A száműzött demon... •BTS FF•

19.rész

-KELJ FEL HANA!- 

-Még öt perc..- Hát igen némelyik ital sunyi tud lenni pedig meg csak be sem csiccsentettem a múlt éjjel.
Viszont a fejem valamiért már most hasogat...
-KELJ FEEEEELLLL!!-
-Az istenit hol van rajtad a szundi gomb!-
-Sehol na ne csináld már unatkozom..-
-FUUU!- Jade irigylésre méltó puha párnáját kihúztam fejem álló, csak hogy azt fejem fölé tehessen tompítva Jade hangját.
-Ha nem kelsz fel magadtól akkor cselekednem kell...-
-Jade így sem keltem magamtól és még szépen se keltettel.-
-Hát jó... akkor mit mondjak Jungkooknak miért nem vagy hajlandó felkelni?-
-Azért, mert épp egy gyönyörű helytől fosztottatok meg!-
-Szebb mind a legjobb barátnőd?-
-Jade te egy átok vagy!- indulatosan toltam fel magam hogy Jade szemébe nézek.
-Na most már fent vagyok mi van!-
-Unatkozom és Taehyung üzent, hogy el-e ugrunk vele piát  venni.-
-Nagyfiú el tud ő maga is menni.-
-Hana úgy érzem a szerepek fel cserélődtek..-
- Biztos amúgy neked honna van meg Taehyung száma?-
-Még akkor adta meg mikor smaciztatok Jungkookal a bulin.-
-Remek...-
-Most mi van ?-
-Semmi nélkülem nem lehet menni én addig alszom hátha vissza jutok arra a csodálatos helyre...-
-Nem Hana elmegyünk legalább olyan piát vesz amit mi szeretünk és addig sem unatkozunk, amúgy is tegnap már gyantáztunk nincs semmi tenni valónk.-
-Hány óra van?-
-fel tízen kettő..-

Őszintén reméltem, hogy Jungkook velünk jön, de mikor Yoongi és Taehyung egy fekete terepjáróval begurultak az utcánkban csalódottság fogott el amiért ő nincs itt. Fogalmam sem volt arról mégis mi jobb dolga lehet. Persze Yoongi azonnal a barátja védelmére szólt. Miszerint döglik és nem hajlandó kijönni a szobából. Feltételeztem, hogy csak Jade miatt mondta, mivel számomra szinte abszurdum, hogy Jungkook csak henyéljen...
Így míg én hátul ültem Taehyung társaságában aki egy mizun kívül szinte alig nézett fel a telefonjából, csendben ültem. Jade és Yoongi valamin nevettek  elől, de nem nagyon tudta lefoglalni a gondolataim így az ablakra hajtva fejem néztem ki.
-Egyébként tényleg a szobájában van Jungkook.-
-Tessék?- fordultam Taehyung irányába aki eddig szinte levegőnek nézett, amiért persze nem éreztem magam kellemetlenül, hisz még Jungkook mondta, hogy talán neki a legnehezebb ellazulni emberek  társaságában.
- Azt mondtam, hogy Jungkook tényleg otthon van a szobában egyedül.-
-Oh értem, de nem kell magyarázkodni én tudom, hogy ő... nehéz eset.-
-Tévedsz lehet, hogy régen az volta, de mostanra teljesen megváltozott aminek őszintén nem örültem, de a végén nekem lesz igazam.-
-Ezt nem értem teljesen, kifejtenéd.-
-Azt értem ez alatt, hogy nem vagytok egyformák ezért nem értem, hogy tudtad így magadba bolondítani.-
-Nem tudom mire gondolsz én nem csináltam semmit és egyáltalán nincs megbolondulva értem, ha így lenne nem így viselkedne.-
-Tévedsz odavan érted, de ezt beszéljük meg később több fül is hall minket.- Kacsintott rám Taehyung majd az elől ülő barátnőm fele biccentett aki védekezésképpen kezeit maga elé húzta.
Így Taehyung nagy meglepetésemre tovább beszélgetett velem.
Kikötötte, hogy kedden maradjak megnézni hogyan játszik, és ha nem őt választják ordítsam le a pályára, hogy Taehyung a legjobb. Persze Jade kapott az alkalmon és nem bírta ki, hogy ne szóljon be a fiúnak.
Amire Taehyung persze vissza szólt, hogy csak engem hívott meg őt nem mert nagy a szája.
Yoongi jót szórakozott a két idiótán, mert tagadhatatlan mennyire összhangban van a kettő.
Talán ha nem tudnám mennyire vérszomjas és félelmetes a három fiú bűntudat nélkül tudnám hagyni Jadet velük kettesben. Nem mind ha én megtudnám védeni tőlük...

Az óriás bevásárló kicsit rám és Yoongira sóztak a lusták így míg ők csak pakolásztak bele mi tolhattuk utánuk. Persze a kosárba csak mérgező anyagok kerültek, és túlzott édesítőszerekkel túl nyomott üdítők. És tonnányi rágcsa...
-Hana beszélhetnénk?- Koccantotta össze a bevásárlókocsiját az enyémnek Yoongi.
-Persze.- Mosolyogtam rá a fiúra biztatóan.
-Akkor kicsit lemaradnál?- Bólintottam majd megálltam a kocsit tolásával mert szinte már csak tolni lehetett a túl pakolt kerekes kosarat.
-Nagyon remélem, hogy nem mostanában akarsz lemondani Jungkookról, mármint látom rajta a változást és jó felé tereled ne hagyd abba, és legfőbbképp ne enged el őt azért mert ő méltósága makacs..-
-Nem is tudom Yoongi őszintén nem tudom mit higgyek az egyik percben azt mondja jól érzi magát velem utána ellök magától a másikban már féltékeny én tudom, hogy türelmesnek kellene lennem, de értsetek meg engem is.-
-Nem kell magyarázkodni csak azt mondom érdemes várni rá tudod utoljára ilyenek az 50 években láttam, egyébként sem tudja magában tartani sokáig az érzéseit egyszer bele fog fáradni.-
-Itt csak az a kérdés te mennyire szeretnéd.-
-Az igazat megvallva félek Yoongi tartok tőle mi lesz, de leginkább attól rémültem meg, hogy mennyire szeretném mert igen szeretném, de ő nem lép.-
-Én megértelek, de adj neki még egy  kis időt, és, ha szeretnél beszélni valakivel tudod, hol találsz tisztában vagyok, hogy még Jade sincs tisztában az egésszel így... hogy is mondjam...- Nyúlt Yoongi a tarkójához zavarában.
-Nyugi értem és köszönöm igazán jól esik, és élnek a lehetőséggel.-
-Remek ezt megdumáltuk!-

Azután, hogy sikerül mindkét démon fiúnak meglepni a kasszához érve csendben haladtam a többiek mögött.
Épp anyuval írtam mikor Jade megbökött.
-Hallod, ma atomra iszom magam veled együtt.-
-Szóval sugárba szeretnél hányni megint?- Néztem fel rá a telefonomból.
-Neked miért kell mindig felhozni azt a bakimat!-
-Mert ahányszor vissza emlékszem annál viccesebb!- Nyújtottam ki rá a nyelvem és léptem Taehyung mellé.
-Jade milyen Sugár?- Nézett rá Yoongi nevetve.
-Ezt vissza kapod!-

-Oké alsóbb rendű embereknek pia pipa, már csak Jungkook van hátra.- Nézett Taehyung a hatalmas csomagtartóban levő piás szatyrokra.
-Szerintem a Rum megteszi, és emlékeket szeretnek az orra álla dörgölni..- motyogta Yoongi a véget alig hallhatóan.
-Nekem nyolc, de többet se jövök vásárolni ez kimerítő...- Vont válat Taehyung, majd drámaian le törölte a nem létező izzadtságot a homlokáról.
Jade persze nem bírta ki és beszólt újra... így egész úton Taehyung és Jade civakodását kellet hallgatnunk Yoongival...

Már csak arra eszméltem fel, hogy a fiúk hatalmas haza előtt parkol le Yoongi. A gyomrom görcsbe rándult. És ilyenkor átkozom Jadet amiért jóba van a két démon fiúval..
Már éppen terveztem a menekülésem, és, hogy csak az ajtóig viszem a cuccokat mikor a bejárati ajtó kinyílt és egy szürke melegítőben és fekete kinyúlt trikóban álldogáló kócos Jungkook nézett rám. És BUMM a szívem őrült tempóban vert. A kezemben levő zacskók csúszni kezdek az izzadság végett.
A gyomrom görcsbe rándult. Hátra néztem, hogy a többiek mennyire maradtak le mivel újabb vita keletkezett a két idióta között amiért ki vissz többet.
Vissza néztem az előttem álló fiúra, és próbáltam szabályozni a légzésem, hisz tisztában vagyok vele, hogy érzi, és talán ezért is kínos a szemébe nézni...
-Szia.-Mosolygott rám.
-Omm.. halliii..-
-Add csak ide .- nyúlt a kezemben levő táskák után, de én csak arra tudtam fókuszálni, ahogy a keze az enyémhez ért. Nem tartott sokáig a fellegekben szárnyalni, mert amint elvette tőlem a táskákkal hátat fordított és elindult be. Így megrázva a fejem fordultam meg, hogy újabb táskát vihessek be.
-Vidd ezt is, én pedig tartom kint a frontot és tovább hisztizem.- Nyomta a kezembe Jade az ő kezében levő szatyrokat. Én csak bólintottam és elindultam be. Mosolyogva szeltem a folyosót Jade megjegyzése miatt. Viszont a mosoly hamar eltűnt az arcomról,  amikor újra feltűnt előttem Ő.
Jungkook szó nélkül vette ki a táskát  újra a kezemből. Engem újra megborzongtatva.
Én csak álltam és figyeltem ahogy a kredencre teszi az újabb csomagot.
Nem is tudom mit kellene most mondanom neki?...
-Semmit.- kaptam a választ. Így egy jó nagy adag levegőt vettem és néztem ahogy megfordul.
Majd pár lépésnek köszönhetően előttem termett.
-Ne mondj semmit csak tedd meg.- Simított végig arcomon. Mit kellene megtennem...
-Megtegyem helyetted?- Nézett a szemembe. Vicces hisz mikor Jade ma reggel keltett erre a gyönyörű helyre gondoltam. Ugyan így.... viszont az álmomban Jade megfosztott a csóktól..

Jungkook csak nézett és simogatta az arcom míg én egy dolgot ismételgettem magamban.
"Tedd meg..." "Tedd meg" "Tedd meg!"
Tisztában vagyok vele, hogy szinte őrültség amit mi teszünk, de Yoongitól kaptam egy löketett. Nem adhatom fel őt!
-Tedd meg..- súgtam közénk. Jungkook orra az enyémnek nyomozott, míg szemeit lehunyva vette minket kezébe arcom. Végig simítva orrát az enyémen. Jungkook őrjítő lassúsággal nyitotta ki szemeit, majd nézet a számra amitől késztetést éreztem azt meg nyalni. Ő is ugyan így tett. Lassan kidugva nyelvét vette fogai köze alsó ajkát. Amitől nekem egy újabb levegő akadt a torkomon.
Legszívesebben a fekete trikójánál fogva rántanám  még közelebb, hogy végre megszűnjön ez a frusztráció bennem és csókoljon meg.
Én kezeire simítottam majd csuklójára fogtam, hogy tudjak mibe kapaszkodni, mert úgy érzem szédül velem a világ.
Homlokomat az övének nyomtam, hogy még közelebb érezhessem magamhoz.
Jungkook megtalálva a kényelmes pózt nyomott egy cuppanós csókot a számra.
-Hé! előre jelzem a konyhába tartok be csukott szemmel.- kiáltott Jade a folyosóról. Jungkook egy újabb apró csókot adott majd annyit súgott a fülembe.
-Nekem ez nem elég..-