éreztem magam a történtekben...

Remegő lábakkal ültem le az egy távoli székre, és a sírás kerülgetett... Egyszerűen képtelen voltam fel fogni, hogy mindez velem történik meg. Arról nem is beszélve, hogy ha TaeHyung számára is világossá válik a dolog, félő, hogy megint magába roskad, pedig az az igen kellemes éjszaka meglepően jól esett. Nem szerettem volna, ha éppen egy szemét és kétszínű Jungkook miatt veszítem el mindazt, amit eddig kínkeservesen felépítettem.

– Hívom a rendőrséget! – jelentette be JiMin, mire JungKook menekülni akart.

Természetesen ez nem tetszett neki, mert felpattan, s nagyon gyorsan megindult az ajtó felé, csak épp JiMin résen volt. Elkapta a pólóját a hátánál, és visszarángatta. Ennek következtében JungKook megint a földön landolt, és hangosan felröhögött.

– Hogy úszhattad meg ez a gonoszságot? – néztem rá elképedve.

– Azt hiszed, csak neked van pénzed? – nyögte ki lekezelően. – Veled ellentétben én nem voltam rest kihasználni a szüleimet.

– Szörnyű egy ember vagy... Hogy tehetted ezt?

– Szerinted, majd börtönbe megyek egy hibbant tyúk miatt, aki elém ugrott jókedvében?

– A húgom szabályosan közlekedett – szólt közbe JiMin, és közben a mobiljával szórakozott. – A kamerafelvételek látszik, hogy a gyalogos átkelő szabad jelzést mutatott, amikor elsodortad.

– Ki figyeli azt? – vonta meg a vállát Jungkook, én pedig olyan szívesen felpofoztam volna a nagyzoló, és pofátlan beszólásai miatta, hogy arra szavak nincsenek. Alapvetően nagyon higgadt, és csendes ember vagyok, aki mindig mindenben látja a jót, de ebben valahogy én sem tudtam.

– Miért nem kaptak el a rendőrök? – Ez még mindig nem volt világos számomra.

– Én nem látszottam szerencsére sehol, a kocsimat meg elvittem átfestetni, kapott egy új rendszámot, meg hivatalos okmányokért fizettem egy-két embernek, és ennyi... Nem nagy ár a szabadságomért.

– Ha ezt tudom, akkor szóba sem állok veled – közöltem vele a könnyimmel küszködve.

– Ugyan már! Egy szerencsétlen voltál akkor is, most sem változtál semmit – sértegetett tovább, majd újra feltápászkodott, hogy elmenekülhessen, de ezúttal én magam nem hagytam.

Tényleg nem voltam agresszív, de annyira utáltam ezt az személyt, és azt, amit tett, mindennemű következmények nélkül, hogy nem bírtam ki, hogy ne üssem meg. Először csak a tenyerem csattant az arcán, majd ököllel kezdtem el püfölni a mellkasát.

– Alávaló gazember! Tönkre tetted egy csomó ártatlan ember életét. Te aljas, szemét állat! – Minden egyes szónál ütöttem bele egyet, és közben éreztem, hogy a könnyeim záporként hullanak. Borzalmasan megviselt, hogy azzal kellett szembesülnöm, hogy egy gyilkossal éltem együtt, sőt egy ilyen fiúba szerettem bele. Miért nem vettem észre hamarabb, hogy valami hibádzik vele.