A tűzzel játszok (Avatár ff)

7.rész Vacsi!

Gyorsan összekaptam magam.Felvettem azt a ruhát amit a táskámban találtam.Egy térdig érő egybeszoknya volt,hosszított szárú csizmával és egy szallaggal.Az utóbbit a derekamra kötöttem hogy kicsit elegánsabbnak tűnjek,a hajamat pedig ketté választottam és a felső részt összekötöttem.Nem voltam a legjobban felöltözve de nem volt más cuccom.Tényleg muszáj lesz beszereznem pár újgöncöt.Meg fogom nézni holnap a piacot hátha találik valamit.Túl sok pénzem ugyan nincs csak az amit a táskámban találtam- 15 ezüstpénzt-de remélem azért elég lesz.

Kiléptem a szobámból és nagy meglepetésemre Ty Lee ott állt előttem.

-Szia!Mehetünk?-kérdezte a lány nagyon izgatottan.

-Igen.De hova megyünk?

-Csak gyere!-megfogta a csuklóm és elkezdett húzni maga után egészen egy csinos kis épület elé.

-Itt is lennénk.Itt fogunk vacsorázni!-mondta ugyancsak hatalmas mosollyal az arcán.Nagyon aranyos egy lány.

-Szuper!

Leültünk egy asztalhoz.Hamar leesett hogy étteremben vagyunk.
Odajött hozzánk egy igencsak helyes zöld szemű pincérfiú.

-Jóestét hölgyeim!Sikerült válaszzaniuk?-nem tudtam megszólalni mivel azt sem tudtam mit lehet itt ennei.

-Én egy sült zebraantilop bordát kérek!-törte meg a kínos csendet Ty Lee.

-Én is ugyan ezt kérném!-gondoltam nem lehet az olyan rosz ezért én is azt rendeltem.

-Rendben.Akkor két zebraantilop borda.15 perc és kész is!-lépett el a pincér.

-Olyan helyes!-súgta oda a vacsorázópartnerem

-Igen.Szerintem is.Próbálj meg beszélni .

-Megpróbálok.De inkább mesélj magadról!Kívancsi vagyok egy ilyen jófej lány honnan jött.-jajj.Már megint ennél a temánál vagyunk.

-Egy nagyon távoli helyről jöttem.A szüleimmel és a kisöcsémmel éltem.

-És hogyhogy otthagytad őket?

-Így éreztem jónak.De kérlek erről ne kérdezz többet ha lehet,mert nem szeretnék erről beszélni.

-Rendben.Tiszteletben tartom.
Nagggyon fura és titokzatos lány vagy Emi,de nagyon bírlak!-húzott az eddiginél is nagyobb mosolyt a szájára.

-Köszi!Ez jól esik.Tudod nagyon fura ez az egész új hely,új minden nekem.

-Gondolom.Nem lehet könnyű neked.-hallottam a hangján meg hogy teljesen együtt érez.

-Szerencsére eddig mindenki kedves volt velem,és segitett amiben tudott.

-Igen,az emberek nagy része elég kedves.De soajnos csak nagy része és nem mindenki.-még nem találkoztam eddig olyan emberrel aki nem lett volna túl szimpatikus.Remélem ez még így is marad

-És képzeld.Tűz ura Zukonak hála,már tudok tüzetidomítani!-büszkélkedtem.

-Tényleg?Hát ez nagyon szuper!Várjunk csak.....Eddig nem is tudtad hogy idomár vagy?

-Eddig nem.De nagyon szerencsésnek érzem magam hogy van ez a kepességem.

-Musssszáj mutatnod pár mozdulatot!Látni akarom!-örömében elkezdett tapsolni

-Rendben.De akkor te is mutass pár trükköt.Mindig is kiváncsi voltam arra hogy hogyan kell csíblokkolni!

-Akkor ezt megbeszéltük-rázott velem kezet és erre mindketten felnevettünk.Csak azt csodáltam hogy nem küldtek még ki minket az étteremből.

Még vagy 10 percig vártunk az ételre Ty Lee-vel-ami mellesleg isteni volt-közben pedig ő is mesélt dolgokat magáról.Pl hogy 6 lanytestvére van,és hogy azért jött el a családjatól hogy kicsit külömbnek érezze magát.
Nagyon bírom őt mert mindíg vidám és jól érzem magam vele.

Vacsi után elköszöntünk és visszamentem a szobámba.Már majdnem elaludtam amikor.......

HALI!REMÉLEM TETSZIK NEKTEK EZ A RÉSZ IS.ÉS SZERETNÉK MEGKÖSZÖNNI HOGY ENNYIEN OLVASSÁTOK A KÖNYVEMET!

KÖVI RÉSZT HAMAROSAN HOZOM! ;)