MIRACULOUS🐞🐱

Part 1.

Marinette szemszöge.
Fu Mester elment,soha nem gondoltam volna, hogy majd egyszer nélküle kell folytatnunk a küzdelmet Halálfej ellen. Ki kisértem az álomásra, aztán végleg búcsút vettünk egymástól. Az utolsó szava az volt hozzám hogy soha nem fog elfelejteni engem. Szemem könnybe lábadt e mondat hallatán, de tudtam hogy néha a sors nem úgy alakítja a dolgainkat ahogyan mi szeretnénk. A veszteség az élet része. Az utcán lépkettem ezt a mondatot sújkolva magamba. Nagy mélázásom közepette nem is az utat figyeltem hanem csak szimplán bambultam magam elé. Gondolkozásom közepette egy ismerős alakot pillantottam meg. Szőke hajkoronája alapján megállapítottam hogy ez nem lehet más csak ADRIEN. Dehát Adrien?! Az idő pontosan 15:23 neki vívás órán kéne lennie. Érdekes. Rá vettetem a pillantásomat, mondjuk hogy is bírnám ki hogy ne csodáljam meg őt. Erre látom hogy pont felém integet, éreztem hogy arcom vöröslik habár ez most kissé más érzés volt nem olyan mint általában.
-Szia Marinette. Mi járatban erre?-kérdezte a szokásos kedvességgel.
-Szi..a..Hát tu....dod én, én csak....(várjunk hova is tartok éppen?)
Erre megcsörrent a telefonom. Legjobb barátnőm képét láttam a kijelzőn, habozás nélkül felvettem.
-Kislány hol kóborólsz már? Itt vagyunk a parkban csak rád és Adrienre várunk. Megsúgom hogy Andre is itt van-közölte velem a barátnőm.
Jézusom! A találkozó! Majd elfelejtettem.
-Perszeee a találkozó. Hogy is felejthetném eeeeel, pár perc és indulok-mondtam kicsit zavartan
-De aztán el ne késs!-mondta majd kinyomta a telefont.
-Szóval akkor egy helyre tartunk-szólalt meg Adrien.
-Igen....azt...azthiszem.-válaszoltam.
Hangomban némi szomorúság hallatszott mivel tudtam hogy Kagami is ott lesz, akinek százszor több esélye van életem szerelménel. Vagy talán már nem is kéne annak neveznem?
Némán sétáltunk egymás mellet, míg végül oda értünk. Adrien megpillantotta Kagamit és halvány mosolyt pillantottam meg az arcán. A szívemet mintha apró kis darabokra törték volna. Adrien látta rajtam hogy valami nem oké, bármennyire is próbáltam takarni.
-Marinette, minden rendben van?
-Igen, persze jól vagyok...-válaszoltam egy ál mosoly kíséretében.
Ekkor megpillantottam Lukát, aki éppen engem nézett. Szívem akarva vagy akaratlanul is kicsit gyorsabban kezdett verni. Nem tudom mi okozta ezt, hisz én Adrient szeretem.

HA SZERETNÉTEK FOLYTATÁST, AKKOR KÉRLEK JELLEZZÉTEK KOMMENTBEN! CSAK AKKOR LESZ FOLYTATÁS HA LESZ RÁ IGÉNY! REMÉLEM TETSZENI FOG!🐞
Kicsit rövidre sikerült, de ennél hosszabb részek várhatóak.