A száműzött demon... •BTS FF•

16.rész

Jungkook pov

Ha azt kene mondanom bűntudatom van, hát kimondom. Ég a bőröm Brittany érintése után undorítónak tartom magam. És nem lettem előbbre ezzel a húzássommal.
Egy cérna választ el attól, hogy felálljak a pulttól, és jelenjenek meg Hana szobájában, és nyílnak meg neki.
Egyszerre adok igazat Taehyungnak, amiért nem vagyok hozzá való, és szeretnek lázadni. Az eddig bennem lappangó betegség felér egy tüdőgyulladással is.
Csak bővült a fájdalom, a tehetetlenség. El kéne hagynom elmenni ahogy maga Taehyung ajánlotta.
De nem tudom meg tenni, pedig ez lenne a legjobb neki. De egy láthatatlan szál úgy húzz hozza mind a világ legerősebb mágnessa, amit szinte lehetetlen megszüntetni. Úgy érzem mind ha nekem lett volna szánva. És a sors ezzel büntet amiért ennyi rosszat tettem a világgal. Másnéven karmának nevezném.
-Jungkook tudod a démonok közt is megy a pletyka.- ül le mellem egy 30-as éveiben járó ember .
-Ezt örömmel hallom, hogy téma vagyok nálatok ez azt jelenti sztár vagyok a pokolban .- fordulok a megszállt idegen fele .
-Azt már nem hallod örömmel, hogy nem épp jó hír megy rólad .-
- Dommiel ha azért jöttél mert Lucifer épp ezt a csicska feladatot adta neked akkor fel is emelhet és a kis formás segged és húzz vissza a pokolba .- Fordulok vissza a Wiskym fele mait egy kottyal ki is ürítek a poharamból.
-Ne feléd te Pátkány, hogy hol állsz a ranglétrán .- Mondja Demmiel miközben int a puktodnak.
-Persze el is felejtettem , hogy egy szaros csicska vagy akinek Lucifer egyet cserint és te hopjancsit játszól .- Fordulok vissza , hogy egy lenéző mosolyt vilancsak az egyik legöregebb és leghidegvérűbb démonnak.
-Tudod olyan szívesen el mulatnam veled az időt a játékszereimmel de sajnos nem tehetem.-
-Ugyan kérlek nem akarok a lelkedbe gázolni de nem vagyok meleg de attól még nem ítéllek el nem tehetsz róla hogy egy fattyú seggnyaló fasz vagy .- mosolygok miközben a szexi pincérnő felénk sétál .
-Mit kértek?- támaszkodik a pultra csabosan.
-Az előzőt az úr meg egy papucs szóval valami langyi italt.-
-Vicces vagy Jungkook ugyan azt kérem mind a kínai .- nyúl Dommier a zakójába ahonnan elővesz 100 dollárt .
-Azonnal.- mosolygok ránk a hölgy majd a mögötte levő polcról leveszi a whiskyt .
-Szóval Dommier megtudhatom, hogy miért is jöttél ?- nyúlok az új poharam után amit a szexi pultos most nyújt át nekünk .
-Emlékeztetni miért is vagy itt a lány nemsokára betölti a bizonyos kort és nem láttok semmi haladást a lány el és virul sőt szinte kicsattan ő az utolsó végre nem kene billogot hordanod de láttom kevés vagy a feladathoz ezt meg megértem hisz egy kis kibaszott kinaitól mit várunk de hogy Yoongi aki egy istenverte bukott angyal még hatraltathat de egy beteg pszichopata félig emberdemon hogy a faszba nem nyújt előnyt !- Vált hangnemet erőszakosabbra.
-Szeretem elhúzni a dolgokat szórakozók néha te is kiprobalhatnad.- iszom bele a wiskymbe.
-Szórakozz a pokolban szégyent vett rad a sok pletyka, szerinted nem figyel téged senki?-
-Nem nagyon tud érdekelni a véleményetek én nem tervezem még megöletni sőt.-
-Tehát igaz, hogy viszonyt tartasz vele?-
-Nem mind ha közöd lenne hozzá, de igen a tervem része.-
-Akkor itt az ideje véghez vinni már csak hónapok tartanak hátra, nem lenne kegyesebb már a pokolban lenni?-
-Tudod kivan a faszom ebből a ki fogyunk az időből őszinte leszek én a saját játékom szerint játszom ha kifogyok az időből az én dolgom.-
-Miért érzem azt, hogy nincs szándékodban rávenni az öngyilkosságra?-
-Nincs is!-
-Nem érdekel már semmi, ha ezután is egy újabb billogot kapok és vissza űz ide maga a pokol királya minek? megtettem már mégis itt vagyok!-
-Semmi hozzad fűző hátsó szándék nem volt, csak Lucifer harag tartó és a fentieket így cseszteti.-
-Valamiért engem is csesztet ha így szabta meg a billogot.-
-Csak legyél már túl rajta.-
-Hát mond meg a féreg uralkodódnak, hogy nem fog meghalni te pedig húzz vissza a föld álla.-Semmi kétség fenyegetésnek szántam. Fel álltam majd meg igazítva magamon a dzsekim a pultos hoz szóltam.
-Majd a meleg állja az én részem is.-

A már számomra jól ismert bár előtt néztem a mondhatni zavaros mégis nyugodt felhőket.
Szememet lehunyom a túl sok gondolattól ami a fejemben kavarog.
Mit is változtat a tényen az, hogy szerelmes vagyok a pokolban.
Miért kene most megtörnöm a billogot Hana halálával.
Tudok várni még, ha kell száz évet is.
Egyszerűen lehetetlen, hogy én lemondjak egyetlen emberi forrásomról.
És ha ehhez az kell, hogy kerüljem, hát legyen.
Összeszorított szemmel Hana szobájába koncentrálok ami azzal az édes gyümölcs púder illattal van teli, mind maga Hana.
Amint nem csak az emlékeimnek köszönhetően érzem az illatát a lánynak, hanem mert sikeresen ide teleportáltam, lassan kinyitom szemeim és egy édes pizsamás Hanával találom szemben magam.
-El kell valamit mondanom.-
Próbálok rideg hanggal beszélni, de amint szemei enyémben fonódnak képtelen vagyok rideg maradni.
-Itt valami nincs levem rendben.-Teszem kezem mellkasomra miközben közelebb lépek a pizsamás lányhoz.
-Szinte meg örülök ettől az érzéstől ami miattad keletkezik bennem.-
Lépek még közelebb Hanához.
- És bárcsak elmúlna ez az egész, de a te érzelmeid sem segítenek a viszonzás miatt és akármennyire szeretném nem léphetek feléd.-Mutatok közénk míg Hana vesz egy adag levegőt.
-Ugyan miért nem léphetnél felém?- lép felém Hana.
-Mert nem lehet! Hana olyan nem lehet, hogy mi akar mennyire szeretném csak vagyok én aztán te.-túrok hajamba próbálva ott levezetni a bennem felgyülemlett feszültséget.
-Ez hülyeség igen is lehet csak akarnunk kéne.- lép újból felém míg én hátrállok.
-Az tragédia lenne Hana én bántlak bántottalak egy démon vagyok nem hozzad való észhez kene térned és ellökni magadtól, ha már nekem nem megy.-Lépek ellentétesen vele szembe.
-De nem számít az a múlt és meg kéne értened hogy mi a jelenben vagyunk.- lép most ő, míg én Hana szavaitól megingani látszódik elhatározásom.
-Látod most is naiv vagy, honnan tudod hogy most ép nem verlek át és ez is csak a halálodra megy ki?- Mondom indulatosan miközben fele lépek várva mikor tesz felém ő is egy újabb lépést de nem teszi hat ennyi kellett volna?
-Mit számít, azon nem változtat hogy igenis érzek irántad valamit sőt és ha kell hat legyen felteszem a semmim hisz mim van kockasztatok naiv akarok lenni és kielvezni amíg csak lehet mert ilyen hatalmad van felettem.- lép felém így már egy lépés van csak közöttünk
-Hallod miket beszélsz ez nem normális gyeűlölnod kene megvetni undorodni és felni tőlem nem pedig vonzódni hozzám.- lepek újra hátrébb magamat győzködve. Noha tudtam hogy nem vagyok neki közömbös soha nem gondoltam volna hogy ilyen nyíltan ki is meri mondani.
-Hat el kell fogadnod a tényt hogy nem vagyok normális, attól meg ugyan úgy érzek.- szeli át az a pár métert amit hátráltam így újra egy lépés hagy köztünk.
-Hana én csak bántalak, nem tudok neked semmit sem adni.-
-A puszta jelenléted már ajándék .-
-ezt épp te mondod aki fel melegíti a lelkem ?-
-Miért nem engedte hogy szeressen valaki miért akarsz minden áron szenvedni?- Néz rám Hana könnyes szemmel míg az én lelkem melege egy pillanat alatt válik féltése. Ez az érzés gyötrelmes nem egészséges. Nem szabadna ilyet éreznem egyszerűen lehetetlen. Ha nem tudnák erőmről meginganék démoni létem felől.
De démon még sosem szeretett senkit sem, szimplán a mohóságunk végett rohantunk vesztünkbe.
Lehet erről van szó mohó vagyok.
Hónapok óta ez jár a fejemben mégsem tudom mi miért van.
-Mert engem nem lehet szeretni démon vagyok Hana nem ember én bűnt bűnre halmozok a pokolból jöttem édes hazám nem a jó hanem a rossz és én nem vagyok hozzad valló szeretném, mindennel jobban szeretnek egyrangú lenni veled de nem tudok ezen változtatni.-