MIRACULOUS🐞🐱

Part 2.

Luka egy őszinte mosoly kíséretében üdvözölt engem, én pedig ösztönösen vissza mosolyogtam rá. Ekkor hirtelen Andrét pillantottuk meg Adriennel, aki amint meglátott minket, egyből leszólított.

-Oh, a kedves kis Marinette, és minden lány álma a helyes Adrien Agreste. Kérlek, hagy készítsek nektek ebből a varázslatból.-mosolygott ránk kedvesen.

Éreztem  hogy a szívem majd csak nem kiugrik a helyéről. De azt tettem amit abban a percben helyesnek láttam.

-André, ne haragudjon nem szeretném megsérteni, de attól tartok hogy mi...mi...mi Adriennel nem együtt fagyizunk-vette át a hangom a szomorúság.

André és Adrien meglepődve néztek rám. Zavarodottságomban csak a földet bámultam.

-Akkor ez esetben ezeket ajánlom.-mondta André és két különböző ízű fagylaltot adott a kezünkbe.
-Köszönjük André-köszöntük meg szinte egyszerre Adriennel.

A szívembe mintha egy kést döftek volna, a könnyek szinte égették a szemem. De nem tehetek mást, tudtam hogy ez a helyes, azt szerettem volna hogy Adriennek jó legyen, és ha  ennek ez az ára. Talán majd lesz máskor lehetőség....
Miután megkaptuk a fagylaltokat barátainkhoz vettük az irányt. Azt reméltem, hogy ez egy rémálom de sajnos tévedtem. Adrien Kagamihoz indult de előtte elköszönt tőlem. Próbáltam vidámnak tűnni, valahogy még egy kis halvány mosolyt is csalogattam az arcomra.
Kicsit távolról még figyeltem őket. Adrien és Kagami együtt ették a fagyit. Kagaminak egy csepp az arcára került, Adrien pedig letörölte azt. Úgy éreztem rögtön átveszi az uralmat fölöttem a sírás. De nem. Próbáltam elfogadni, (de csak próbáltam)hogy ennek így kell lennie, azt szeretném hogy Adrien boldog legyen. Valaki végre ki tudja őt  kapcsolni és ha erre Kagami a megfelelő társ akkor nem állok elébe. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, míg csak nem oda értem Lukához. Sokat jelent nekem, mint egy nagyon jó barát. Vagy mégsem? Magam se tudom eldönteni.
-Marinette, jól vagy?-aggodalmaskodott Luka.
Mit mondhattam volna? Azt hogy: úgy érzem mindjárt darabokra hullok, és én se tudom hogy mit érzek? Nem tudom mi a helyes vagy talán rosszul csinálok valamit? Fenéket.

-Na, meghallgathatom az új dalodat?-kérdeztem reménykedve.
-Persze, de csak ha tényleg szeretnéd-válaszolta Luka.

Beleegyezésként csak bólintottam egyet, egy mosoly kíséretében. Luka nem habozott, hanem elkezdett játszani. Csodálatos volt. A dal, ez az a dal amit nekem írt. Eszméletlen. Ezekben a percekben nem foglalkoztam semmivel, csak Lukával és a gyönyörű dalával. Mintha nem is a földön lettem volna, hanem valahol egészen máshol.

-Na hogy tetszik?-tette fel a kérdést Luka.
-Ez..ez..egyszerűen gyönyörű, szavakat nem találok rá.-válaszoltam gyönyörködve. És mond, ezt tényleg nekem írtad?
-Marinette, számomra te vagy a leggyönyörűbb hangjegy, szinte már te inspirálsz engem. Ha nem lennél a dallam már átváltana ebbe. És egy mélyebb, szomorúbb dallamot játszott le gitárján.

Az arcom hirtelen égni kezdett. Ha valaki hozzá ért volna a kezét határozottan megégette volna. A vörösség megjelent az arcomon. Igen, elpirultam. Nem tudtam megszólalni,de nem is kellet mert Luka szavak nélkül is megértett engem. Hálás voltam neki.
Annyira elfelejtkeztünk az időről hogy már 8 órát ütött az óra.
-Luka, nekem lassan mennem kell. Anyáéknak azt mondtam hogy nem maradok sokáig, aggódni fognak értem.
-Persze Marinette, de hagy kísérjelek haza-mosolygott rám Luka.
-Igen,örülnék-nem volt ellenemre ez az ajánlat.

Megérkeztünk a pékségünk elé.
-Köszönöm Luka-mondtam, majd arcára adtam egy puszit búcsú, és köszönés képpen.
A fiú arca elpirult, és a szemei csillogtak a boldogságtól.
-Semmiség Marinette, inkább én köszönöm azt hogy vagy nekem.
Ismét a pirosság. Juhú.
-Ez természetes.- és beléptem a pékségbe.

Anyuék, már nem voltak sehol. Biztosan nekik is fárasztó napjuk volt, így hát gondolom hamarabb lepihentek.

-Ez aztán izgalmas volt-repült ki a táskámból Tikki.
-Nekem mondod Tikki, annyira össze vagyok zavarodva.
-Ne félj Marinette, te mindig találsz mindenre megoldást-mondta bíztatóan.
-De mi van akkor ha most nincs megoldás?-kérdeztem.
-Ha nincs akkor te tudni fogod. Ebben biztos vagyok.-mosolygott rám a kis Katica.
-Úgy érzem hogy most minden felelősség rám zúdul. Még jobban mint eddig.-szomorkodtam.
-Igen, mostmár te vagy az új őrző, még jobban felelősség teljesebbnek kell lenned, de neked ez sem jelent akadályt. Nálad jobb Katicával soha nem találkoztam-ölelte meg fejem a kis Katica.
-Köszönöm Tikki rád mindig számíthatok, és ígérem nem vallok  kudarcot.-öleltem vissza kis barátomat.
Na de mostmár pihenjünk le, hosszú nap volt ez a mai.
-Igazad van Marinette, Jó éjszakát!
-Neked is Tikki.
És az álom elnyomta a szemem.

Adrien szemszöge
-Marinette kicsit furán viselkedett ma délután, nem gondolod Plagg?-kérdeztem mohó kwamimat.
-Furán? Nem tudom. Miért érdekel téged Marinette, ha ma délután  Kagamit pátyolgattad?-mondta Plagg aki éppen napi sajt adagját majszolta.
-Mert Marinette a barátom, azért. Fontosnak tartom őt és nem szeretném ha rosszul érezné magát.-aggódtam.
-Na tessék. Rajtad aztán kiigazodni. Pont ezért mondtam már neked hogy foglalkozz sajtokkal, ők nem bonyolultak. Majdnem elfelejtettem, De akkor mi lesz a Katicáddal?-értetlenkedett.

Katica. Mikor Plagg kimondta Úrnőm nevét, szívem akaratlanul is görcsbe rándult. A szívem mélyén valami még most is azt súgja hogy ne adjam fel, van esély, kűzdjek. De már nem tudom mit érzek. Ott van Kagami is akivel mostanában rengeteg időt töltök, jól érzem vele magam. Katicától már igaz rengeteg kosarat kaptam, néha lehet fel kéne adnom de nem tudom. Amikor ma délután majdnem csókra került sor Kagamival, éreztem hogy nem helyes, nem kellene hagynom. Rosszul cselekedtem hagynom kellet volna? Nem tudom.
Ekkor egy gondolat cikázott be a fejembe. Katica lett az új őrző!
Ez most azt jelenti hogy tudhatja a személyazonosságot?

-Plagg, ha Katica az új őrző tudhatja hogy ki is vagyok az álarc alatt?-bizakodtam.
-Mi?! Honnan tudjam? Nem én vagyok az őrző! Miért tőlem kérdezed? De szerintem ezen még Katica se gondolkodott. Kölyök, még csak 1 napja őrző, bele kell jönnie.
-Ha te mondod, na de szerintem aludjunk hosszú nap volt a mai. Jó éjt!
- Neked is!

Nem jött hamar álom a szememre, ezen az egészen gondolkodtam. Kagamin, Katicán néhol Marinetten.

SZIASZTOK!
ITT AZ ÚJ RÉSZ, KICSIT HOSSZABB LETT MINT AZ ELŐZŐ, ÉS SZERINTEM TARTALMASABB IS!
REMÉLEM TETSZIK NEKTEK!
Kérlek JELLEZZÉTEK KOMMENTBEN!😄
Bármilyen építő kritikát fogadok, csak írjatok hogy min kellene csiszolnom!