Mi az igazság? ( AsaNoya ff)

12

Yuu szemszög

Az edzés közben észre sem vettem, hogy mennyire eltelt az idő ezért sietve mentem az úticélom felé. Hamar oda is értem, bementem a bárba és a legészrevétlenebbűl átsuhantam a tömegen és bementem az ottani öltözőbe. Gyorsan át öltöztem, bedezodoroztam magam, mert nem volt időm lemosni magamról az izzadságot. Nyomtam magamra még a kedvenc parfümmőmből is, lesimítottam a hajam, mert az jobban bejön a vendégeknek. A tükörbe néztem és elég jól festettem. Egy sötét barnás szűk börnaci párosítva egy hosszú nyaku krém színű pulcsival és egy fekete cipő. Oké meg is vagyok. El is indultam, hogy felvegyem azoknak a rendelését akik nem méltóztatnak oda fáradni a bárpúlthoz. Igazából nem értem, hogy miért lettem ennyire népszerű. Hiszen Tanaka is itt dolgozik. Ő ajánlotta az állást is. Az elején még kicsit bizonytalanul de mégis belementem de nem nagyon bántam meg. Hiszen én csak pincér vagyok. De sajnos kénytelen voltam pár perverz állatnak hagyni magam. Próbálom kerülni az ilyen eseteket. Nem akarom később mebánni a tetteimet, már így is van bőven amit. Amikor adtam le az emberek rendeléseit egy ismerős embert fedeztem fel miközben beszélget Rivalleval. Rivalleval??! Várjunk csak az Asahi-san?! Sajnos észre vett és el kezdett felém indulni. Hát most sétál velem szembe az egyik legnagyobb félelmem, hogy egy ismerősöm megtudja, hogy hol is dolgozok. De várjunk csak.. mit keres itt Asahi-san? Mit csinál itt. Követte volna? Hiszen még mindig a röpis cuccában van. Olyan mintha.. tényleg követett volna. Mi oka lett volna követni? Ezt nem értem. Nekem ez túl magas. Én voltam olyan ügyes, hogy nem mozdultam meg. Pedig lett volna esélyem elmenekűlni. Csak néztem ahogy Asahi lassan élem sétál, meg áll előttem és felém tornyosul. Megsérti a magán szvérám. Komor tekintettel néz a szememben és hirtelen nem tudtam mit kezdjek magammal. Próbálom állni a tekintetét de igen nehezen ment.

-A-asahi-san? - mondom ki megszeppent hangon. A saját és az Asahi viselkedését sem tudom mire vélni.

Asahi szemszög

Úgy érzem magam, mint akinek el szállt minden félelme. Noyát bámultam és azon töprengtem, hogy mégis itt mit csinál? És az a megszeppent tekintet, szinte már remeg. Teljesen ki van szolgáltatva bárkinek. Minden meleg férfi felizgulna egy ilyen látványra. Nem csoda, hogy ilyen népszerű. Én is csak megprobálom tűrtőztetni magam.

- Mit keresel itt? - próbálta magát össze szedni és egy normális hangszínben egy kérdést kicsikarni magából.

- Ezt én is kérdezhetném!- válaszoltam neki még mindig a szemébe nézve.

- Asahi-san! - rántotta ki magát a fogságomból és kicsit magabiztosabban kiáltott rám. - Most komolyan, követtél? - kezdett vele egyre jobban elszállni a ló.

- És ha igen?!- csúszott ki a számon amit nem akartam, de attól még álltam a tekintetét. Egy ideig farkas szemet néztünk, gondolom ő most nem tudta, hogy mit kezdjen magával, hogy oldja meg ezt a kínos szituációt, én meg csak vártam a történéseket. Egy kis idő múlva Rivalle jelenti meg Noya mögött. Csak is annak köszönhetően vettem észre, hogy Noyából kiáll két széles váll, azon kívül teljesen eltakarná egymást ez a két törpe. A férfi kicsit arrébb állt és megfogta a fiú vállát.

- A főnök azt mondta, hogy mára elmehetsz.- mondta ezt teljesen monoton hangon, de mégis erős dominanciát sugárzott a hangja. Sőt az egész jelenléte ami miatt a hideg futkosott a hátamon.

- Mi? Mi az, hogy elmehetek?!- kérdezte kétségbeesett hangon Noya. Közben meg csúnya szemekkel méregetett. Ahogy Noya hátat fordított Rivallenak, ő csak egy amolyan "hess hess" kézjellel próbálta a tudtomra adni, hogy ameddig még lehet ragadjam meg Noya karját és hazáig meg se álljak vele. Én vettem az adást, megragadtam a karját és akármennyire próbálta kihúzni a kezeim közül nem ment neki. Még félszemmel láttam ahogy Rivalle felmutat egy like jelet. (írói megj: xd Levi elvan)

-Asahi engedj.. - hadonászott szabad kezével erre arra - Engedj el!! - szólt újra ingerülten. - Most biztos undorítónak tartasz, hogy egy ilyen helyen dolgozok.. - amint ezt felfogtam, hirtelen megálltam ő meg nekem ütközött.

-Noya.. - fordultam vele szembe - Honnan találtad ki ezt a hülyeséget? - kérdeztem tőle kicsit csalódottan.

-Hát ez természetes kéne legyen.. - folytatta volna de közbeszóltam.

- Hogy tudnálak szerinted utálni? Ennyire szívtelenek nézel? - dobtam neki ezeket a szavakat még mindig csalódottan. Nem hiszem el, hogy ilyeneket képzel rólam amikor én ha lehetett mindig mellette álltam. - Csak nem szeretném, hogy egy ilyennel tönkre tedd az életed.. Aggódok miattad!

-Hehe.. - kicsit elmosolyodott- Te tényleg szeretsz bele szólni az életembe.. És még, hogy Rivalle is segített, hogy elrabolhass.. Talán elmondhatok neked pár dolgot amit szinte senki nem tud rólam.. Hiszen úgysem fogsz hanem békén hagyni. - végül beadta a derekát. Még nem volt annyira késő este úgyhogy elhurcoltam az otthonomhoz. Észrevétlenül felosontunk a szobámba, hiszen anyum leszólna ha ilyen "későn" hozok ide valakit.

-Na szóval.. - kezdtem neki a biztos, hogy hosszúra kinyúló párbeszédnek és közben helyet foglaltunk mindketten. - Mégis mi okod volt rá, hogy pont egy meleg bárba dolgozz?

Egy népművészeti cserépedény vagyok s itt abba hagyom a részt.