Szerelemre hangolva (Kim TaeHyung FF.) - BEFEJEZETT

15. fejezet

/SaeRom/

Meglehetősen megviselt ez az egész, valahogy nem bírtam TaeHyung közelében lenni, és a szemébe nézni, amikor egykor szerelmes voltam egy ilyen aljas emberbe. Nagyon rosszul választottam, és lehet, hogy örülnöm kéne annak, hogy immár az egésznek vége. Hiszen, ha én nem kerülök TaeHyunghoz, és Jungkook nem jön megkeresni, akkor sosem derül ki számomra sem, hogy valójában milyen ember is volt az egykori szerelmem, a hűtlen hozzáállásán kívül.

Aztán nem tudtam továbbmenekülni, mert a lakótársam, akihez fogalmam sincs, hogy milyen érzelmek kötnek, nem hagyta, hogy ismét meneküljek. Sőt, ő is abban hitt, amiben én, hogy talán nem véletlen, hogy így hozott össze minket a sors. Nehezemre esett kotta nélkül játszani, mert az mindig bizonytalan, és nem tudtam, hogy végül mi fog kisülni belőle. De azért játszottam neki egy kicsit, mellyel sikeresen megsirattam. Összességében jól esett játszani, és az elmúlt pár napban azt vettem észre, hogy a kiszűrődő zongoradallam máris bevonzott pár ember, aki rendeltek egy kávét, vagy bármilyen másik italt. Igazán fiatalos és hangulatos hely lehetne ez, ha hagyná, hogy a kezembe vegyem a dolgokat.

– – Kitaláltam, hogyan menthetnénk meg a lehető legolcsóbban a helyet – jegyezte meg csendesen, rövid hallgatás után.

– És pedig? – kérdeztem vissza értetlenül.

– Mi lenne, ha megvennéd? – ajánlotta fel, én pedig kis híján elájultam.

– Mégis miképpen gondoltad ezt? – néztem rá megdöbbenve. – Én nem értek sem a jogi, sem az anyagi réshez, hogy milyen bevallások, milyen számlák kellenek.

– Arra a gondoltam, ha megveszed áron alul, akkor a bank elenged mindent, én békében élhetek, azok nem fognak zaklatni, a hely pedig a legbiztonságosabb helyen lenne, nálad.

– Nem hallottad, amit mondtam?

– De hallottam – vonta meg a vállát. – Az anyagi dolgokhoz, bevallásokhoz, meg szállításhoz JiMin is ért, eddig is ő csinálta. Az ügyvédem meg segít abban, hogy a jogi kiskapukat megtaláljuk.

– Van ügyvéded?

– Van, és hétfőn, ha végeztél a munkáddal, megvárlak, és együtt elmegyünk hozzá.

– Mennyire sürgős ez?

– Eléggé, ha nem találunk ki valamit hamar, egy hét múlva, pénteken lőttek a bárunknak...

-

A hétvégén teljesen felfordította a lakást a hivatalos dokumentumok után kutatva, ha esetleg az ügyvédénél nem lennének meg, de milyen ügyvéd az, aki képes elhagyni fontos dokumentumokat. Arról nem is beszélve, hogy úgy nevezte a tulajdonát, hogy a miénk lenne, ami azt jelentette számomra, hogy ha ez nem jön össze, akkor elfogadja a segítségemet. Úgy voltam vele, hogy bármennyit ki fizetek neki, ha ezzel meg tudom menteni az álmát. Én szívesen segítek neki a felújításban is, hiszen arra is kelleni fog egy rakat pénz, mert hiába akarunk mi magunk megcsinálni mindent az alapanyagok akkor is pénzbe kerülnek. Van egy pár milliós megtakarításom a bankban, amit ugyan egy új, és legmodernebb zongorára gyűjtögettem, de ez is jó, ami itt van. Ugyan nem ragyog, és nem is új, de tökéletesen működik, ha meg már összeszedtük magunka, és nem fogunk veszteséget termelni, utána újra nekiláthatok gyűjtögetni. Amennyiben nem lesz elég a tartalékom, akkor elmegyek és kérek a szüleimtől pénzt, tudom, hogy nem fognak akadékoskodni, akkor sem, ha azt tanították, hogy dolgozzak meg mindenért. Ha már minden flottul működik, akkor vissza is fogom nekik adna azt a pénzt, amit kölcsön kértem tőlük.

Kicsit féltem ettől az ügyvédtől, mert én nem ismertem, de olyan hatékony nem lehet, ha még arra sem volt képes, hogy haladékot kérjen. Aztán kiderült számomra, hogy már vagy ötször kért haladékot, és nem tudjuk tovább húzni, egyszerűen szükségük van a pénzemre, nekem meg arra, hogy végre segíthessek.