Bízz bennem, és szeress a végsőkig!

Törődés...

Rose szemszöge:
Nathan karjaiban valami csoda módon biztonságot éreztem. Nem volt hasonlítható senkiéhez akinek hagytam hogy megöleljen. Talán 2-3 percig álltunk így amikor elszakadtam tőle. Egymás tekintetébe kapaszkodtunk mikor Nathan megtörte a csendet.
N: Jobban vagy? - kérdezte aggódó arccal.
R: Igen köszönöm. - hajtottam le a fejemet.
N: Nem vagy éhes?
R: Nem. És ebben a pillanatban hatalmasat korgott a gyomrom.
N: Nem mi? - nevetett fel.
N: Gyere tudok egy jó helyet. - húzott maga után.
Már egy jó ideje sétáltunk vagyis Nathan húzott maga után mikor hirtelen valaki megölelte.
B: Sziaa Nathan. - mosolygott rá.
N: Szia kicsim. - puszilta meg.
B: Oh, szia Rose észre sem vettelek. - kuncogott fel.
R: Semmi baj. Nathan hatától nem látok semmit.
B: Merre mentek? Én is mehetek?
N: Az az igazság hogy..
R: Enni megyünk, gyere te is kell a női társaság. - mosolyogtam rá
B: Szupiii. - karolt belém így elhúzva Nathan mellől.
Mikor odaértünk helyet foglaltunk szembe egymással.
B: Mesélj Rose mikor tervezel kisbabát?
Kishíján félrenyeltem a saját nyálamat.
N: Bella!-szólt rá.
R: Semmi baj. Ez egy reális kérdés.
Hogy őszinte legyek már nagyon régóta szerettem volna. Csak miután ügyvéd lettem nem volt időm ilyeneken gondolkozni, na és nem volt olyan barátom akivel terveztem volna kisbabát.
B: Ez érthető. Volt már barátod?
N: Bella elég!
R: Igen volt.
B: És miért akartál ügyvéd lenni?
Ezt a kérdést akartam elkerülni.
R: A szüleim miatt. - hajtottam le a fejemet.
R: És neked van most barátod?
B: Hogy lenne ha egy ilyen arrogáns bátyám van?
R: Ez érthető.
B: Senki se küzd értem. Mert ha annyira akarna akkor kibirná a bátyámat is.
R: Hidd el egyszer jönni fog valaki aki rabulejti a szívedet. - néztem rá.
És hidd el át érzem a bátyás dolgokat.
B: Tényleg?
N: Két bátyja van.
B: Ooh.
Most érzem igazán hogy törődnek velem, még ha csak kérdeznek is.