Egy új világ titkai (Avatar ff) (BEFEJEZETT)

A kastély

Zola és Suki kiszabadítása után napokig nem történt semmi különös. Zuko katonái és a spigratok kisebb harcokban mérték össze erejüket, és hol az egyik, hol pedig a másik fél győzött. Zola a szabad perceiben tűzidomítást gyakorolt, legtöbbször Zuko nélkül, ugyanis a Tűz Ura szinte mindig hivatalos ügyekkel foglalkozott. A lánynak azóta nem volt rémálma, és ennek kimondottan örült, ugyanis így legalább egyel csökkent a problémáinak a száma. Zola nem nagyon foglalkozott Reti-vel, Retával és Soldorral, azt azonban észrevette, hogy Reta nem igazán beszélgetett az Avatar csapat tagjaival, míg Reti-nek be nem állt a szája, és mindig talált valakit, akinek magyarázhatott valamiről. Soldor egyre gyakrabban látogatta meg a fogadót, és igyekezett akkor menni, amikor Zuko éppen nem tartózkodott ott. A katona Katarával barátkozott össze a legjobban, és egész jól elbeszélgettek, amikor éppen Reti nem szólt bele a mondandójukba.

******

Délután öt óra felé járhatott az idő, ezért a fogadóban kezdett egyre sötétebb és hidegebb lenni. Katara, Aang, Zuko, Sokka, Suki és Reti éppen egy asztal körül ültek, és beszélgettek.

- Annyira rossz, hogy a spigratok megtámadtak minket! – nyávogta Reti.

- Hát igen. Eléggé bosszantó, hogy vége lett a száz éves háborúnak, és erre a spigratok kirobbantanak egy másikat – értett egyet Aang.

- Ráadásul alig tudunk valamit a spigratokról – tette hozzá Sokka.

Ebben a pillanatban Zuko egyik katonája lihegve berontott az ajtón.

- Tűz Ura Zuko, egy spigrat bemenekült a közeli erdőbe, és egy várrom felé vette az irányt.

- Akkor azonnal utána kell mennünk! – felelte Zuko.

- Én nem javaslom, hogy bárki is a spigrat után induljon – lépett elő a pult mögül Fornan – Az a vár elátkozott. Egy szellem szállta meg a romokat.

- Szellem ide vagy oda, nekünk akkor is utána kell mennünk, ha fel akarjuk szabadítani a várost – felelte Zuko – Aang szintén velünk fog jönni, és ha tényleg van ott egy szellem, akkor ő majd elintézi azt.

Tíz perc elteltével az egész Avatar csapat készen állt az útra. Fornan először nem akarta elengedni Retit és Retát, azonban a lányok ragaszkodtak ahhoz, hogy menni akarnak, így aztán Fornan kénytelen volt elengedni a lányait. Később az utcán talákoztak a járőröző Soldorral, aki szintén csatlakozott hozzájuk.

Mivel alkonyodott, ezért eléggé rosszak voltak a fényviszonyok, így aztán Zola és Zuko tüzet gyújtottak a tenyerükön. A lángok szinte táncot jártak az esti szellőben, és úgy tűnt, mintha az árnyékok több méteres óriásokká nőttek volna. Legelöl Zuko és a katona sétált, aki az utat mutatta a kastély felé. Utána következett Zola, Soldor, Toph, Sokka és Suki, a sort pedig Katara, Aang, Reta és Reti zárta. Aang szintén tűzidomítással világított, és figyelt, hogy a csapat egyetlen tagja se tévedjen el. Zuko percenként fordult hátra, és kérdezgette, hogy minden rendben van-e, mire Reti mindig visszanyávogott, hogy igen. Zola biztos volt benne, hogy a Tűz Ura a kérdését nem a szőke hajú lánynak tette fel, de úgy döntött, hogy inkább nem szól Reti-nek.

Rövid időn belül megérkeztek a kastély elé. Zola azt hitte, hogy majd egy romot fog látni, azonban a kastélyon még egy árva repedést sem találtak. Az ajtaja pedig meglepő módon nyitva állt.

- Úgy néz ki, hogy a szellem nagyon szépen karban tartja a lakását – állapította meg Reti, azonban ezzel a kijelentével senki sem foglalkozott.

- Vigyázzanak, ugyanis lehet, hogy azóta már több spigrat is idemenekült – mondta a katona, miközben egyesével átlépték a kastély küszöbét.