A száműzött demon... •BTS FF•

23.resz

JK pov.

Hana csókját Jade szakítás félbe amikor is kezén fogja, és maga fele pördíti egy kíváncsiságtól túlságosan is csillogó szempárral méregetve őt.
Szemet forgatva hagyom őket magukra és ülök Yoongi mellé.
Azért Jade a csókot még meg várhattad volna...
Nincs mit tenni ez lányos dolog, Jade pedig, ha hihetetlen is, de lány.
Yoongi orra alatt vigyorogva nézte a két lányt, ahogy a zene ritmusára táncolnak.
Sunyi módon álcázva valódi cselekedetüket, azaz engem ki tárgyalva táncoltak.
Hana Jade füléhez hajolva meséli mi is történt bent a mosdóban közöttünk. Eközben pontosan lépkedve a ritmusra.
Idáig hallom mit is beszélnek "szeret azt monda szeret érted ezt" meg örülök ki ne szeretne téged te angyali teremtés. "Úgy tudtam akkor most már tényleg kapcsolatban vagy!" Vicces látvány Jade kislányos izgalma amit Yoongi nem titkolva figyel végig. És még nekem  papolnak...
Mosolyogva figyelem ahogy Hana gondolkodva próbálja elmagyarázni, azt, hogy nem épp mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de a mi esetünkben szükségtelen volt kimondani.
Oldalra fordulva egy barna árnyalatú vörös lányra esik a figyelmem. A mosoly az arcomról lefagy. Lehetetlen. Ruby alakja lassan fordul felém teljes rálátása hagyva arcára.
Hanára nézek aki önfeledten táncol Jade társaságban.
Ruby a másodpercek szempillantása alatt semmivé foszlik. Az orromba kúszik a bestia illata az érintése emlékeimben újra frissként hatnak. Az elmém csúf illúziója pedig kezdetét veszi.
Száz éve annak, hogy hallottam felőle.

1719

-A teája Jeongguk.- Jiwon kissé meghajolva előttem lépett be a szobámba az esti nyugtató teával a kezében. Biccentettem felé, jelezve, hogy bejöhet és fel szolgálhatja a téma. Kissé oldalra fordítva kobakom tanulmányoztam Jiwon elfordult alakját.
Háttal áll nekem, mégis látom, hogy vállai kissé rázkódnak. Már az ajtóban bánatos volt csillogó szeme. Valószínűleg végettem sír, hisz holnapután már a palota Hwarang részen  leszek. Már kiskoromban tudtam anyám által, hogy az akkor meg pici Jiwon arcája piros lesz ha a közelébe kerülök. De sosem érdekel különösebb módon a lány. Aztán mikor kibontakozott volna a barátság köztünk a bátyám meghalt és én Ruby társaságában találtam vigaszt.
Össze zavarodtam a lány rázkódó vállai végett.
Tehetetlen voltam, mégis mit kéne lépnem..
Jiwon lassan az üres csészét  virág szirmokkal  töltő meg, majd rakodó kezeivel a forró vízért nyúl.
Még akkor is rázkódik keze mikor a virág szirmokat önti le.
Talán pár szót szólhatnék hozzá.
-Jiwon..- állok mögé. Teljes látást kapok fedetlen fehér nyakára, amiről valamiért megbizsergem.
-Elnézést kicsit félre öntöttem a vizet.-Fordul felém kissé Jiwon majd meghajol előttem.
-Nem érdekel a víz, miért sírsz?-
-Mert félre öntöttem a vizet így karba ment.- hajol meg újra előttem Jiwon.
-A víz nem olyan fontos mind a könnyeid.- Miket beszélek csak nehezebbé teszem a búcsút. Ki tudja mikor lát újra, ha lát, én pedig reményt sugallok felé, holott romantikára nincs igényem vele.
-Miért hullajtod könnyeid Jiwon?- A baráti gesztus talán megteszi, de ha csak barátilag akarok közeledni fele miért kívántam meg őt magát.
-Mert ön elmegy.- hajtotta le fejet alázatosan Jiwon.
-Ugyan és ezért sírsz?- Kacagtak fel, talán nem kellett volna. Jiwon fájdalmas zokogásba tört fel.
-Mi tevő leszek én ön nélkül a hiánya amit maga után hagy tudja elviselhetetlen lesz.-Ezt én magam is tudom. De látva a zokogó lányt semmi sem jutott az eszembe, csak magamhoz ragadtam és szorosan megöleltem. Az az átkozott apám senkire se tekint.
Ez a lány kiskora óta hozzam láncolat a szívet én mégis keresztül néztem rajta. Sosem érdekeltek a nők. Az anyámon kívül úgy gondoltam nincs is rá szükség. Persze szerettem volna szerelmes lenni. Kiskorom óta bátyám szerelmes történeteket mesélt, persze apám csak annyit mondod, hogy ne tömje a fejem hülyeségekkel. Mégis a bátyám volt mindig a jobb a reménytelen szerelmes bátyám aki mindenben jeleskedett. Utol sem tudtam érni.
Hiába izzadtan vért apámnak semmi sem volt elég.
És most mégis csak elküld.
A harag ami a szobám sarkában kuporodott formálódni kezdett. Észre sem vettem, hogy Ruby a szobában van. Keresztbe font karral állt előttem.
A nyírkos nedves harag pedig az oldalam  mentén kúszott fel egészen az elmémig.
Rubyra emeltem tekintetem könyörgő szavakkal kérleltem, hogy ne bántsa a lányt gondolataiban.
Ruby csak egy kacér sunyi vigyort ejtett.
"-tedd meg tudom, hogy meg kívántad őt, nem baj engedj utat a vágynak.-"