Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

8

Asahi szemszög

Éhesen szenvedtem át tovább az órákat, kellet nekem Tanakát fársztani az egész ebédszünetben. Sajnos még egy jó ideig nem lesz alkalmam enni míg itt vagyok, de na.. Túlélem.
Végre, ahogy lejártak az órák kezdődött az edzés. Amire odaeértem, már ott volt mindenki, gyorsan átöltöztrm és már mentem is vissza a többiekhez. Ami a legjobban feltűnt, hogy Kageyama és Hinata nem veszekedtek, mint általában, csak fél szemmel méregették egymást a másik háta mögött. Mi történt velük? Na mindegy.. Tanaka úgy tűnt, mintha haragudna rám, került mintha leprás lennék.. Szép.. Noya meg olyan, mint mindig. De talán megprobálta Tanakát kerülni. Mostmár tényleg nem tudom mi van köztük, de nem adtam ezeknek különösebb figyelmet. Inkább az edzésre koncentráltam. Ma a leütéseket gyakoroltuk. Vagyis az emberek felének Suga, és a többieknek Kageyama adott fel és Noya meg fogadta őket. Nem tudom, hogy, hogy bírja, minden fogadásnál szó szerint oda vágta magát a földhöz, nem fáj neki? Mindig feltűnik, hogy tele van sebtapaszokkal. És szerintem most mégtöbb lesz.
Amikor én következtem, Suga feladott, és tiszta erőből csaptam le a labdát a pálya másik felére Noyához képest. Szerintem már nem éri el, de attól még futott a labda után.

-ROLLING THUNDEEEER! - kiáltott, és egy érdekes ugrással fogadta a labdát. De ő a földön tovább csúszott és nekicsapódott a falnak, ami miatt nagyott nyikkant. De ez után mindtha semmi sem történt volna, futott is a következő labdát fogadni, de összeesett.  Shimizu-san egyből oda futott hozzá, mert ő volt a legközelebb. Én is oda siettem hozzá.

- Noyaaa! Jól vagy?- lehajoltam hozzá és teljesen tehetetlenű és kétségbeesetten bámúltam őt. Közben a többiek is ide jöttek és hasonló kérdéseket zúditottak a fiúra. 

- Haha, nyugi van. Semmi bajom.- mondta gondtalanúl, és már állt is volna fel de Shimizu nem hagyta. Szó nélkűl jobban szemügyre vette a sérült lábát.  A vádlijánál kiderült, hogy eléggé felhorzsolta, de persze senkinek sem tűnt fel, mert Noya úgy tartotta a lábát. Na meg pár helyt úgy tűnt, hogy fáj neki. Vagyis holnapra tele lesz szép lila foltokkal. De aki rá néz egyből lássa, hogy Noya bizony tele van sebtapaszokkal. A nyakától elkezdve a lábfejéig találsz rajta. Tönkre fogja magát tenni az ilyen fajta edzéssel.
Közben Shimizu kijelentette, hogy a sérült bizony nem fog így edzeni ma. Érdekes amúgy, hogy pont ilyenkor nincs itt az edző amikor kéne, de szerencsére a menedzserünk eléggé jól ért a sérülésekhez, ő túl tökéletes. Nem csoda, hogy a fiúk többsége oda van érte.. Noya ragaszkodott hozzá, hogy egyedül kitisztítja a sebét, hiszen már megszokta. Csak pár sebtapaszt kért és bevonult a suli wchez, hogy megmossa a vádliját.
Amikor már pár perce ott volt én azon törtem a fejem, hogy bemenjek vagy ne. Hiszen mégis csak részben az én hibám, hogy megint megütte magát. Na mindegy, ezen nem gondolkoztam sokat, inkább benyitottam. Noya, ahogy észre vett, hogy bent vagyok egyből a nyakára tapasztotta az egyik kezét. Oda, ahol volt az egyik sebtapasz.

-Haha, Asahi-san mondtam, hogy megoldom egyedül nyugodtan kimehetsz.-mondta nevetve.

-Biztos? - kérdeztem bizonytalanul - De hiszen az én hibám.

-Miről beszélsz? Nem a te hibád.

-De.. Mindegy. Amúgy, miért takarod a nyakad? - amikor ezt meghallotta, hirtelen elkomorodott, de utánna egyből el kezdett nevetni.

-Semmi, semmi. Túl gondolsz mindent.

-De attól mutasd meg oké? - és el kezdtem felé sétálni. De ő csak pár lépést tett hátra, míg a falra nem tapadt. Még közelebb, mentem hozzá, hogy elzárjam a menekülő útvonalát. Lassan az egyik kezem az ő kezére raktam amivel takarta a nyakát és lassan, de nehezen leszedtem, miközben ő végig a földet bámulta. Egy nagy lila harapás nyom ékeskedett a tenyere helyén. Pár másodperc alatt leesett, hogy ez, hogy is keletkezhetett, ami miatt egy kicsit elpirúltam, de csalódott is voltam egyben, érdekelt, hogy ki ért úgy hozzá ahogy nekem még nem lehet. De most, hogy bele gondolok akkor is láttam egy kis hasonló nyomot, amikor beállított hozzám. Elengedtem a kezét és heves bocsánatkérésbe kezdtem.

-Semmi baj. - erőltett egy mosolyt az arcára. - Csak annyit szeretnék, hogy ezt ne mond el lehetőleg senkinek.

-Biztos csak ennyi elég lesz? - amire ezt kimondtam a hasam kiadott egy olyan hangot, hogy ő bizony már kaját követel. Hiszen ma még nem is reggeliztem és még az ebédszünetről is lemaradtam.

-.... - és el kezdett nevetni ami miatt újra pir szökött az arcomra - Haha, ha ragaszkodsz hozzá, akkor elhivhatsz egy gyorskajára, hallom te is éhes vagy.

-Oké.. Mikor?

-Most, úgy is lejárt az edzés és a suli. - ez megbeszélve. Össze is szedtük a cuccainkat és indultunk is a legközelebbi gyorskajáldához. Ott belültünk a legelszigeteltebb kettős helyre, és el is mentem rendelni két hambit. Szerencsére nem volt hosszú a sor. Amire vissza értem, Noya két nekem ismeretlen emberrel beszélt. Az egyik hirtelen, megragadta a pólója nyakát, amint ezt megláttam odasiettem.

- Ha bajotok van nekem mondjátok! - letettem a kajánkat, megszorítottam a karját és a legijesztőbb nézésemmel néztem amivel csak tudtam. Talán bejött, mert egy "tsk" kíséretében az ismeretlen elengedte Noya pólójának a nyakát és a haverjával jobbnak látták ha elindulnak a kijárat felé.

-Ezt nem hagyjuk annyiba. - ez volt az utolsó mondat amit mondott s el ment. Ilyenkor van előnye az ijesztő kinézetemnek. Pedig Suga szerint csak egy medve bőrbe bújt nyul vagyok..

-Noya, ez mi volt? Ismered őket? - kérdeztem a fiútól aggódva, közben meg leültem a nekem szánt helyre, hogy neki kezdjünk enni.

- Nem érdekes. - mondta duzzogva, és ő is neki kezdett elpusztítani a kajáját.

- És mi van ha később érek oda? Simán elvertek volna..

-De elijesztetted őket, úgyhogy mindegy...

- Nem értem, hogy mostanában miért nem bízol bennem.. - mondtam neki csalódottan.

- Te sem bíznál olyanban aki folyton a magánéletedről kérdezősködik.

- Azt mondod!? - néztem mérgesen hirtelen a szemébe, mert ezt eléggé érzéketlennek találtam - Ha már hagytam, hogy nállam töltsd a hétvégét, úgy érzem legalább az okát tudhatom! - amire ezt kimondtam Noya kicsit megrezzent de folyatta.

- Ha ennyire zavart, hogy nállad voltam, nyugi, többet nem fogok menni. - amire ezt kimondta, felállt, megköszönte az ételt és el ment. Utánna akartam nyúlni, és szólásra nyitottam az ajkaim, de ez valahogy nem ment. Csak néztem ahogy eltávolodik az alakja és végleg elhagyja a helységet.

Na ennyi lenne a rész 😁 bocsi, hogy kicsit sokáig tartott amíg megirtam. Igazából szépen lassan minden nap írok egy kicsit legalább és várom amíg megjön az ihlett. De most megjött úgyhogy hamar be tudtam felyezni.
Amúgy Noya-san... Szabad ezt!?