A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

5. Fejezet

Ismét hétfő volt. Ismét dolgoznom kellett. Szeretek énekelni, de azért ez nekem kicsit sok volt. Amikor éltem, akkor csak hétvégente jártam énekelni, de akkor sem ennyit. Végül sikerült kimásznom az ágyból, és elkészülnöm. El is indultam dolgozni. Amikor odaértem azonnal kezdődhetett is a nap.

)-Munka után-(

Hazaindultam. Alastor most nem kísért haza. Az út első fele átlagosan telt. Viszont egyszer csak egy démon hozzámszólt.
-Hé te! Gyere ide! - mondta. Én hülye oda mentem.
-Adnál egy kis pénzt... kajára? - kérdezte a démon. Természetesen tudtam, hogy vagy drogra vagy pedig sörre kell neki a pénz.
-Nem. Nálam sincs pénz. - mondtam, majd pedig indultam is volna tovább, amikor egyszer csak az idegen odajött hozzám, a ruhámnál fogva felemelt, és elkezdett ordítani.
-ADD IDE A TÁRCÁDAT! MOST! - kiabálta.
-NEM! HAGYJON BÉKÉN! - kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam.
-Add ide, vagy... - a démon hirtelen elhallgatott, és elengedte a ruhám.
-Van valami probléma? - kérdezte Alastor hirtelen a hátam mögül.
-Ni-nincs. - mondta a démon.
-Mi történt? - kérdezett engem Alastor.
-Megtámadott. - válaszoltam.
-Értem. - mondta, majd pedig az idegen felé fordult.
-Ha még egyszer bántod őt... akkor letépem a karjaidat, és azokkal fogok végezni veled. - mondta Alastor miközben szeme helyén újból megjelent a két óra. A démon elszaladt amilyen gyorsan csak tudott.
-Mostmár minden rendben. - mondta Alastor.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdeztem.
-Pont erre jártam. - mondta, majd pedig elindult volna, ha én meg nem állítom.
-Várj... hazakísérnél? - kérdeztem. Alastor ezen nagyon meglepődött.
-Miért? - kérdezte.
-Csak félek, hogy visszajön. - válaszoltam.
-Úgysem fog visszajönni. De legyen. - mondta Alastor. Ezután elkísért hazáig.
-Őőő... Alastor. Bejössz hozzám? - kérdeztem. Igazából én sem tudom, hogy ezt miért kérdeztem meg. Komolyan be akartam engedni a pokol leghatalmasabb démonját a lakásomba? Ahol bármikor megölhet?
-Miért kérded? - kérdezte.
-Csak azért, hogy tudjunk beszélgetni. - válaszoltam.
-Rendben. Végül is ráérek. - mondta, majd pedig bementünk. Amikor Alastor meglátta, hogy milyen kicsi a lakásom megszólalt.
-Hogy hogy ilyen kicsi a lakásod? - kérdezte.
-Csak erre van pénzem. - mondtam.
-Értem. - mondta.
-Egyébként mi a kedvenc zenéd? - kérdezte.
-A Queen-től a killer queen. - válaszoltam.
Ezután leültem az ágyamra, és megszólaltam.
-Egyébként... lenne egy kérdésem. Miért védted meg azt a kislányt? - kérdeztem. Alastor erre leült mellém.
-Ez bonyolult. Csak azért, mert tudom milyen bántva lenni. Milyen az amikor senkinek sem vagy jó. Olyankor jó ha van egy ember aki segít. Ez volt az amit én sosem kaptam meg. - mondta Alastor továbbra is vigyorogva. Ezen nagyon meglepődtem. Addig nem hondoltam volna, hogy Alastornak lenne egy ilyen oldala is. Ezután Alastor krákogott egyet, majd pedig felállt és megszólalt.
-Na de túl sokat időztem itt. A végén még elkések. - mondta.
-Dehát azt mondtad, hogy nincs semmi dolgod. - mondtam, de mire befejeztem már nem volt ott. Nem értettem, hogy ez mi volt. Hirtelen mintha megnyílt volna. De ezután már nem nagyon foglalkoztam ezzel. Délután nagyon nem történt semmi érdekes. Aztán pedig lefeküdtem aludni.

——————————————————
(A fenti dal szerintem egyszerűen zseniális!)