Bízz bennem, és szeress a végsőkig!

Védenc...

Nathan szemszöge:

Miután Rose kiviharzott a teremből a szívem fájdalmasan dobogott. Úgy gondoltam utána kell mennem. Mikor kiértem Rose tajtékzott a dühtől és az is akivel beszélt. Már egy jó ideje hallgattam őket mikor Rose elkezdett beszélni...

R: Tényleg? Szerinted elfelejtettem? El vett  ott tőlem mindent.. Elvette a családom életét a szemem láttára.. a testem, a lelkem, és az egyetlen dolog amelyet félve őriztem. AZ ÁRTATLANSÁGOMAT. Szerinted elfelejtettem?-kérdezte kiabálva.

Bennem még az ütő is megállt. Megerőszakolták. Ez az egy szó visszhangzott a fejemben. Azt a nőt akit mindenneé jobban  szeretek bántották, ráadásul nem is egyszer. Amíg elvoltam a saját gondolataimban addig Rose ott állt velem szemben lefagyva..
Hirtelen megkeményedik az arca és így szól:
R: Ezt nem kellett volna hallanod. - néz rám nyugodtan.
N: Miért? Miért nem engedsz magadhoz közel? - fogtam volna meg a kezét ha nem rántja el.
R: Közel? Közel engedtelek de te mégis mást választottál úgyhogy ne is próbálj közeledni felém. - nézett rám hűvösen.
N: Kérlek Rose.. Ne tedd ezt! - néztem rá szomorúan.
R: Nem történhet meg az ami múltkor is. Nem akarok tőled semmit! - ezzel elsétállt.
Fenéket nem. Én viszont akarok.
Szívemre vehettem volna de Rose szíve és az agya ellent mondd egymásnak. Szüksége volt rám akárcsak nekem ő rá. Ebédidőben mindenki bent evett kivétel Rose.
Ő fel alá járkált a másik irodában. Tudtam hogy fél de nem akarja kimutatni senkinek. Mindenki kész volt így elindulhattunk a kihallgató terembe.  Rose teljesen sokkban volt mikor meglátta a férfit. Fiatal volt talán velem egyidős. Tele tetkókkal méregdrága öltönnyel párosítva. Szőke hosszú haja és kék szeme volt neki. Aki azt hiszi az összes lány elolvad tőle. Tipikus maffia főnök.
Rose hírtelen rászorított a kezemre, de amilyen gyorsan történt olyan gyorsan vette is le a kezét az enyémről. Úgy nézett ki mint aki menten kidobja a taccsot de felvette a maszkját és elindult befelé. Mikor beért a férfi elmosolyodott ám Rose meg se rettent. Leült vele szembe.
S: Ennyi év után végre találkozunk virágszálam! Jól elbújtál előlem de mint tudod senki sem tűnhet csak úgy el! - nevetett fel.
R: Hagyjuk a mellébeszélést! Miért ölted meg a nőt? - kérdezte a szemébe nézve
S: Ugyanolyan heves vérmérséklettel égsz mint amikor elsőnek találkoztunk. Ez annyira dögös benned. - Ekkor Rose felpattant a székről és belemászott az arcába.
R: Azt kérdeztem miért ölted meg a nőt? - Nem válaszolsz hát jó. Akkor hagyom hogy a börtönbe rohadj meg, oda foglak elküldeni ahol a legtöbb ellenséged van. Hagyom hogy azt csináljanak veled amit csak akarnak. Megkínzás? Ugyanmár neked a halál se lenne elég büntetés. Úgyhogy vagy beszélsz vagy egyenlővé teszlek  a földdel. - mosolygott rá
S:  Ugyanmár kedvesem mit tudsz velem csinálni? - nézett rá.
R: Már nem az az ember vagyok akit csak úgy irányíthatsz Sebastian. Ezt jól jegyezd meg! - ezzel fogta magát és kiment.