Bízz bennem, és szeress a végsőkig!

Nélküled..

Nathan szemszöge:
Szerelem. Egy igen csodálatos dolog. Mely meghatároz és összeköt valakivel.
Egy érzés mely minden fájdalommal együtt a világ leggyönyörűbb dolga.
Én szerelmes lettem. A világ legszebb nőjébe.  Aki mindent megérdemelt volna a fájdalom helyett. Mert egyszerűen bármit megtettem volna ezért a nőért. És ez a nő Rose volt.
Nem Chloe és nem más hanem Rose.
De nem tudok vele beszélni nem hajlandó arra hogy beszéljen velem. Persze meg is értem hisz nekem se esne jól ha a szemem láttára kapta volna le valaki Roset. De egy icipici pillanatra meginogtam. Hogy melyiket válasszam. A szerelmet vagy a kényelmet? Mert Roseba szerelmes vagyok míg Chloe csak azért van mert van.  Na de kezdjük csak elölről.
Reggel késésben voltam így hát padlógázzal nyomtam a kocsit. Gyorsan kipattantam a kocsibol és már siettem is be a munkahelyemre.
Beértem már mindenki ott volt. Elkezdtünk beszélgetni mikor Rose benyögi, hogy felmond. Én teljesen lefagytam és a többiek is Rose viszont egyszerűen csak ült és nézett ránk.
R: De még le kell dolgoznom itt 50 napot úgyhogy addig még itt vagyok. - mosolyodott el.
Matt: Miért mondasz fel? Mi történt?
R: Otthon megbeszéljük.-nézett rá.
May: Én is megyek. - Rose bólogatott.
Én meg csak álltam mint egy fadarab mert nem tudtam mit tenni. Nagyon rosszul voltam ki kellett mennem a levegőre. Kirontottam az ajtón és ki mentem a levegőre..  Annyi minden járt a fejembe de nem tudtam egyhelyre pakolni őket. Nem sokkal később visszamentem és az ajtóból figyeltem Rosiet. Néztem ahogy töri azt a csodaszép kobakját míg csak nem kipattan a helyéről és szalad kifelé. Utána futottam mert azt hittem hogy bajban van. Aztán odamegy egy fehér kocsihoz és beszáll. Megakarom állítani bármit is csinál nem akarok nélküle élni már nem. Ő az enyém és senki nem veheti el tőlem. Nélküle az életem már nem élet. Én szerelmes vagyok belé..