A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

10. Fejezet

Már egy nap eltelt mióta összevesztünk Alastorral. Vagyis... pontosabban nem is összevesztünk. Bunkó voltam. Nem kellett volna erről kérdezgetnem őt akarata ellenére. Tudtam, hogy Alastor a szobájában van. Viszont én egyszer sem láttam őt kijönni onnan. Elkezdtem aggódni. Már nem tudtam tovább várni. Benyitottam. Alastor csak az ágyon ült természetesen mosolyogva mint mindig. Egyszer csak észrevette, hogy az ajtóban állok.
-Te mit kersel itt? - kérdezte Alastor.
-Csak aggódtam. - mondtam.
-Miért aggódtál? - kérdezett ismét Alastor.
-Hát... nem tudom. Bejöhetek? - kérdeztem. Alastor nem válaszolt. Bementem és leültem mellé.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Nincs semmi baj. Mi lenne? - mondta Alastor.
-De látom, hogy van valami. - mondtam.
-Nem szeretnék róla beszélni. - mondta Alastor.
-Rendben. Megígérem, hogy nem kérdezek többet erről. - mondtam Alastornak.
-Rendben. De most együnk valamit. - mondta, majd pedig fel is pattant.
-Oké! De most főzhetek én? - kérdeztem.
-Persze! De mit? - kérdezte Alastor.
-Az meglepetés. - mondtam, majd pedig kimentem a konyhába. Elkezdtem készíteni az ebédet. Amikor készen lett megszólaltam.
-Kész az ebéd! - szóltam Alastornak.
-Mit fogunk enni? - kérdezte miközben leült az asztalhoz.
-Készítettem egy kis... jambalayat! - mondtam, miközben leraktam Alastor elé egy tányérral a nemrég elkészült ételből. Alastor hirtelen lesokkolt. Felállt és megszólalt.
-Mégsem vagyok éhes. - mondta, majd pedig kiment a konyhából. Nem értettem, hogy mi lehet a baj. Lehet, hogy nem szereti a jambalayat? Na mindegy. Én megettem az adagomat, majd pedig bementem a szobámba. Úgy éreztem, hogy most egyedül kell hagynom egy kicsit Alastort. Nem akartam zavarni őt. Egy pár óra múlva viszont bekopogtam a szobájába. Alastor nem válaszolt. Végül ismét benyitottam. Alastor ugyan úgy csak ült az ágy szélén. Ismét leültem mellé.
-Tudom megígértem, hogy nem kérdezgetem többet, de mi a baj? - kérdeztem.
-Semmi. - mondta, miközben eléggé erőltetetten vigyorgott.
-De biztos, hogy van valami. - mondtam. Alastor csak rámnézett, és hirtelen a szája lefelé görbült.

———————————————————
(A fenti dal megint csak zseniális!)