Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»25. rész«

Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy két órán keresztül agyaltam azon, hogy mit húzzak estére. Tanácstalan voltam. Rettenetesen.

Sóhajtva csuktam be a szekrényem, majd szemeimet az ágyon lévő ruhákra vezettem, amiket Mimi választott.

Meg fogom bánni...

Hat után járt az idő. Még mindig volt időm kilencig, de úgy éreztem, hogy ha nem lépek, akkor Yoongi érkezéséig biztosan a szekrény előtt állnék.

Kezemet idegesen a homlokomra tettem, majd hirtelen felkaptam az ágyon fekvő ruhadarabokat, végül a fürdőszoba felé indultam. Sietősen öltöztem át, majd amint rám kerültek bizonytalanul néztem a tükörbe.

Kellemetlenül éreztem magam a haspóló miatt. A kigombolt ingemnek az alját megfogtam, majd próbáltam úgy megkötni, hogy eltakarja a hasam, de ez nem jött össze. Rémesen festett megkötve, így muszáj volt az eredeti terv szerint viselnem.

-Soojin. - kopogott be a fürdőbe anya. - Vendéged jött.

-Mi? Ki? - kérdeztem, amint kinyitottam az ajtót.

-Én. - hallottam meg apám hangját, majd meghallottam a szobájuk ajtajának csukódását.

-Nem. Nem ő. - nevetett fel anya.

-De mindenki elment már. Egyedül én maradtam meg Yoongi. - közöltem. - Yoongi. - mondtam ki hangosabban a nevét. - Nem vagyok itthon. - csuktam vissza az ajtót.

-Soojin, most mi a bajod? - kérdezte anya az ajtó előtt állva.

-Hozz ki nekem egy pólót. Utána kimegyek. - közöltem.

-Amennyit láttam, szerintem nincs semmi baj a ruháddal. - közölte. - Nem hozok. Hozz magadnak.

-Tudod mit? Nem kell. - morogtam.

Az ingemet a fürdőből kifelé menet levettem, majd a derekamra kötöttem. Sietve kezdtem szedni a lépcsőfokokat lefelé, végül benéztem a konyhába, de ott nem volt senki, így a nappali felé vettem az irányt. Ahogy a konyha, úgy a nappali is üres volt.

Értetlenül néztem körbe, majd az ablakhoz léptem és kinéztem rajta.

-Kit keresel? - hallottam meg apa hangját, majd egyből felé fordultam.

-Anyáékat. - válaszoltam.

-Kint vannak az ajtó előtt. - mesélte. - Hallom mész fesztiválozni Busanba. Jó szórakozást. - mosolyodott el.

-De könnyen elengedsz te is. Bár miért is ne engednél, mikor szökési akciód volt? Ez semmi ahhoz képest. - mosolyodtam el, majd apa arca sápadni kezdett.

-Szökési akció? - kérdezte.

-Semmi-semmi. - mosolyodtam el. - Nem hiszem el... Miről tudnak ennyit beszélni? - kérdeztem sóhajtva.

-De hiányol valaki. - hallottam meg Yoongi hangját, majd kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Nem tudom miről beszélsz. - közöltem.

Yoongi mosolyogva kezdett el lépkedni felém, majd megállt előttem és két kezét a derekamra helyezte.

M-mit csinálsz?
Azt ne mondd, hogy apa előtt akarsz...

Yoongi hirtelen a derekamra kötött ingemet levette rólam, majd pillanatok alatt keletkezett közöttünk egy nagyobb távolság.

-Mi a fenét művelsz? - kérdeztem idegesen.

-Tényleg igaza volt Miminek. - nevetett fel. - Felhúztad. - mosolygott.

-Add vissza. - kértem meg rá, miközben kezeimmel próbáltam takarni a hasamat.

Yoongi egyből megindult felém, viszont nem hagyta, hogy újra a derekamra kössem. Addig erősödött, míg végül sóhajtva bújtam bele. Amint viszont elkezdtem volna begombolni, egyből a kezeimre fogott.

-Ne legyél már ennyire szégyenlős. - mondta mosolyogva. - Hagyd kigombolva.

-Nem akarom. - sütöttem le szemeimet. - Hülye ötlet volt felvennem. - közöltem.

-Hülye ötlet begombolni. - mondta, majd apám megköszörülte a torkát.

-Fiam, beszélhetnénk? - kérdezte apa, majd a szemeimet kezdtem forgatni.

-Hát hogyne. - nevetett fel Yoongi, majd otthagyott és kiment apámmal a nappaliból.

-De miért kell ezt csinálnotok? - kérdeztem nyöszörögve. - Egyszer lett valahogy kapcsolatom, erre tönkreteszik. - nyavalyogtam tovább. - Jó, nem vagyunk együtt, de akkor is...

-Befejezted? - kiáltott vissza apa, majd egyből lefagytam.

Jaj, ne.
Hallották...

Sóhajtva ültem le a kanapéra, miközben az időre néztem. Még mindig volt idő kilencig. Elképzelni nem tudtam azt, hogy Yoongi miért jött ilyen korán.

Percekig ültem egyedül a kanapén, majd mikor meguntam sóhajtva keltem fel és mentem ki a nappaliból. Ahogy kiértem a szobámban csörgő telefonom hangjára figyeltem fel, majd egyből rohanni kezdtem az emelet felé.

A szobámba érve a telefonom egy ismeretlen számot jelzett, majd amint felvettem már zúdult is rám a sok információ.

-Soojin, baj van. Csak két percre néztünk el Jungkookról. Csak kettőre. - hadarta Mimi, majd számat kezdtem szóra nyitni. - Eltűnt. Soojin, eltűnt Jungkook. - mondta kétségbeesetten.

-Mi az, hogy eltűnt? - kérdeztem ijedten.

-Nem találjuk. A telefont sem veszi fel. - mesélte.

-Biztos nem hallja. Meg lesz. Meg nem kisgyerek. - közöltem.

-Az utóbbi nem tudom mennyire igaz. - gondolkozott el. - De igazad van. - sóhajtott. - Bocsi, hogy zavartalak.

-Egyáltalán nem zavartál. Keressétek kicsit. Mi még nem tudunk segíteni egy darabig. - mondtam, majd a nyíló ajtó felé néztem, amin Yoongi sétált be.

Becsukta maga mögött az ajtót, majd egyenesen felém igyekezett.

-Tedd le. - kért meg rá halkan.

-Nem hiszem el, hogy ezt csinálja velem. - mondta nyöszörögve Mimi a vonal végéről. - Egyszer a sírba visz. - morogta.

-Ne akard, hogy én tegyem le helyetted. - folytatta halkan Yoongi.

Mégis mi a fene ütött beléd?