A száműzött demon... •BTS FF•

25.rész

Jk pov

Sosem nyíltan még meg ennyire senkinek, mind most neki. A szürkületben játszódó szobát a beszélgetésünk töltötte meg.
Hana a szobába nyíló fürdőszobában öltözködik, egy fekete fél újít adtam a kezébe pár perce, szándékosan a legrövidebb darabot választottam ki. Talán rossz ötlet volt...
Hana abban az egy szál fekete felsőben álldogál a fürdőszoba küszöbén, az ajtó keretnek támaszkodva.
– Ez túlságosan is rövid Guk.–
A becenév hallatán a szívem egy nagyot dobbant. Az ágy szélére mászva húztam magamhoz az eközben beljebb lépkedő Hanát.
– Dehogy rövid gyönyörű vagy, sőt neked jobban áll.–
Játékosan felhúzom az egyik szemöldököm, míg Hana teljes nagyságban elém nem áll.
Kapva az alkalmon az ágy szélén ülve kezeimet Hana fedetlen térdhajlatára simítom, míg ő a hajamba vezeti ujjait. Egy morgás szalad ki a számon. Lehunyt szemmel a hasára döntöm kobakom, jelezve neki mennyire is jól esik az érintése. Öntudatlanul is feljebb csúszik a kezem.
Végigszaladnak az ujjaim Hana comboldalán.
A szobát csend lepi be, csak az ajtón be szűrődő zene tölti meg a helységet. Ennek ellenére tisztán hallom Hana szívverését és kusza gondolatait.
"– Jungkook bárcsak örökre így maradhatnánk..–"
Nem szólok semmit kezeimet derekára helyezve húzom az ölembe. Örökké így maradni...

"60 éve a sötétség rabjaként.
A saját gondolatomon kívül más nem igazán hallatszik ebben a zavaró sötét magánlétben.
A semmittevés az egyedüllét, és a tehetetlenség frusztrációként keveredik össze minden egyes percemben.
Test nélküli gondolatként létezni egyet jelent a megsemmisüléssel. Vajon Ő, hogy érez?
Mennyi idő is telhetett el azóta is...
Már azt sem tudom, hogy igazi-e volt egy pillanat is belőle, vagy csak az üresség szimpla képzelete.
60 év sem volt elég, hogy érzelmeim ösztönösen lényemnek köszönhetően kámforrá váljanak.
A gonosz megtestesítőjeként már réges-rég túl kellene lennem ezen, vagy talán egyáltalán nem kellene így éreznem.
Mennyire esélyes lényem szabadulása az ördög markából?
Ha sikerül nem lesz túl késő?..
Hisz 60 év a pokolban, a halandó adta világban felér a szerelem megrontásának."

Az ágy szélén ülve az igazit ölelve rá kell jönnöm, hogy az örökké kevés vele.
Mivel tudtál te engem ennyire magadba csábítani?
Talán az illatod, vagy a gyönyörű mosolyod.
A barna szemed, a bársonyos bőröd, amit meg mindig félek csak egy röpke percre is megérinteni.
A vágy amit ki hozol  belőlem, meg nem teljesen ismerem.
A megszokott dolgaimat teljesen felrúgtad. Az érzést miszerint amit akarok csak elveszem, melletted értelmetlenül eltűnnek.
Nem merek hozzád nyúlni, pedig nagyon szeretném megtenni.

A percekből órák lettek Hana mégis az ölemben ülve szuszogott. Lassan dőltem hanyatt az ágyon Hanával a mellkasomon.
A dorombölő zene kint még mindig ugyan úgy ment mind pár órával ezelőtt.
Lehunyt szemmel feküdt a mellkasomon.
Egy szemernyit sem aludtam.
Egész éjjel Hana békés arcát néztem.
Olyan megnyugvást adott a lány békés vonásai, hogy alig vettem észre, sőt egyáltalán nem figyeltem fel arra, hogy a nap időközben előbújt.
Egyfajta transzba estem, a gyönyörű vonásoktól.
A világos barna bőre, a hosszú szempillai, a közepesen dús ajkai, a pisze orra. Most jövök rá igazán mennyire is gyönyörű Hana.
A derékig erő haja ami néha néha arcába hull, én pedig ennek köszönhetően újra rásimíthatok az arcára, hogy haját arcából eltűrhessem. A vállára simítva csókot lehelek pisze hibátlan orrára, majd óvatosan a párnára hajtom fejet, én pedig ki mászok mellőle. A mai napot vele akarom tölteni.
Az ablakához lépve látom még jó páran parkolnak a házunk előtt.
Néhány szálingózó cigiző arc pohárral, vagy üveggel a kezükben a gyepen álldogálva beszélget. Ha ezt Yoongi látna.
Még ránézek Hanára majd lehunyom szemeim és Hana szobájába teleportálok.
Az orrom nem csalódik Hana szobáját szét arasza az a finom illat amit a lány áraszt magából. A vattacukor égés gyümölcsös illat szállingózik a szoba összes zugában.
Igazán most tudtam megnézni a szobát. Eddig sosem törődtem vele, ha pedig valamin meg is akadt a szemem az idővel eltűnt, hisz Hana ahogy nőtt, úgy változott a szoba is, de az illat az ugyan az maradt.
Volt idom megnézni az agya fölé aggasztott képeket ahol ő és Jade mosolyog, vagy a többi barátjával csoportos szelfizik. Mindenki fent volt a falon aki Hana számára fontos, és ott eldöntöttem, hogy én is ott akarok lenni.
A szekrényhez lepve kinyitottam azt majd a ruhák láttán egyfajta borzongás futott át rajtam.
Egyáltalán szabad itt lennem Hana tudta nélkül?
Zavartan nyúltam a ruhák köze. Csak valami kényelmes cuccért jöttem, hogy mire Hana felébred már ne keljen az időt húzni. Igen csak ennyi az egész.
De akkor miért érzek így.
A komódra nézve rájövök mi is kell még.
Ez nonszensz zavarba jövök pár fehérneműtől..
Elakad a lélegzetem mégis melyiket kene választanom, ha túlságosan kihívó darabot választok Hana biztosan azt gondolná, hogy hátsó szándékaim vannak. De hisz ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor legalább magamnak be vallhatnám.
Egy kissé erotikusan darab kerül a kezem köze én pedig nyelvek egyet, elképzelem a jelenetet ahogy Hana ebben a csipkés fekete kombinében fekszik az ágyamban. Várjunk Hanának mióta van ilyen, és egyáltalán minek neki?
Lehunyom a szemeim majd veszek egy mely levegőt.
Elmosolyodom átfut az agyamon, hogy szándékosan ez vigyem magammal. De ha tényleg ezt választanám megszegnem az éjjel tett esküt magamnak, miszerint nem nyúlok Hanához csak ha ő kéri.