A száműzött demon... •BTS FF•

26.rész

Hana szemszögéből:

"Örök fiatalként..
Egy napot sem öregedni, látni a világ összes rezzenését, ugyanolyan külsővel. Ráncok nélkül, halhatatlanként.
Vagyok én olyan különleges, hogy egy ilyen személy, aki a halhatatlanság és fiatalság áldásában fürdik, érezzen irántam bármit is. Egyáltalán méltó vagyok én ahhoz, hogy ő szeressen engem?
Igazságos, hogy én tudok arról, hogy a világon nem csak emberek vannak...
A mesékben, és filmekben, könyvekben forgó démonok, akik valamiért mindig a rossz ként vannak feltüntetve, hinne nekem bárki is ha ezt el mesélnem.
De ha rá nézek mért nem látom gonosznak?
Miért hihetetlen róla azt gondolnom, hogy gonosz.
Az elején annyira könnyen ment, megvetni, félnem sőt rettegnem tőle, és azért könyörögni neki, hogy senkit se bántson.
Ennek ellenére most mégis szemet hunyok összes hibája felett.
Rajongva iszom minden szavát.
Elhiszem állítását, miszerint csak én tudom megsebezni, bántani, porrá zúzni, azt a kőkemény testet mit sötét rideg aura kering körbe..."

Hunyorogva ébredek, az ablakon átszűrődő bosszantó fény sugarai miatt.
Villámként suhan át rajtam az álmom egy része.
Szinte időm nincs feldolgozni, ha arra gondolok, Jungkook egy idegen férfi társaságában cigarettázott az udvaron és egy nőről cseverésztek.
A férfi markáns arcán kívül nem emlékszem semmire, csak a nő nevére akiről annyira beszélgettek.
A névre gondolva elfog a szorongás egyfajta mérhetetlen kíváncsiság, és mégis miről kéne tudnom?..
Az ajtó felé fordulok, megmentve szemem a még mindig irritáló reggeli tényről.
Az orromba kúszik Jungkook illata.
A gyomoromban ezernyi szikra kezdi csiklandozni az egész testemet, mintha áramlott vezettek volna belém, a fejem púpjától egészen a lábamig hatol az elektromosság. El gyengülök, többe már nem is gondolok az idegen nőre.

Fogalmam sincs mennyi lehet az idő, de nem így terveztem a vasárnapot, anya úgy tudja Jadenél vagyok, és akár mikor betoppanhat értem. Ma úgy beszéltük meg együtt vásárolunk.
Túlságosan elhanyagoltam őt.
Amióta apa elhagyott bennünket, csak mi vagyunk egymásnak.
Nem lett volna szabad itt aludni sem, még csak nem is tudd róla, de mégis mit kellene mondanom, hogy "– van egy fiú akibe beleszerettem, amiért annyit bántott, de jó útra akar térni, képzeld anya ő egy démon akinek végülis el kéne érnie, hogy megöljem magam, de ne aggódj minden rendben ma nála alszom –"  reménytelen, sürgősen ki kell találnom valamit, nem vagyok az a fajta aki pókerarccal mond bármi hazugságot, de azt mégsem mondhatom, hogy anya szerelmes vagyok egy démonba...
Meg csak Jade sem tud segíteni.
A párnába nyomom a fejem, egy óriást  szippantok még egyszer, Jungkook férfias illata újra az orromba fertőzik egyenes  az agyamba ott pedig mintha tompítaná minden egyes mozgási funkciómat.
Legyengülök az illatától, újra bódult állapotba kerülök.
Igazából csak most esik le, hogy nincs mellettem. Elfog a hiánya, hiányzik és bosszant amiért nincs itt.
Egy újat szippantok, és próbálok erős maradni, úgy látszik Jungkook illata és ágya sokkal kényelmesebb és biztonságosabb érzést kelt bennem mind  bármelyik más ágy. Egy nyújtózás közepette kibújok  az ágyból, majd a telefonon után kezdek kutatni.
Az éjjeli szekrényen találom.
Lever a víz amikor az óra 11:37 mutat.
Anyával úgy beszéltük meg délre ott van értem.
Esélyem sincs oda érni, remélem Jade falazz nekem, és kitálal valami hihetőt.
A fürdőszoba felé veszem az irányt, ahol egy cetlit találok az össze hajtott ruhák tetején.

"Jo reggelt szépséges hercegnőm, a konyhában vagyok hoztam neked ruhát randizzunk."

Elmosolyodom a szívem a torkomban dobog, elfog a szédülés, az érzékszerveim tompábbak.
Szóval ilyen, ha valaki szerelmes?
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy cetlin talált üzenetnek ennyire örülni fogok.
Végignézem az összes betűt amit Jungkook irt.
Tetszik a kézírása, olyan kecses betűkkel foglalta össze a nekem szánt üzenetet, hogy a kézírásába is szerelmes leszek.
A cetlit gondosan össze hajtom majd a telefontokomba rejtem.