A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

8. Fejezet

A nappaliban Alastor leült a fotelba én pedig a kanapéra.
-Neked mi a kedvenc zenéd? - kérdeztem Alastort.
-A you're never fully dressed without a smile. - válaszolta Alastor.
-Azt te ismered? - kérdeztem.
-Hát persze! Az egyik legjobb dal. - válaszolta Alastor.
-Nem gondoltam volna, hogy ismered. Ez egy eléggé új dal. - mondtam.
-Dehogy is! Ez a dal az 1900-as évek második felében készült. - mondta Alastor. Nem tudtam, hogy miről beszél, amikor ez a dal 2014-ben készült.
-Nem is. Ez egy 2014-es dal. - mondtam. Alastor erre csak odament a gramofonhoz, és elindította rajta a zenét. Egyszerűen nagyon tetszett.
-Gondolom amit én ismerek, az egy feldolgozás. - mondtam. Alastor visszaült a fotelbe és elkezdett dúdolni. Én közben hallgattam tovább a zenét. Alastor dúdolását hirtelen felváltotta az éneklés. Először hallottam Alastort énekelni. Nagyon szép hangja volt. Nem is értettem, hogy egy sorozatgyilkosnak hogyan lehet ilyen megnyugtató hangja. A dalnak vége lett. Alastor felállt és levette a lemezt a lejátszóról, hogy aztán rárakhasson egy másikat. Leült és elkezdett énekelni. Ez az a dal volt, amit a második találkozásunkkor dúdolt. Mivel az aznapi napom eléggé fárasztó volt lefeküdtem a kanapén. Puha volt. Nagyon kényelmesen el tudtam helyezkedni. Még a dal vége előtt elaludtam.

)- Reggel -(

Felkeltem. Most kivételesen nem arra a rikácsoló hangra ébredtem. Csak úgy felébredtem magamtól. Ilyen is már régen volt. Nem volt kedvem felkelni. El is feletkeztem arról, hogy a kanapén fekszek. Végül felkeltem. A konyhából dúdolás szűrődött ki. Bementem és megláttam, hogy Alastor éppen tojásrántottát készít. 
-Jó reggelt kedves! Remélem szereted a rántottát. - mondta Alastor.
-Jó reggelt! - köszöntem vissza, majd pedig leültem az asztalhoz. Alastor készen lett a reggelivel, amit azon nyomban fel is tálalt. Megettük, majd pedig megszólaltam.
-Még sosem ettem ilyen finom rántottát! Egyébként hány óra van? - kérdeztem.
-Fél kilenc van. Miért? - válaszolt Alastor.
-Jajj ne. Elkéstem! - mondtam, majd pedig szaladtam a szobámba, hogy átöltözzek és rendbe szedjem magam. Amint készen lettem elindultam volna, de Alastor megállított.
-Oda juttassalak gyorsan? - kérdezte.
-Örülnék neki. - mondtam, majd pedig egy pillanat múlva már a munkahelyemen voltam. Beszaladtam, de a főnököm megállított.
-Ki... vagy... RÚGVA! - mondta, majd pedig ellökött.
-Mit gondolsz te magadról, hogy késtél majdnem egy órát? Menj innen! Többet itt meg ne lássalak! - mondta a főnököm idegesen, majd pedig elment. Kimentem az ajtón, ahol Alastor várt.
-Hallom kirúgtak. - mondta Alastor.
-Igen. Most mit csináljak? - kérdeztem.
-Nem tudom. De most menjünk. - mondta Alastor, majd pedig már a nappaliban álltunk.