Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»28. rész«

Árusok, büfék, ittas emberek mindenhol. Nem volt egy olyan irány, ahonnan más látszódott volna. Hatalmas tömeg és a hangos zene pedig már kezdett idegesíteni.

-Ha még egyszer nekem jön valaki... – kezdtem el idegesen.

-Ha még egyszer valaki nyomul rád... – kezdte el Yoongi is, majd mind a ketten nevetni kezdtünk.

-Hova mentél amúgy?

-Eredetileg csak telefonálni akartam. Taehyungot hívtam, hogy merre vannak. Valahol esznek, de hogy hol... – sóhajtott. – Aztán elmentem venni vattacukrot. – mesélte.

-De... Nem azzal jöttél vissza. – mondtam, majd kíváncsian néztem rá.

-A kezemben volt, amíg meg nem láttam, hogy az a srác nyomulni kezdett. Elejtettem. – vonta meg a vállát. – Vegyek másikat?

-Nem kell. – mosolyodtam el.

-És ez még egy kicsi fesztivál. – nézett körbe elképedve Yoongi. – Legszívesebben hazamennék. – morogta.

-Maradj már. Még csak most jöttünk. Fogadni merek, hogy jobb lesz az este. Rémesnek tűnik, de jobb lesz. Idők kérdése. – próbáltam meg pozitív maradni.

Yoongival szótlanul indultunk meg az egyik irányba, miközben folyamatosan figyeltük a körülöttünk zajló eseményeket.

-Hé, Soojin. Nézd. Az ott nem Jungkook? – kérdezte Yoongi, miközben mutatni kezdett a Jungkooknak gondolt személy felé.

Nem válaszoltam, viszont én is kezdtem azt hinni, hogy ő az. Lassan elindultunk felé, végül pedig elmosolyodtam, amint megbizonyosodtunk arról, hogy tényleg őt láttuk.

Jungkook egy nagyobb panda plüssel állt a kezében, miközben egy férfival veszekedett. Amint mellé értünk Yoongi rögtön kérdőre is vonta.

-Mi folyik itt Jungkook? – kérdezte, majd a fiú felénk nézett, végül a férfira mutatott.

-Ez az ember nem cseréli ki nekem a plüsst. – mesélte idegesen.

-Miért cserélném ki? Megkaptad a díjad, szóval mehetsz. – közölte a férfi.

-De nem. Én ezt nem viszem el. – közölte, majd levágta a plüsst a köztük lévő pultra.

-Jó, akkor visszateszem. – ragadta meg a férfi, majd Jungkook ráfogott a plüssre.

-Nem. Az enyém. Megnyertem. – mondta idegesen.

Lassan Yoongi felé fordítottam a fejem, majd megpillantottam az értetlen arckifejezését.

-Most döntsd már el, hogy mit akarsz. – kérte meg rá a férfi.

-Tudja mit? – kezdte el Jungkook, majd Yoongi hirtelen megragadta a karját.

-Beszélhetnénk? – kérdezte, majd felém pillantott. – Pár perc és jövünk. – mondta nekem, majd Jungkookot elkezdte húzni egyre távolabb.

Miért kell mindig egyedül maradnom?

Sóhajtva fordultam vissza a férfi felé, aki valamit morgott az orra alatt, végül a pénztárhoz lépett.

A hely, ahol Jungkook balhézott az nem volt más, mint egy célbadobó. Míg hátul rengeteg pohár várt ledöntésre, addig elől a pulton egy kosárnyi kisebb labda foglalt helyet. Ahogy tekintetemet egyre feljebb vezettem, észrevettem a lelógó plüssöket, köztük pár pandát, amit Jungkook is szorongatott.

Bámészkodás közben hirtelen karomon hideget kezdtem el érezni, majd amint tudatosult bennem, hogy mi is történt idegesen fordultam hátra.

-Ne haragudj. Véletlen volt. – kért bocsánatot egy fiú, majd sietősen ment tovább.

-Bocsánatkérés nem fogja megszárítani az ingem. – kiáltottam utána idegesen.

Pillanatok alatt kaptam le magamról az ingem, minek egyik ujja teljesen átázott a ráborított folyadék miatt. Reménykedtem benne, hogy a srác poharában víz volt, de egyáltalán nem az volt. Valamilyen alkoholnak a szaga szivárgott ki belőle, ami miatt csak egyre idegesebb lettem.

Jobb lesz idővel az este? Mekkorát tévedtem...

Idegesen kezdtem el törölni a karomat az ingem egyik száraz részével, hiszen már úgy is mindegy volt neki.

A következő pillanatban érdekes dolog történt. Valaki egy dzsekit terített rám, és az a valaki egyáltalán nem Yoongi volt.

-Már megint egyedül? – kérdezte az a fiú, akivel percekkel ezelőtt Yoongi állt le veszekedni.

-Már megint te? – kérdeztem, miközben levettem magamról a dzsekijét.

-Legalább valaki figyel rád. – mondta, majd kért egy menetet a célbadobónál.

Három labda került kezébe, majd mielőtt elkezdte volna rám nézett. Egy mosolyt küldött felém, végül két dobása levitte a kijelölt poharakat.

-Onnan választhatsz. – mutatott a férfi a plüssök felé.

-Melyiket szeretnéd? – nézett rám a fiú, majd szemeimet kezdtem forgatni, végül visszanyomtam a dzsekit a kezébe.

-Válassz magadnak. – morogtam.

-A zsiráfot szeretném. – mondta a fiú, majd nem sokkal rá már a kezében is volt a plüss. – Tessék. – nyomta a kezembe. – Amúgy Sungyeol vagyok. – mutatkozott be mosolyogva.

-Akkor ezért volt az Infinite végig? – kérdeztem, majd mosolyogva bólintott egyet. – Már mindent értek. – mondtam halkan. – Viszont a barátom perceken belül itt lesz, szóval jobban jársz, ha elmész. – adtam vissza neki a plüsst.

-Azaz alak tényleg a barátod? Te olyat érdemelnél, aki végig melletted van és vigyáz rád.

-Aranyos vagy, hogy így próbálkozol és ezt egy másik lány biztosan értékelni is fogja. De nem én. Ne haragudj, de.. – kezdtem el, viszont egyből közbevágott.

-Egy másik lány értékelni fogja? Tudsz róla, hogy te is egy másik lány vagy? – kérdezte, majd megragadta a két vállam és lassan fordított egyet rajtam. – Vagy ő a másik lány? A második... Vagy ő lehet, hogy az első? – kérdezte, miközben mutatni kezdett elénk.

Yoongi felé mutatott. Véletlenül se lehetett más, hiszen mellette volt Jungkook, kinél még mindig ott volt a panda a kezében. Lehetetlen lett volna mással összekeverni őket. Ráadásul ez nem volt minden.

Egy lány volt velük. Hárman beszélgettek a távolban, végül Jungkook egyedül maradt, ugyanis Yoongi elvitte a lányt.

Elvitte... Kézen fogva.

-Mégis mit csinál? – kérdeztem, miközben hangom elcsuklott.

-Biztos vagy te abban, hogy elég vagy neki? Hogy... elég jó vagy neki? – kérdezte halkan.

Ez csak egy félreértés. Biztos van erre logikus magyarázata Yoonginak. Legalábbis remélem, hogy van...