Pánikhelyzet..

126 7 1
                                    

Nathan szemszöge:
Amikor a "főnökünk Liznek hívta Roset nem értettem de a lány a név hallatán elsápadt és bekönnyezett a szeme.
Mikor a barátnője megfogta a kezét és megkérte a palit hogy ne hívja így kicsit jobb színbe volt. Mikor befejeztük Rose ki sprintelt az ajtón a táskáját meg itt felejtette. Ezért megfogtam a táskát és utána indultam. Már egy jó ideje keresem de sehol nem találom. Egyszer csak nekem jön valaki így leejtem a táskát. Ránézek és Maya vérvörös arccal  nézett vissza rám.
Szó se beszéd felkapta a táskát és futott kifelé. Utána futottam hogy vissza kérjem tőle a táskát. De amit ott láttam a szívem őrült tempóba kezdett. Lehajol egy lànyhoz és ráad egy sapkát. Nem értettem semmit. A lány a földön ült.
Közelebb mentem és akkor értettem meg mindent.
Aki a földön ült az Rose volt.
Már ott álltam mellettük és csak néztem Roset. Alig volt magánál izzadt és remegett. Maya folyton beszélt hozzám de nem birtam megmozdulni. Miután valakitől kaptam egy taslát észhez tértem.
M: Kérlek szépen segíts nekem.- kért meg engem
M: A táskájában vannak a gyógyszerei. Vegyél ki belőle kettő szemet.
Úgy tettem ahogy kérte.
Megfogta a bogyókat és odaadta Rosenak. Nagy nehezen lenyelte. Aztán rádőlt Mayara és belekapaszkodott a kabátjába. Mintha csak a támasza lenne. Egyre lassabban lélegzett amit jónak gondoltam és egy idő utàn már csak a szuszogását lehetett hallani.
Ezután Maya neki döltötte a falnak így látszott a lány arca. Elaludt.
Maya már emelte is volna fel mikor megfogtam és átvettem tőle menyasszony pózba.
M: Vigyük a pihenőszobába.
N: Rendben.
Különös érzések keringtek bennem a lánnyal kapcsolatban.
Olyan ismeretlenek..
De most csak az számít hogy jobban legyen..

Bízz bennem, és szeress a végsőkig!Where stories live. Discover now