Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»30. rész«

Megkönnyebbülten követtem Yoongit. Viszont hiába könnyebbültem meg, mégis aggasztott valami. És ezt Yoongi is észrevette.

-Öntsd ki a lelked Szerelmem. - karolt át Yoongi, majd arcom lángolni kezdett.

-Ne hozz zavarba. - morogtam. - Amúgy nincs semmi fontos.

-Akkor halljam azt a lényegtelent. - mondta, miközben elindultunk a kocsi felé.

-Csak... Eszembe jutottak Sungyeol szavai. - legyintettem.

-Sungyeol?

-A fiú, akivel leálltál. - tettem világossá számára.

-Mondott akkor valamit?

-Nem akkor. Hanem miután leléptél az unokahúgoddal. - meséltem.

-Mit mondott? - kérdezte sóhajtva.

-Hogy nem vagyok elég jó neked. - meséltem.

-Elég jó nem is. Te a legjobb vagy. - mosolyodott el.

-Yoongi, ne már. Vedd már komolyan. - kértem meg rá.

-Miért ne lennél elég jó? - kérdezte.

-Nem tudom. - sóhajtottam. - Mondjuk azért, mert csak este láthatsz. Korlátozott az időnk, így a kapcsolatunk is... - mondtam egyre halkabban.

-Na ezt most felejtsd el. Láthatlak nappal is, csak nem kint. Egy...kettő pedig, lehet, hogy kicsivel nehezebb nekünk, de ez nem jelent semmit. A szerelem szerelem marad. Nem szeretlek kevésbé azért, mert nem mehetsz ki nappal. - közölte.

-Jó, de megfosztalak csak egy szabad... - kezdtem volna el, de Yoongi nem hagyta.

Mire észbe kaptam Yoongi ajkai az enyémeken voltak, ami miatt elmosolyodtam. Lassú csókot kezdeményezett, miközben egyik kezét a tarkómra tette, míg a másak a derekamra vezette.

Amint viszont elvált tőlem arcán hatalmas mosoly keletkezett.

-Ezentúl ezt fogom csinálni, ahányszor negatív gondolataid lesznek. - közölte.

-A gondolataimat nem látod. - mosolyodtam el.

-De érzem. Hiszen most is láttam rajtad, hogy van valami.

-Jogos. - sóhajtottam. - Akkor ideje többet agyalnom. Természetesen tele kételyekkel és bizonytalansággal. - közöltem.

-Miért? - kérdezte értetlenül.

-Hát... Ha ezt csinálod akkor. - mosolyodtam el.

-És még nekem mondtad, hogy telhetetlen vagyok. - morogta.

-Ez ilyen. - mosolyodtam el.

-Inkább te vagy ilyen. - közölte. - Makacs vagy és telhetetlen. Valld csak be.

-Soha. - nevettem fel.

Yoongival időközben a kocsihoz értünk, majd egyből beültünk a járműbe. Amint bekötöttem magam ránéztem, végül Yoongi kíváncsian vetett rám egy pillantást.

-Terv? - kérdezte.

-Fogalmam sincs. Mi van Busanba, ahova érdemes menni? - kérdeztem.

-Este van. A legtöbb hely zárva van. - sóhajtott Yoongi.

-Akkor... Menjünk vissza Daeguba. - javasoltam. - Aztán nézünk valami filmet, vagy mit tudom én. - vontam meg a vállam.