Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»18. rész«

-Na jó, ez rohadt jó volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyet megélek. - nevetett Yoongi, majd mosolyogva néztem rá.

-Hát ez nekem is meglepő fordulat volt. Bár apa amúgy sem úgy gondolkozott, mint anya. Lehet, hogy ez miatt lett ez belőle. - gondolkoztam el.

-Nem. Nem hiszem. - mondta, majd értetlenül néztem rá. - Megmondtam. Mondtam neki valamit, és már akkor mondta nekem az ajtóban azt, hogy elintézi, hogy kimehessünk. - mesélte.

-Mit mondtál neki? - kérdeztem kíváncsian.

-Majd egyszer elmondom. - közölte, majd mosolyogva fogta meg a kezemet és vezetni kezdett az utca vége felé.

-De én kíváncsi vagyok. Egyáltalán hova menjünk? - kérdeztem.

-Remélem nem vagy álmos. Szöulból hazafelé jövet gondolkodtam egy kicsit... Szóval mondhatni kiterveltem valamit.

-Tényleg Szöul... Hogy ment? Felvettek? Ugye felvettek? - kérdeztem izgatottan.

-Fel. Mától hivatalosan is dalszerző lettem. - mondta mosolyogva. - Holnap felmondok a pizzériában.

-Kár, pedig jól állt a kezedben a pizzásdoboz. - nevettem fel.

-Mi? Te honnan láttál, mikor nem is te nyitottál ajtót? - kérdezte kíváncsian.

-Onnan láttalak, ahová annyira nézegettél befelé a napokban. - közöltem, majd egy szó nem jött ki a száján.

-Ez... Kínos. - mondta egy kis habozás után.

-Annyira nem. - mosolyodtam el.

Yoongi némán vezetett végig a sötét utcán, aminek egyedül a lámpák fénye adott egy minimálisabb világítást, majd mosolyogva fordult le velem a házuk utcájába, amit nem tudtam szó nélkül hagyni.

-Megint hozzád megyünk?

-Nem egészen.

Szótlanul és kíváncsian vártam a megérkezésünket, ami Yoongiék háza mellett volt.

-Most tényleg a szomszédodhoz megyünk? - kérdeztem nevetve.

-Taehyung a szomszédom és igen. - mondta, majd kezdett értelmet nyerni számomra a helyzet. - Állj meg, és bízz bennem. - közölte, majd előkapott a zsebéből egy vékonyabb, fekete színű kendőt.

-Mit akarsz azzal? - kérdeztem ijedten.

-Mondom, hogy bízz bennem. - mondta, majd pillanatok alatt a szemeim elé került az anyag, amit óvatosan megkötött hátul, majd ismét megfogta a kezemet. - Készen állsz?

-Nem tudom. Rendesen félek. Yoongi, ugye... Jó lesz? - kérdeztem halkan.

-Hát remélem, hogy tetszeni fog. - mondta, majd hirtelen vezetni kezdett, amire nem voltam felkészülve és ez miatt egy nagyobb lépést tettem a kelleténél.

-Minden oké? - kérdezte nevetve, majd elmorogtam egy igent.

Yoongi némán kezdett el vezetni, miközben a szívem egyre hevesebben kezdett el verni. Nem tudtam, hogy mit tervez és ez miatt egy kisebb pánik és aggodalom keletkezett bennem.

-Megjöttünk. Remélem nem ölsz meg majd ezért. Levehetem? - kérdezte.

-Nem tudom, hogy látni akarom-e. - közöltem egy halvány mosollyal.

-Maradhat rajtad is, ha szeretnéd. De akkor... Engem se fogsz látni. - mondta egyre halkabban, amit elengedtem a fülem mellett és kíváncsian vártam a pillanatot, amikor leveszi a kendőt a szemeimről.

A kendő okozta sötétség lassan kezdett eltűnni, ahogyan lazult az anyag, majd nem sokkal rá a szemeim elé került minden.

Yoongi egy hatalmas udvarba hozott, ahol a fényforrás csakis égősorokból állt. Az udvar közepén egy nagyobb fedett tér volt padokkal és asztallal, ami szélén szintén égősor díszelgett. Ámuldozva néztem körbe az égőkkel díszített udvarban, majd hirtelen Yoongi lépett elém mosolyogva.

-Még nincs vége. - mondta, majd az ég felé mutatott, majd az egyik égősorra. - Lehoztam neked a csillagokat az udvarba.

-Igen? - kérdeztem nevetve. - Végül is a rengeteg pici égőt tényleg lehet hozzájuk hasonlítani. - gondolkoztam el.

-Csillagászaim, csak nem a csillagok között jártok? - kérdezte Taehyung a közelből, majd egyből a hangja irányába fordultam. - Első randi pipa. - nevetett fel.

-Randi? Úgy, hogy ott vagy? Na nem. Az nem ilyen lesz. - közölte Yoongi, majd a szívverésem a kétszeresére gyorsult.

Ezzel tényleg azt akarod mondani, hogy majd lesz?

-TaeTae. - kiáltott fel egy lány hirtelen, majd felénk kezdett el rohanni, végül szoros ölelést adott a fiúnak. - De jó újra látni. Ja, és beszéld már meg a barátoddal a dolgokat, mert én ezt már nem bírom. - közölte hadarva, majd amint elvált tőle, felénk nézett. - Sziasztok. Miyoung vagyok, de hívjatok csak Miminek. - mosolygott.

-Szia. - mosolyodtam el, majd bemutatkoztam, ahogyan Yoongi is.

-Hol van? - kérdezte Taehyung, majd egyből választ is kapott.

-Kim Taehyung, hogy rohadnál meg. - ordított fel egy fiú, aki szintén felénk tartott. - Nem veszed fel a telefont, erre elhívsz úgy hozzátok, hogy: Öt percetek van ideérni? Normális vagy? - kérdezte.

-De idejöttetek mégis. - mondta mosolyogva Taehyung.

-Ide, mert a legjobb barátom vagy, te mamlasz. - közölte neki, miközben a szemét forgatta.

-Ez a roppantul kedves lélek, a barátom. Jungkook. - mondta a lány, majd egy újabb bemutatkozást letudva Taehyung mindenkit az asztalhoz hívott.

-Yoongi... - mondtam ki halkan a nevét, miközben aggódva néztem rá.

-Behajtom az elmaradt napot, hiszen megmondtam. Ráadásul így tudsz még barátokat is szerezni. És nyugi, én sem ismerem őket. - mondta, majd kezét a derekamra helyezte. - Szeretném, hogy ez legyen az egyik legjobb estéd. Felejts el mindenkit és csak velünk törődj. Ne létezzen most más a számodra. Érezd jól magad. És az a randi, amit Taehyung mondott... Maradjon holnap estére. - mondta, majd számat szóra nyitottam, de egy hang nem jött ki onnan.

Szótlanul indultam meg a többiek felé, majd leültem velük szembe az asztalhoz egy erőltetett mosollyal.

Rettenetesen furcsa és szokatlan volt egy társaságban lenni, de törekedni akartam arra, amire Yoongi kért.

Életem legszebb estéje?
Már kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből.