MIRACULOUS🐞🐱

Part 3.

Marinette szemszöge
Telefonom ébresztő órája zökentett ki mély alvásomból. Ránéztem az órára és a mutató kereken 7 órát mutatott. Az ágy szinte magához láncolt. Sem erőm, sem kedvem nem volt kimászni a puha mennyországból, így hát vissza aludtam. Tikki hangja ébresztett újra.
-Marinette, el fogsz késni, mindjárt indulnod kell az iskolába-ébresztett a kis Katica.
-Jaj Tikki, ne butáskodj még csak alig múlt 7 óra-válaszoltam nyugodtan.
-Ha kinyítnád a szemed látnád hogy tévedsz, az idő pontosan fél nyolc-vitatkozott.
-Miii?! Ne már, el fogok késni. MEGINT.-pattantam ki gyorsan az ágyból.
Gyorsan elő vettem szokásos öltözékem, és kócos hajam sietve fogtam két oldalra. Tikki csak összeráncolt szemöldökkel nézte az eseményeket. Ez már szinte napi rutinnak számított. Bepakoltam az iskolatáskámba aztán magamra helyeztem rózsaszín oldaltáskámat. Háromnegyed nyolcra pont el is tudtam készülni.
-Látod Tikki mégsem fogunk elkésni-kacsintottam rá.
Válaszul Tikki csak megrázta a fejét mosolyogva.
Kis Katicám beugrott a táskámba és el is indultunk reggelizni.
-Szia kicsim-köszöntött mosolyogva anya.
-Jó reggelt-mondtam egy ásítás kíséretében, és már be is raktam a táskámban csokis péksütimet meg a kekszet Tikkinek.

Adrien szemszöge.
Ébresztő órám szokásosan Natalie volt. Szeme láttára ki is másztam az ágyból, mivel ha nem kelek fel időben megint büntetést kapok. Már megszoktam. Nem sokat aludtam az este, gondolataim folyton Katica és Kagami körül forogtak. Nem tudtam mit tegyek, mi a helyes. Talán keressek más célt? De az mitől lenne más? Lövésem sincs.
Plagg szokásosan még húzta a lóbőrt, de amint egy sajtot dugtam orra elé a szeme kipattant.
-Jó reggelt álomszuszék, edd meg azt a sajtot aztán indulunk.-mondtam kissé fáradtan.
Plagg nem válaszolt, gondolom álmos volt így hát miután megette a sajtot, beröppent ingem mögé. Indultunk.

Marinette szemszöge
Pár perc múlva már az iskola előtt álltam. Megpillantottam Alyat és Ninot akik valószínűleg rám vártak és Adrienre. Ahj Adrien. Eszembe jutottak a tegnapi dolgok. Most vajon tényleg Kagamit szeretné? Ebben az egészben az a legrosszabb hogy én annyi időn  keresztül próbáltam bevallani Adriennek hogy mit érzek iránta, Kagami meg csak megjelenik és máris lecsapja a kezemről. Részben biztosan én is hibás voltam, tuti elszúrtam valamit, mint mindig. Ezaz Marinette nem is te lennél.
-Marinette, hahó, mi van, nem ezen a bolygón jársz?-szólt bele a barátnőm a gondolataimba.
-Ja, deee, ízé én...én nem tudom. Vagyis tudom de nem úgy tudom, hanem...
-Csak a szokásos, megint alig aludtál az este mert éppen ruhát terveztél-fejezte be a mondani valóm Alya.
-Alya mondták már hogy gondolatolvasó vagy?-mentettem ki magam.
Ekkor megpillantottam az éppen megérkező zöld szempár gazdáját, aki pont felénk tartott.
-Sziasztok-ökölpacsizott le Ninoval.
-Csá haver-üdvözölte Nino.
A gyomromat ezernyi pillangók léptek el, de ezek a keserűség pillangói voltak. Nem bírtam megszólalni így hát csak mosolyra húztam a számat. Barátnőm gyengéden megbökte az oldalam ezzel jelezve hogy köszönjek Adriennek.
-Viszlát.....úgy érteeem sziaaaa..-vágtam rá gyorsan.
Adrien nem tudta mire vélni előző alakításom, csak furcsán mosolygott.

El indultunk a tanterem felé, pár perc múlva csengettek is. Elkezdődött az óra. Chloe nem volt a teremben amit furcsálltam de rögtön eszembe jutott a tegnapi eset. Azt mondta nekem, vagyis Katicának hogy nem a "rajongóm" többé, és még aznap elmegy az anyjával New-Yorkba. De mit tehettem volna?
Nem adhatom neki a méh talízmánt, tanulva az előző esetek többségéből.
Gondolkodásomat egy sikoly zavarta meg.
-Katica és Fekete macska, úgyis megszerzem a talízmánotokat bármi legyen az ára-hallatszott kintről.
-Gyerekek, azonnal hagyja el mindenki az iskolát.-kiabálta kedves hangján Miss.Bustier.
Én azonnal a mosdóba rohantam.
-Ideje átváltozni, Tikki pöttyöket fel!
Már a tetőn lépkedtem amikor megpillantottam egy narancs sárga, bő ruhájú, zöld hajú ellenséget. Azt hogy fiú vagy lány volt nem tudtam volna megmondani mivel hangja is torzított volt. Fény sugarakkal próbált lövöldözni rám, de nem sok sikerrel.
Hol vagy már Macska? Gondoltam miközben egy hangot hallottam a hátam mögül.
-Úgy tudtam hogy a sárgarépákat megenni kell, nem harcolni velük-próbált viccelődni a társam.
-Ne most szövegelj macska hanem harcolj!-szóltam rá.
-Különben is mi tartott ilyen sokáig? Azt hittem már soha nem érsz ide.-hajoltam el egy sugár elől.
-Nézzenek oda, siettem ahogy tudtam Katica-vágta rá Macska.
-Ja, képzelem.-morcoskodtam.
-Katica és Fekete Macska, a talizmánotok csak egy kéz nyújtásnyira van tőlem. Ebből nincs menekvés. És egy fényugarat épp felém célzott, ami majdnem eltalált volna, ha Macska nem veti rám magát. Szerencsére egyikünknek sem esett baja. A földön feküdtünk, legalábbis én, mert macska rajtam feküdt. A szemembe nézett, de most nem olyan huncutan ahogy máskor szokott. A szeme érzelmeket tükrözött. Néhol zavarodottságot láttam, meg talán egy kis felénkséget. Nem értettem. El toltam magamtól aztán felpattantam, felsegítve őt.

Adrien/Fekete Macska sz.
A sikoly után rohantam is átváltozni.
-Plagg, karmokat ki!
A távolból fénysugarakat láttam. Éreztem hogy a baj ott van, és már is elindultam az írányába. Nem lőttem mellé, Katica már ott harcolt egy répa kinézetű akumatizáltal. Nem bírtam ki hogy ne mondjam ki azt a vicces mondatot ami először eszembe jutott.
-Úgy tudtam hogy a sárgarépákat megenni kell, nem harcolni velük-nyögtem ki.
-Ne most szövegelj Macska hanem harcolj-förmedt rám.
Kicsit rosszul esett. Tudom hogy nem nagyon díjazza a vicceim, de akkor is.
-Különben is mi tartott ilyen sokáig? Azt hittem már soha nem érsz ide-folytatta majd egy sugár elől hajolt el.
-Nézzenek oda, siettem ahogy tudtam Katica-vágtam rá.
-Ja, képzelem.-morcoskodott.
Nem értettem miért kell leszólni? Nem esik jól, főleg hogy pont tőle kapom.
-Katica és Fekete Macska, a talizmánotok csak egy kéz nyújtásnyira van tőlem. Ebből nincs menekvés-mondta a sárga répa majd egy sugárral majdnem eltalálta Katicát. Én ösztönösen elé ugrottam, nagyon megijedtem hogy baja esik.
Ő földön feküdt én meg felette. Mélyen a szemébe néztem és láttam hogy valamin gondolkozik. Furcsa érzés öntött el, de nem tudtam mihez hasonlítani. Még mindig olyan gyönyörű. Ekkor támadt egy ötletem. Mi lenne ha elhívnám este az Eiffel-toronyhoz? Most nem randira gondoltam, szimplán csak a gondolataira voltam kíváncsi az új helyzettel kapcsolatban,hogy ő az őrző és hogyan tovább. Ekkor felpattant és eltolt magától.
-Macska, szerintem az akuma a kesztyűében van, szerezzük meg!-mondta.
-Kérésed számomra parancs-kacsintottam.
-Szerencse talízmán-hangzott el a varázsige.
A talízmán egy horgászbotot adott.
-Horgásszunk répat-sütöttem el.
-Inkább akumát Cicus-mondta Katica.
Még mindig imádom ha így szólít. Katica egy ügyes csellel lehúzta ellenségünk kezéről a kesztyűt.
-Karmolássz macska!-kiabálta
-Macskajaj!
A kesztyű már szét is porladt akumatizált emberünk pedig megtisztult.
-Szép volt!-öklöztünk össze Katicával.
-Viszlát Cicus!-csipogott egyet a fülbevalója.
Itt az alkalom meg kell kérdezem.
-Katica, mi lenne ha este találkoznánk az Eiffel-toronynál? Ez nem randi, ne értsd félre csak...szeretnék megkérdezni pár dolgot.-közöltem kicsit félve.
Vajon el fog jönni?

SZIASZTOK!
MEGHOZTAM AZ ÚJ RÉSZT, LEHET EZ KICSIT UNALMASABB LETT, DE AZÉRT REMÉLEM TETSZIK! AZ ESEMÉNYEK EGYRE JOBBAN PÖRÖGNI FOGNAK.
HA SZERETNÉTEK FOLYTATÁST AKKOR ÍRJÁTOK MEG AZZAL EGYÜTT HOGY MENNYIRE TETSZIK NEKTEK EZ A KÖNYV.
KELL MÉG VALAMIN VÁLTOZTATNOM?
IRJÁTOK MEG KOMMENTBEN.
KÖSZÖNÖM 😄