Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

13

Asahi szemszög

-Na szóval.. - kezdtem neki a biztos, hogy hosszúra kinyúló párbeszédnek és közben helyet foglaltunk mindketten. - Mégis mi okod volt rá, hogy pont egy meleg bárba dolgozz?

-Huh- nagyon sóhajtott és megpróbálta össze szedni a gondolatait. - Ez kicsit gáz, mert azt mondták nekem, hogy jobb ha nem tudódik ki ez, mert szinte mindenki elítélne akkor. - kínosan vakarta meg a tarkóját. Tereli a témát, megint.

- Hát én pont ahhoz a kevés emberhez tartozok aki nem ítéli el a legjobb barátját, akár mibe keveredett..- válaszoltam neki monoton hangon és a végén a lábamat kezdtem el bámulni. Ő csak egy "oh"-t tudott kinyögni, de utánna egy kis idő múlva folytatta.

- Hát igazából röviden annyi, hogy akartam magamnak keresni pénzt, és Ryuu ajánlotta ezt. De attól még nem szeretném ezt mindenki orra alá dörgölni.- mondta ő is monoton hangon miközben a tekintetével végig mérte a szobám, amit már vagy ezerszer látott.

- Értem. - válaszoltam szűkszavúan- De ezer egy más munkahely van, miért pont ezt választottad? - a válaszon egy kicsit elgondolkozott.

- Hát ez az időpont volt a legideálisabb és hát több pénzt kapok, mint egy sima munkahelyen. - válaszolta az egyértelműt. Elgondolkoztam a válaszán.

- Hát igazából te tudod. De ne keveredj bele még jobban ebbe, mert az életedet is tönkre teheted.- amikor ezt meghallotta, enyhén összeráncolta a szemöldökét, de egy mosolyt erőltett az arcára.

- Ne aggódj annyit Asahi-san! - veregette meg a vállamat és el indult haza. Én kikísértém a házból és elköszöntünk egymástól. Amikor már elég messze járt, visszamentem a szobámba és fejjel bele dőltem az ágyba és elgondolkoztam a mai nap történésein. Túl sok volt ez egyszerre. Gondolataim közepette lassan elnyomott az álom.

Reggel kipihenten ébredtem. Egy kis ideig bámultam a plafont de hamar észbe kaptam, hogy bizony nem az ébresztőmre keltem és ezt azt jelenti, hogy.. lekéstem a sulit. Egyből kiszállt minden álmosság a szememből és az órára pillantottam. Fél tízet mutatott. Gyorsan fel ugrottam az ágyamból és fenyebességgel kezdtem öltözni. Ha sietek még beérhetek a harmadik órámra.
Hamar kész lettem és rohantam is. Szerencsére nincs olyan messze a suli. A harmadik óra elején be is értem, a suliba. Pont most angol óra van és az angol tanárnőnek nem vagyok a szíve csücske. Hülye telefon. Minden este be kell állítsam, hogy másnap csengjen. Uniós, és ez volt a második, hogy elfelejtettem. Az osztályterem előtt állok már vagy öt perce remegő lábakkal és nem tudom rávenni magam a kopogásra. Tisztán kivehető volt, hogy Bakugou-sensei (írói megj: nem, nem Kachan. Hanem az anyja xd). Össze szedtem minden bátorságom és bekopogtam. Miután hallottam a "szabad" szót, benyitottam. Ahogy beléptem, köszöntem, elmotyogtam egy "bocsánat a késésért" - et és oda is cammogtam volna a helyemhez miközben mindneki bámul és sutyorog, de a tanárnő megszólított.

-Azumane.. - mondta ki a családnevem éles hangján ami miatt kirázott a hideg. - Miért késtél? - megfordultam a tengelyem körül s válaszoltam.

- Elaludtam. - kerültem a tekintetét.

-Ugye tudod ha mégegyszer ilyen elő fordul, nem lehetek elnéző veled szemben? - válaszolt miközben engem méregetett és dobolt az egyik padon az ujjaival. Meghajoltam, újra bocsánatkérésként és észrevétlenül leültem a helyemre. A tanárnő szerencsére annyiban hagyta és folytatta tovább az órát. Én meg próbáltam figyelni.
Az órák hamar el teltek és végre mehettem röpizni. Amikor beértem a teremben már páran ott voltak. Át öltöztem és kezdtük is. Bemelegítés után egy meccset játszottunk le. Igazából nem történt semmi érdekes meccs közben. Hamar letudtuk de az én csapatom nyert. De az feltünt, hogy Noya már egy ideje nagyon elvan a gondolataival és kicsit tanácstalannak tűnik. Már egy ideje meg akartam kérdezni, hogy mi lelte de még nem volt rá alkalmam. Vagy bátorságom. Nem akarok annyira tolakodónak tűnni, de majd haza fele menet rá kérdezek.
Ritka alkalmakkor Noyával szoktam egy ideig haza sétálni ha megvár. De most gyorsabban öltöztem és én vártam be őt ezért ketten sétáltunk.

- Noya.. edzésen olyan volt mintha más világon jártál volna. - hoztam fel a témát. Figyeltem a reagálását de csak annyit fedeztem fel, hogy a dühtől lassan felforr az agya, oda megy egy szemeteshez és bele rúg.

- Hülye Bakugo sensei! - kiáltotta mérgében, ami miatt megszeppentem.

- Mit tett? - kérdeztem még mindig megszeppenve, mert nem tudtam mire vélni a tettét.

- Azt mondta, hogy sokat rontottam és meg akar buktatni és kirakatni a röpi klubból!- csikorgatta a fogait ami miatt alig fogtam fel amit mondott.

- Hányas lett az utolsó angol teszted?

- Egyes. ( Amúgy sry nem tudom 100%osan, hogy, hogy vannak magyarban a jegyek, mert romániai vagyok. De most a magyar jegyekhez próbálok igazodni). - válaszolta halkan, de még mindig ingerülten.

- Az a baj, hogy akkor úgy tűnik, hogy van benne igazság amit mondott. - idegesen rám kapta a fejét. - És ha így folytatod tényleg kirakhatnak a klubból..

- Oh na! - kiáltott fel. - De annyira nem megy a tanulás, nem mennek a fejemben a szavak és még időm sincs.

- A munka miatt? - kérdeztem a számomra egyértelműt. Ő meg lesütötte a fejét. Ezt igennek veszem..- Látod, még egy ok ami azt bizonyítsa, hogy nem jó ötlet az állás a te korodban, főleg klub mellet.

- Mit tudsz te..- suttogta, olyan hangon, mint aki szinte már felrobban. De utánna megenyhűlt és rám nézett. Hirtelen meghajolt.

- Asahi megkérhetlek egy szívességre? - kérdezte, miközben még mindig 90°-ban hajolt előttem. - Tartasz nekem korrepetálást?

Mostanában nem vagyok megelégedve az irományaimmal :( ha valaki tud adni valami jó tippet annak örülnék.