MIRACULOUS🐞🐱

Part 10.

Halii! Először is bocsánatot szeretnék kérni tőletek a három hónapos kihagyásom miatt. Az igazat megvallva, alkotói válságban szenvedtem de emelett még időm se jutott a sztori folytatására. Nem szerettem volna egy "összecsapott" részt kiadni a kezem közül, így inkább hanyagoltam. Viszont, mostmár visszatértem és velem együtt az ötletek is. Na de nem is húzom tovább, folytassuk!

Marinette/Katica szemszöge
Aki nem más volt mint, Fekete Macska. Hirtelen melegség járta át a testem. Éreztem, hogy a vér az arcomba áramlik. Köpni nyelni nem tudtam. Valóban Luka lenne Fekete Macska?
-Marinette, minden rendben van?-veszett el teljesen a szemeimben Luka.
Ez zavarba hozott de nem haboztam, válaszolnom kellet.
-Még hogy rendben? Perszee. Mi az hogy.
-Csak mert az előbb nem úgy tűnt-bökött oldalba Alya.
Mire válaszolni tudtam volna ismerős zaj csapta meg a fülem. Bencsengettek. Huh, nem hittem volna, hogy valaha az iskola csengője fog megmenteni.
-Gyere Alya, mennünk kell!-mosolyogtam zavartan.
-Szia Marinette!-integetett felém Luka.
Nem bírtam megszólalni, így én is csak integettem.

Az egész órát gondolkodással töltöttem. Túlságosan hihetetlen ez az egész de mégis valós. Egyáltalán nem néznem ki Macskából hogy az álarca Lukát rejti. De mi van ha tévedek? Mi van ha mégsem? Ki kell derítenem.
-Marinette, hoznál pár darab krétát az igazgatói irodából?-zavarta meg a tanárnő az elmélkedésemet.
-Persze.-sétáltam ki az osztályteremből.
Becsaptam magam után az ajtót és hirtelen társam hangja üdvözölt engem.
-Hali!-köszönt kedvesen.
A megdöbbentségtől elbotlottam saját lábaimban. Mit keres itt? Ám karjával elkapott,mielőtt a földre zuhantam volna.
-Megvagy!-segített fel engem.
A szememet az ijedségtől becsuktam. Kinyitottam,majd megláttam, hogy nem Fekete Macskával állok szemben,hanem Adriennel. Fel sem tűnt hogy nincs ott a teremben. Annyira hülye vagyok. Hogy keverhettem össze Fekete Macskával?
-Olyan ügyetlen vagyok.-sepertem le nadrágomat.
-Badarság. Ez bárkivel megeshet.-mosolygott.
A tekintetem az arcára vezettem és teljesen belebódultam abba a gyönyörű zöld szempárba. Még mindig oda vagyok érte.

Már körülbelül fél perce szemeztünk egymással, majd kapcsoltam.
-E-egyébként történt valami hogy ilyen későn értél be?-kérdeztem.
-Elaludtam. Nathalie azt hitte már elkészültem, így nem jött a szokásos időben kelteni. Nesze neked balszerencse, pedig nem is ment át előttem egy fekete macska sem.-vágta rá.
-Te mondtad, ez bárkivel megeshet.
Adrien csak rám mosolygott majd elindult az osztályterem irányába.
Hirtelen én is észbe kaptam és célba vettem az igazgatói irodát. Megkaptam a krétákat majd indultam is vissza.

Az órák unalmasan teltek,végig Lukán és Fekete Macskán agyaltam.
Kicsengettek az utolsó óráról is. Elbúcsúztam Alyatól majd rohantam is haza.

Adrien/Fekete Macska szemszöge.
Végre eljött a nap vége. Testőröm az iskola előtt várt. Meglátott és már nyitotta is nekem az ajtót. Egész nap azon kattogtam kit is rejthet Katica álarca. Lövésem sem volt ezzel kapcsolatban. Sorra vettem az osztály lányait, sőt még más osztályokban is kutakodtam de semmi. Katica biztosan nem a Francois Dupontba jár.

Megérkeztünk. Nem volt meglepetés, hogy az egész házban csend uralkodott. Apám az irodájába, Nathalie pedig gondolom neki segédkezik.
Beléptem a szobámba Plagg rögtön kirepült az ingem mögül.
-Fárasztó volt ez a nap. Szükségem van energiára.-panaszkodott.
Összeráncolt homlokkal néztem rá, mintha nem érteném mire akar kilyukadni.
-Éhes vagyok!-tért egyből a lényegre.
-Erre nem is gondoltam.-mondtam, majd egy szelet camambertet repítettem neki.
Plagg az egészet a szájába tuszkolta.
-Szóval, van már ötleted, hogy ki is a te Úrnőd a maszk alatt?-tette fel a kérdést.
-A szívem hölgye.-vágtam rá kétségek nélkül.
-Wle, hagyjuk a nyálazást. Én komolyan kérdeztem.
Egy pillanatra elgondolkodtam.
-Miért is lenne? Fogalmam sincs.Egésznap ezen rágódtam de ennek ellenére sem jöttem rá.
Plagg kicsit elgondolkodott.
-Talán ott van a válasz az orrod előtt.
A szemem ennek köszönhetően felcsillant.
-Plagg te vagy az.-ámultam el.
-Mi?! Lázas vagy? Hogy lehetnék én Katica? Én a kwamid vagyok.-förmedt rám.
-Nem. Nem arról van szó. Hanem te vagy az, aki biztosan tudja hogy kit rejt a maszk.
-Persze hogy tudom, de nem árulhatom el. Ha lehetne már rég nem lenne titok.-válaszolta.
-Ezt sejtettem, de valami kis segítséget sem adhatnál?-reménykedtem.
-Eltaláltad. NEM!
Gondolhattam volna. Miért is lenne ilyen egyszerű?
-Inkább azt mondd meg, hogy van-e még mára valami programunk vagy mély álomba merülhetek?-ásított egy nagyot Plagg.
-Ma szerda van, így háromkor vívás órám lesz. Van még addig 20 percünk.

Az idő hamar elszaladt, indulni kellett. Mikor megérkeztünk, beléptem az öltözőbe majd Kagamival találtam szemben magam. A lélegzetem szinte elakadt. Kagami tetőtől talpig piros edzőruhát viselt.
Annyira emlékeztetett valakire:az elszántsága, a büszkesége, a magabiztossága, a sötét haja. Várjunk! Az nem lehet! Kagami lenne Katica?

Marinette/Katica szemszöge.
Fekete Macskával egy gonosztevő ellen harcoltunk és sikerrel győztünk is. Aztán, amikor a szokásos "Szép volt" ökölpacsink következett volna ő helyette szorosan magához ölelt.
-Katica, én már nem szeretnék titkolózni előtted.-kezdte.-Talán a szíved máshoz húz, de az enyém hozzád és ez mindig így lesz.
Lesokkoltam.
-Macska, tudod hogy ez tiltott. Tiltja a szabály. Nem, nem, nem, nem szabad.
Kezeimet a szemem elé akartam tenni de Macska lefogta azt.
-Karmokat be!-mondta ki a varázsszót.
Hirtelen kinyitottam a szemem és az ágyamban találtam magam. Iszonyúan megijedtem de szerencsére csak egy álom volt.
-Marinette, jól vagy?-aggódott értem Tikki.
-Azt hiszem igen, csak rosszat álmodtam.-nyugtattam meg kis katicámat.
-Mi volt ez a rossz álom?-érdeklődött.
Nehezemre esett beszélni róla, még most is valóságosnak tűnik.
-Leginkább arra emlékszem hogy Macska leleplezte magát előttem. Igaz hogy nem nagy dolog de nagyon felkavart ez engem Tikki.
-Nyugodj meg Marinette. Tudom hogy az álom, nagyon hasonlít a valóságra de nem tükrözi azt.-nyugtatott meg Tikki, majd folytatta.:-Marinette észrevettem, hogy ez a téma nagyon foglalkoztat téged. Talán már nem is az, hogy ki Macska barátnője hanem hogy kit is rejt az álarca?

Hmmm, a dolgok kezdenek beindulni. Páran tuti mérgesek lesztek amiatt, hogy főhőseink még most sem látják a fától az erdőt. Nem szeretnék senkit lelombozni és szerintem nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, hogy minden okkal történik 🤭.
Tetszik nektek ez az irány?
Bármilyen véleményt, építő kritikát szívesen fogadok kommentben.