Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»10. rész«

Yoongi egyenesen a szobájába vezetett, majd amint beléptem egyből lefagytam. Megakadt a tekintetem egy fehér zongorán, ami miatt arcom is felvette a hangszer színét.

-Oh, csak nem... Zongorázol? – kérdeztem meg sokkoltan.

-Elég nyilvánvaló mivel.. Ott van. – közölte.

-Jogos...

-Meg kell, hogy mondjam... Megleptél. – mondta, majd letette a pulcsiját az ágyra. – Ülj csak le valahova.

-Megleptelek? – kérdeztem vissza, miközben bátortalanul leültem az ágyára.

-Hát... Nem gondoltam volna, hogy látlak még. Erre főleg nem számítottam, hogy idejössz. – mondta, majd leült mellém.

-Akkor most élvezz ki minden percet, mert többet lehet, hogy nem látsz. – nevettem fel kínosan.

-Miért? – kérdezte rémülten.

Ha anyáék ezt megtudják... Nekem végem.

-Hát ez... Bonyolult. Ne is beszéljünk róla. – mondtam halkan.

Lassan körbevezettem a tekintetemet a szobában, majd a szemeimet az ablakra vezettem. Még mindig borult volt az ég, így kezdtem kicsit megnyugodni.

Attól még nem biztos, hogy jó ötlet volt ez...

-Azzal is megleptél, hogy zongorázol. – folytatta.

-I-igen? – kérdeztem erőltetett mosollyal.

-Játssz valamit.

Még, ha tudnék is...

-Nem szeretnék. – közöltem.

-Na... Légyszi.

-Nem.

-Tovább itt foglak tartani akkor. Fél órából lesz egy óra.

-Ezt most vegyem fenyítésnek? – kérdeztem döbbenten. – Nem teheted.

-Dehogynem. – nevetett fel. – Na... Csak egy kicsit mutass a tudásodból.

Sóhajtva keltem fel az ágyáról, majd lassan megindultam a zongora felé.

Ez nagyon ciki...
Tényleg elintézem, hogy többet ne lásson.

Félve ültem le a zongora előtti kisebb székre, majd úgy néztem rá, mint aki sosem látott volna zongorát.

Most, hogy játszak valamit, ha egy kicsit sem értek hozzá?

-Gyerünk Soojin. – mondta Yoongi, majd kezeimet a billentyűk fölé emeltem.

Csak nem olyan nehéz ez...

Lassan lenyomtam pár billentyűt, de semmilyen jól hangzó dallamot nem tudtam létrehozni.

-Most mit csinálsz? – kérdezte Yoongi.

-Bemelegítek. – közöltem.

-Így biztos nem melegítesz be. Normális játékkal kéne azt is...

-Ki mondta, hogy úgy melegítek be? Én az ujjaimról beszéltem. – mondtam halvány mosollyal.

-Az igazat mondd. – kelt fel az ágyról, majd a zongorához lépett.

-Hát... Én... Ellenőrzöm, hogy nálad is ott vannak-e a billentyűk, ahol nálam. – mondtam, majd rájöttem, hogy ez nem volt valami meggyőző szöveg.