A száműzött demon... •BTS FF•

17.rész

Hana pov

-Mert engem nem lehet szeretni démon vagyok Hana nem ember, én bűnt bűnre halmozok a pokolból jöttem édes hazám nem a jó, hanem a rossz és én nem vagyok hozzad valló szeretném, mindennel jobban szeretnek egyrangú lenni veled de nem tudok ezen változtatni.-

Miután Jungkook őszinteség rohamot kapott köddé vált. Ilyenkor eljátszok azzal a gondolattal, hogy csak a fejemben létezik Ő. De mit kéne hinnem?
Egyszerre szeretném ezt az egészet és hitetlen vagyok vele kapcsolatban. Kitartó szeretnek lenni, de vagyok-e én olyan erős, hogy megváltoztassam?..
Meg tudnám fékezni őt, vissza tartani?

Egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak ezen járt az agyam: Meg tudnám győzni arról, hogy ez nem lehetetlen. Végülis mennyi ember mondhatja el magáról, hogy egy démon után sóvárog. Lehet igaza van és hülyeség lenne belekezdeni, de semmit sem mond el. Alig nyíl meg nekem, ez pedig csak meg jobban arra késztet, hogy akarjam.
Meg a számát sem tudom. Egy üzenetet sem tudok neki küldeni..
Így reggel feladtam a várakozást és a buszmegálló fele indultam. Jade már a buszon vár a jól megszokott helyen ülve. Hátul az ötösben.
-Szia.- Köszöntem rá, ha már ő nem teszi meg persze az ő köszöntése csak egy hümmögéssel ért fel, de ezt már megszoktam Jade reggel nem a legaktívabb.
-Ugye nem írunk ma semmiből nem pótoltam sokat a tegnapi órákból.-
-Nem tudom szerintem nem, vagyis remélem amúgy mit csináltatok tegnap a kínaival?-
-Jade mondtam már, hogy koreai és honnan tudod most akartam elmesélni.-
-Én mondtam neki, hogy késel, mivel arról kérdezett, hogy hol vagy azt mondta el ugrik érted, hogy ne késs el. Na mi volt ?- Na igen Jade szeméből a fáradtság összes szikrája eltűnt és helyette az izgalom vette át a szerepet.
-Nem nagy cucc voltunk palacsintázni meg Pizzázni meg moziba este nyolc körül már otthon voltam.- Vontam válat. Noha rossz érzés volt kihagyni az utána történteket nem mondhattam el neki az esti beszélgetésünket Jungkookal.
-Nem meg cucc! Hana ez egy kibaszott suliból lógott randi volt és utána csók vagy valami?-
-Hát megfogta a kezem miközben sétáltunk meg az autóban a combomat simogatta míg én az ő kezét.-
-Ennyi jézusom mind az őskorban.- Forgatta meg Jade a szemet csalódottan. Végülis Jungkook régi vágású fiú mind mondta 300 éve démon attól meg, hogy a mai világ modern neki meg megmaradtak ezek az udvarlási szokások.
-Hát ami azt illeti.- Mosolyogtam Jade-ra csábosan.
-Na mi volt még!-
-Hát.. mikor kuszáltunk meg ölelt és azt mondta már rég nem érezte magát ennyire... elevennek.-
-Ennyi? Jó neki hol éltek óvodában.-
-be fejezhetem?- Szóltam rá Jadere össze szorított szemekkel.
-Ha ennyire nyálas szar és nincs benne erotika akkor nem vagyok rá kiváncsi.-
-A csók annak számít?-
-Attól függ nyelves volt vagy nem?-
-Is-is de már elrontottad szóval nincs meg a romantikus hatás.- Durciztam be.
-JóJó kezd újból azt mondta nem erezte magát már ennyire elevennek és utána?-
-Utána rám nézett és szinte már a tekintettével kérdezte hogy meg e csókolhat.-
-Ez aztán romantikus.-
- be fejezed?- néztem rá Jade-ra ki ennek hatására védekezően a kezeit a magasba emelte.
-Utána megcsókolt és mikor el váltunk újra magához húzott egy mélyebb csókra.-
-WoW ez aztán romantikus, te romantika bolond és akkor most, hogy álltok?-
-Vicces szitu, mert nem tudom.-
-Nem te nem tudod hanem ő nem tudja mit akar de kiherélem ha ez kell lehet ettől is elevennek érezi majd  magát.-

-Na és veled történt valami? Nem unatkoznál nélkülem?- karoltam Jade karjába miközben a suli felé igyekeztünk.
-Nem csend volt és el voltam én Yoongival meg azzal a szado Taehyung-gal.-
-Akkor nem is Hiányoztam!?- csimpaszkodtam jobban Jadere.
-Nem.-
-Ne már miért tagadod én vagyok a legnagyobb szerelmed.- Pusziltam meg az arcát.
-Jó az vagy de el voltam én nélküled is amúgy meg csak a közös pisilés hiányzott.- Biggyesztette le Jade a száját.
-Na látod ezét kérek egy puszit.-
-Biztos hogy nem.- mászott ki Jade az ölelésemből.
-Ne már én is adtam kérem a puszimat!-
-Az a te bajod én nem kértem.-
-Most miért vagy ilyen hisz én vagyok az életed értelme.- tipegtem Jade után.
-Én ilyet sosem állítottam.-
-Ne tagadd mindenki tudja és hagy lássák.-
-Száj le rólam én nem is ismerlek emberek segítség egy őrült meg akar erőszakolni nyilvános helyen.-
-Nyaaa!-álltam meg Jade mögött összefont karral.
-Hiába csinálod nem adok puszit mert már nem vagy kislány.-
-De az vagyok.- dobbantottam lábammal.
-Kivagyok tőled na gyere bent kapsz puszit.-
-De én most akarok itt!-
-Ahhh de gyerekes oké de gyere már.- Levakarhatatlan mosollyal az arcomon Szegedécseltem Jade melle aki csücsörítve várt rám.
Egy nagy cuppanós puszi kapva Jade-től indultunk tovább össze karólakozva.