Miután ˢᵘᵍᵃ [✓]

»4. rész«

Idegesen mentem le a földszintre vezető lépcsőn, miközben meghallottam Taehyung hangját az emeleti folyosón. Kitartóan jött utánam, majd végül sóhajtva álltam meg.

-Yoongi. Kérlek... – ragadta meg hirtelen a karomat a fiú.

-Te ezt nem érted. – mondtam neki háttal állva.

-Ez igaz. Nem értem. Viszont nincs minden veszve. – közölte.

-Miért nincs? – kérdeztem idegesen, miközben kitéptem a karom a kezéből, majd ránéztem. – A hármunk álmát ketten viszik véghez. Mint egy játék... Van győztes és vesztes is. – közöltem.

-Lehetsz még győztes. – mondta halkan, majd erőltetetten elmosolyodtam.

-Miért akarsz megnyugtatni? – kérdeztem. – Nem is ismersz...

-Ne bújj ki. Figyelj. – mondta, majd egy nagyot sóhajtott. – Vannak olyan álmok amik jobb, ha álmok maradnak. Jó álmodozni, de ha eléred a célod lehet csalódsz. Lehet nem is olyan jó, mint gondolnád.

-Ez bíztató volt. – morogtam.

-Tudom, hogy nem hangzott valami pozitívan, de van benne jó is. Kereshetsz új álmokat. Vagy csak éld a napjaid. Nem kell nagy célokat elérni ahhoz, hogy boldog légy. Lehet a boldogságot egy karnyújtásnyira is megtalálnád. Foglalkozz azzal ami érdekel. Azzal, amit szeretsz csinálni. Ne vágyakozz messzire.

-Karnyújtásnyira a boldogság? – kérdeztem kíváncsian. – Egyedül téged érnélek el. – nevettem fel erőltetetten.

-Az is valami. – mondta mosolyogva. – Na elég ebből a hangulatból. Bízd magad a híres Kim Taehyungra és meglátod, hogy mellettem öröm az élet. – nevetett fel.

-Megártott a pizza? – kérdeztem mosolyogva.

-Nyomás, húzd a cipődet. Gyerünk, gyerünk. – kezdett el tolni az előszoba felé. – Megmutatok ezt-azt a környéken.

-Nincs kedvem. Menj a haverjaiddal. – közöltem.

-De ne már... Sose fogsz elszakadni a múlttól, ha nem csinálsz semmit és hagyod, hogy megemésszen.

-Ki mondta, hogy nem csinálnék semmit? Csinálom azt, amihez értek és amit szívesen csinálok. – közöltem keresztbe tett kezekkel.

-Például? – kérdezte kíváncsian.

-Dalt írok. Azzal még elmenne az egész délutánom is. Hosszadalmas elfoglaltság és még szeretem is csinálni. Szóval köszönöm, hogy itt voltál, de... – kezdtem el, majd egyből közbevágott.

-Felejtsd el. Nem írsz dalt és nem dobsz ki. Nem-nem. Már van is egy ötletem, hogy hova vigyelek először. – közölte hatalmas mosollyal.

-Na hova? – kérdeztem sóhajtva.

-Ahhoz a házhoz, aminek egyik személye rögtön képes megváltoztatni a kedved.

-Ezt nem értem.

-A lány, aki miatt beengedtél a házba. – nevetett fel. – Megmutatom hol lakik.

-És attól nekem jobb lesz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Nem tudom. De nagyon foglalkoztatott téged... Szerintem érdekel a dolog. De ha nem, akkor nem. – vonta meg a vállát.

Ez igaz. Hiszen kíváncsi vagyok rá.
Kíváncsi vagyok a lányra. Hogy létezik-e. És valamiért én ebben erősen hiszek.

-Na? Benne vagy? – kérdezte mosolyogva.

-Jó... Egye fene. – mondtam halvány mosollyal.

-Na tessék. Min Yoongi rögtön elfelejt mindent, ha lányról van szó. Vagy inkább... A lányról? – kérdezte, miközben kihangsúlyozta az a-betűt.

-Inkább az utóbbi. De most ez érthető. Tényleg érdekes dolog ez. – mondtam, majd elkezdtem húzni a cipőimet.

-Érdekes csak annak lehet, akit érdekel is. – közölte nevetve. – Végén te leszel az aki kihozza. – mondta elgondolkozva, majd értetlenül néztem rá.

-Nem hiszem. És nem akarom kihozni sehova. Nem változtatom meg senki döntését. Csak... Érdekel, hogy mi igaz és mi nem.

-Hát az tuti nem igaz, hogy rám lenne allergiás. – morogta.

-Szerintem az én tippem nyert. És meg is érteném. – mondtam mosolyogva.

-Nehogy rád legyen allergiás. – közölte mosolyogva.

-Szeretnéd. – forgattam a szemeim, majd kinyitottam az ajtót.

-Ha az lenne meg is érteném. – utánozta a szavaimat, miközben kilépett az ajtón.

-Hé... Ez másodjára már nem vicces. – közöltem.

-Hm... Lehet, hogy a lány vámpír. – mondta hirtelen, majd amint ránéztem egyből nevetni kezdtem.

-Vámpír... Hát ez jó. – mondtam mosolyogva, majd bezártam az ajtót és zsebre tettem a kulcsot. – Na mutasd az utat, mert a végén meggondolom magam.

-Te? Vele kapcsolatban? Biztos, hogy nem.

Vajon meddig fogok érdeklődni utána?
Most azért foglalkoztat, mert furcsának és érdekesnek tartom ezt a helyzetet, de... Mi lesz utána? Utána, amint megtudok mindent.