Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»8. rész«

Hosszú és szótlan percek után felkeltem a hintáról, majd Yoongira néztem.

-Itt az ideje mennem. Örülök, hogy beszéltünk. Amúgy is kezd hideg lenni. – mondtam.

-Hazakísérlek. – mondta, majd egyből felpattant ő is.

-Nem kell. – vágtam rá egyből.

-Lehet, hogy nem kell, de megteszem. – mondta mosolyogva, majd levette magáról a szürke pulcsiját és a kezembe adta.

-M-mit csinálsz? – kérdeztem meg akadozva.

-Azt mondtad kezd hideg lenni. Vedd csak fel. – mondta mosolyogva.

-Nem kell, de köszönöm. – mondtam, majd visszanyújtottam neki.

-Meg fogsz fázni. – közölte.

-Nincs olyan vészesen hideg.

Yoongi hirtelen megragadta a kezem, ami miatt arcom felvett egy vörösebb árnyalatot.

-Hideg a kezed. Húzd fel. – kért meg rá.

-Jó, de menjünk. – közöltem zavartan, majd sietve indultam a kijárat felé, miközben felvettem a pulcsiját.

A pulcsiban szinte elvesztem, ráadásul az ujja is sokkal hosszabb volt. Viszont tetszett a puha anyaga, ami Yoongi kellemes illatát árasztotta magából.

-Soojin, hova rohansz ennyire? – kérdezte Yoongi mögöttem lemaradva, majd megálltam és megvártam, hogy beérjen. – Milyen a pulcsi? – kérdezte mosolyogva, amint beért.

-Szűk. – mondtam, majd nevetni kezdtem.

-Képzelem. – mosolyodott el, végül tovább ment. – Aranyos vagy benne. – közölte.

Yoongi ismét zavarba hozott. Idegesen temettem arcomat a kezeimbe, majd gyorsan megindultam utána.

-Csak hogy tudd. Nem tudom mi a célod, de ne is próbálkozz. – közöltem.

-Célom? Nincs nekem semmi célom. – közölte mosolyogva.

-Aha. – mondtam elnyújtva.

Csendben mentünk egymás mellett, majd vészesen kezdtünk közeledni az utcánkhoz, így hát egyből megtorpantam. Nem akartam, hogy teljesen hazakísérjen. Nem akartam, hogy megtudja, hogy én vagyok az a lány, akit a játszótéren említett.

-Mi az? – kérdezte, majd rám nézett.

-A közelben lakom, szóval... Elég, ha idáig jössz. Köszönöm a pulcsit. – mondtam, majd megfogtam a ruha anyagát és levenni készültem, viszont Yoongi ezt nem engedte.

-Várj. – mondta majd ráfogott két kezemre, így nem tudtam levenni magamról a pulcsiját. – Jó nem jövök tovább, de... Maradjon nálad a pulcsim. De ez a kedvencem, szóval kérem vissza. – mondta mosolyogva.

-Akkor miért nem engeded, hogy... – kezdtem el, de nem tudtam befejezni.

-Holnap. Találkozzunk és akkor visszaadod.

-Mi? Ne... Odaadom most és akkor...

-Nem. Ragaszkodom hozzá. A következő utca utáni az enyém. 32-es számú ház. Holnap pont nem dolgozom szóval várlak. Ha nem jössz, akkor este a játszótéren találkozunk. Jó éjszakát. – mondta mosolyogva, majd sietősen elindult.

Ez komoly?
Mivel nem akartam a tudtára adni azt, hogy én hol lakom, így megmondta a saját címét? Ráadásul menjek át?
Arra várhat. Főleg arra, hogy ezt napközben tegyem.

Sietve indultam meg az utcánk, végül a házunk felé, majd amilyen halkan csak tudtam lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét. Amint visszacsuktam az ajtót, levettem a cipőmet, majd beljebb indultam.

-Soojin még nem jöhetnél be. – hallottam meg anya hangját.

-Azt hittem alszol már. – közöltem, majd nem sokkal rá a szemeim elé került.

-Tűnés vissza. – mutatott az ajtó felé mosolyogva.

-Kutyának nézel? Nem. Inkább aludnék. – közöltem mosolyogva.

-Soojin... Mi ez a pulcsi? – kérdezte anya meglepetten.

-Ez? Hát... Semmi. – mondtam hatalmas vigyorral. – Jó éjszakát.

Felszaladtam a lépcsőn és a szobámig meg sem álltam. Hallottam, hogy anya a nevemet mondja, de nem foglalkoztam vele. Bementem a szobámba, majd halkan visszacsuktam az ajtót.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

Fél óra múlva lefürödve, és pizsomában tértem vissza ismét a szobámba. Megint megpróbáltam halkan becsukni az ajtót, majd felkapcsoltam a lámpát, ami igaz nem adott sok fényt, de többet láttam, mint nélküle. Yoongi pulcsiját szorongattam a kezemben, miközben az ágyam felé indultam. Ahogy tekintetemet az ágyamra helyeztem egy kisebb szívinfarktust kapva, felordítottam.

-Anya. – néztem rá, miközben a szívem iszonyatosan vert az ijedtség miatt.

-Halkabban. Apád alszik. – közölte mosolyogva az ágyamon ülve.

-Te miért nem teszed azt? Miért vagy a szobámba? Menj aludni. – kértem meg rá.

-Előbb mesélj. – tette keresztbe kezeit.

-Miről? Ráadásul ilyenkor? Már késő van. – morogtam.

-Neked nem igazán.

-Az én vagyok. De neked késő van. – közöltem.

-Érdekel a pulcsi. Kitől kaptad? Csak nem egy... Fiútól? – kérdezte hatalmas mosollyal.

-Ez.. Magánügy jó? – kérdeztem zavartan.

-Szóval eltaláltam.

-Szóval most mehetsz aludni. – közöltem, majd az ajtóhoz siettem és kitártam neki.

-Soojin... Ne már. – morogta.

-Anya...majd mesélek, ha szeretnék. – közöltem.

-Jó... A mai világban már egy anya nem beszélgethet a lányával. Borzasztó. – morogta, majd felkelt az ágyról.

-Igen tudom. Ezek a mai fiatalok meg hasonló dolgok. Jó éjt anyu. – mondtam mosolyogva, majd anya is elmosolyodott és kiment az ajtón.

Sóhajtva csuktam be utána az ajtót, majd lekapcsoltam a lámpát és egyenesen az ágyam felé vettem az irányt. Amint bemásztam az ágyba, magamra húztam a takarót, majd feltűnt, hogy a pulcsi még mindig nálam volt. Mivel nem volt már kedvem kimászni az ágyból, így az ágyban hagytam Yoongi pulcsiját.

Érzem, hogy ez az este valaminek a kezdete lett. Talán egy jobb és boldogabb idő kezdete.

Lehet szereztem egy új barátot.
Lehet, hogy többé nem leszek egyedül...

Lehet, hogy Yoongi is ezt gondolja?