MIRACULOUS🐞🐱

Part 6.

Adrien/Fekete Macska szemszöge.
-Karmokat be!-ugrottam be az ablakomon. Ma csak délig volt tanítás így a nap hamar eltelt.
Az előbbiek nagyon rosszul estek. Megszoktam már hogy Katica vissza utasít, de ez most valahogy más volt. Éreztem hogy megbántottam, de ő mégis hányszor bántott már meg engem?
-Nagyon szótlan vagy, csak nem össze törte az Úrnőd szívedet. Megint.-kérdezte Plagg kíváncsian.
-Kérdésedben a válasz.-mondtam szomorúan.
-Mondtam már hogy rengeteg csaj bomlik utánnad, miért csak Katicára pályázol?-kérdezte.
-Ez nem ilyen egyszerű, Katica különleges és fontos nekem, ő az első szerelmem. De ott van még Kagami is.-hajtottam le a fejem.
-És hol marad Marinette?-jött közelebb hozzám Plagg.
-Marinette?-amikor meghallottam osztálytársam nevét elámultam. Mintha nem tudnád hogy Marinette Lukát szereti.-folyattam.
Plagg erre már semmit nem válaszolt, csak betömte az extra büdös sajtot. Nem tudom honnan szedte ezt a hülyeséget, Marinette csak barátként tekint rám.
-Tudod mit Plagg? Ma csak azért is jól fogom magam érezni Kagamival.-jött az új ötlet.
-Ha te mondod főnök.-mondta Plagg.
-De azért este elnézek a toronyhoz, bár úgyse fog eljönni.-szomorodtam el.

Marinette/Katica szemszöge
Miután Macska lelépett haza felé vettem az irányt.
-Tikki pöttyöket le!-ültem le az ágyamra.
-Kicsit nyers voltál ma Fekete Macskával, nem gondolod Marinette?-szólalt meg a kis Katica.
-Még hogy én?-makacskodta.Talán kicsit tényleg az voltam, de okom volt rá. Rosszul esett.-gondolkodtam el.
-Ez tény, de mindenki hibázik. Fekete Macska tényleg nem akarna megbántani ezt te is tudod.-mondta bölcsen Tikki.
-Hát sajnos mind hiába, már úgysem tudnám jóvá tenni.-álitottam az igazamat.
-Szerintem, megoldható, csak menj el ma este.-motivált Tikki.
-Persze, csak hogy majd megint fel ültessen? Köszi de nem.-makacskodtam.
Tikki morcosan nézett rám, de még igyis nagyon aranyos volt. Szerintem meggyőzni próbált.
-Najó, a kedvedért. Ismétlem CSAK a kedvedért, meggondolom.
-Ez az igazi Marinette.-majd megölelt.
Tikkivel még folytattuk a beszélgetést, de hirtelen telefonom csörgése zavart meg minket, barátnőm arca jelent meg a kijelzőn.
-Marinette, ugye tudod hogy már csak fél óra van az indulásig?-szólt bele a telefonba köszönés nélkül a barátnőm.
Milyen indulásig? Gondoltam magamban, majd kétségbe esve Tikkire néztem aki a korcsolyázást próbálta illusztrálni. A KORCSOLYÁZÁS. Te jó ég, teljesen elfelejtettem.
-Igeeeen, persze a korcsolyázás, olyan készen állok mint még soha. Már össze is pakoltam.-füllentettem.
-Remek, végre nem felejtesz el valamit. Ninoval menjünk el érted vagy majd ott találkozunk?-kérdezte Alya.
-Hagyd csak, nem szükséges eltalálok.-mondtam.
-Akkor ott tali, de aztán el ne késs!-ráncolta össze szemöldökét.
-Ott tali-mosolyogtam.

Miután letettük a telefont őrült pakolásba kezdtem. A korcsolyámat véletlenül se találtam sehol.
-Marinette, az asztal alatt-szólt rám Tikki.
-Jaj Tikki ha te nem lennél-mondtam megnyugodott hanggal.
-Igen tudom, de indulnunk kell!-sietetett.
Cuccomat felkapva sétáltam ki az ajtón.
-Majd jövök, szia anya!-kiáltottam anyának.
-Jó szórakozást Kicsim-kialtotta utánnam.

Körülbelül 10 perc múlva oda is értem a jégcsarnok elé. Alya és Nino már ott vártak az ajtóban.
-Na végre hogy megérkeztél-mondta Alya.
-Az a csoda hogy nem késtem el.-nevettem. Úgy látom a többiekkel ellentétben.
-Ők sem késtek el, bent vannak.-húzott magával barátnőm.
-Várj, állítottam meg a barátnőm. Adrien és Kagami már itt vannak?-csuklott el a hangom.
-Rájuk várunk még egyedül. De Marinette, ha szeretnéd bármikor haza mehetünk.-fogta meg a vállam Alya.
-Induljunk!-mondtam határozottan.
Amikor beléptem Lukával találtam szemben magam.
-Szia Marinette!-köszönt rám mosolyogva. Örülök hogy eljöttél.
-Megígértem, nem igaz?-viszonoztam a mosolygást. Jövök már is, csak felhúzom a korcsolyám.-folytattam.
Pár perc múlva felhúztam, és már indultam is vissza. Közben a jégpályán Alya, Nino, Mylene meg Ivan már szelték a jeget. Hirtelen megpillantottam Lukát két ismerős alakkal beszélgetni. Kagami és Adrien volt az.
-Szia Marinette!-köszönt Adrien az oldalán Kagamival.
Hirtelen megszólalni se bírtam. Mintha az összes levegőt kiszívták volna belőlem. Annyira fájt Adrient Kagamival látni, pedig tudtam hogy el kell fogadnom nem tudok mást tenni.
-Marinette, minden rendben van?-kérdezte Adrien.
-I-i-igen, rendben, hol vagyok azaz jól vagyok-zavarodtam össze.
-Akkor hát, irány a jég-nyújtotta a kezét felém Luka.
Ettől a zavar megint úrrá lett rajtam.
-Nyugi Marinette, majd én vezetek-mondta nyugtató hangján, majd megfogta a derekam, amitől mondanom sem kell hogy zavarba jöttem. A szomorúságom ebben a pillanatban teljesen elszállt, csak a forróságot érzékeltem a testemben.
Nagyon furcsa érzés volt, teljesen elfelejtettem Adrient és Kagamit.

Lukával még egy darabig, élveztük a kocsolyázást, na és persze egymás társaságát de hirtelen feleszméltem az úgynevezett "álomvilágból" amint megláttam Adrient és Kagamit kézenfogva a jégen. A kedvem egyből átváltott a jóból a rosszba. Bármennyire is próbáltam elfogadni nem ment, még mindig szúrta a szemem.
-Luka, figyu, nem zavarna ha egy kicsit le ülnék pihenni?-kérdeztem meg a fiútól.
-Veled tartsak?-kérdezte Luka.
-Hagyd csak, jövök én is vissza csak muszáj kicsit pihennem.-tettem a kezem a homlokomra.
Luka egy szelíd mosollyal jelezte hogy bele egyezett.
Le kellet ülnöm, mert nem tudtam azt nézni ahogy Adrien mással van. Ez később biztosan változni fog, de még most az elején nehéz.

Adrien/Fekete Macska szemszöge
Kagamival egész jól meg voltunk. Ő egy remek lány, megérti a helyzetemet mivel szinte ő is ugyan úgy van az anyjával mint én az apámmal. Amikor vele vagyok nem gondolkozom annyit Katicán. De persze ez nem végleges. Ha magamba vagyok mindig rajta agyalok. Kíváncsi vagyok hogy este ott lesz-e vajon az Eiffel-toronynál, bár erre nem sok esélyt látok. Ezek a gondolatok ütöttek szöget a fejembe amikor Marinettet láttam meg, éppen kifelé tartani a jégpályáról. Nem láttam túl boldognak és Luka sem volt ott vele. Valami baj történt volna kettejük között?
-Kagami, Marinette nem fest valami jól, megyek megnézem.-közöltem a lánnyal.
-Rendben, veled megyek, legalább addig el tudok ugrani a mosdóba.-mosolygott rám a lány.
Elindultunk, ám amikor oda értünk sehol sem találtuk Marinettet.
-Marinette!-kiabáltam.
Egyszer csak az ülő helyek felől hallotam meg a lány hangját.
-É-én itt vagyok!-mondta zavartan.

SZIASZTOK!
TUDOD EZ NEM A LEGTARTALMASABB RÉSZ, DE REMÉLEM AZÉRT TETSZETT NEKTEK!
HALLOTTÁTOK AZ ÚJ SPOILEREKET A MIRACULOUS NEW YORKI ÉS SHANGHAI KÜLÖNKIADÁSRÓL?