A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

6. Fejezet

Reggel kivételesen nem az ébresztőmre keltem. Az ágyamhoz közeli asztalon lévő rádió szólalt meg helyette. Valami új zene ment benne. Amikor oda jutottam, hogy kiszálljak az ágyból, hogy kikapcsoljam hirtelen Egy ismerős hangot hallottam.
-Üdvözlök minden hallgatót! Én Alastor vagyok. Akik az 1970-es évek előtt születtek, azok biztosan emlékeznek az akkori zenékre. Én nem nagyon szívlelem azokat a zenéket, de van egy kivétel. A Queen. A halálom után létrejött zenékből ez az egyik amit szívesen hallgatok. Ezen kívül alig van néhány. Most tőlük szeretném küldeni a killer queent egy Ella nevű démonnak. - szólalt meg Alastor hangja a rádióból. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit szóljak. Felhangosítottam a rádiót és elkezdtem készülődni. A szám végére pont készen lettem. Kikapcsoltam a rádiót és elindultam dolgozni.

)-Munka után-(

Haza indultam. Az úton most nem történt semmi. A ház előtt a főbérlő állt. Nem értettem, hogy mit keres ott, amikor múlt héten fizettem a lakbért.
-Szia. Ki kell költöznöd. - szólalt meg.
-Hogy mi? Miért? - kérdeztem.
-Mert. Ez az én lakásom. Azt csinálok vele amit akarok. - mondta.
-Mennyi időm van kiköltözni? - kérdeztem.
-Holnapra jó lenne, ha elhúznál. - mondta, majd pedig köszönés nélkül elment. Nem tudtam, hogy most mit tegyek. Hova költözhetnék most hirtelen? Az utcán nem lakhatok.
-Üdvözlöm kedveském! Miért lógatod az orrod? - kérdezte a hirtelen megjelenő Alastor.
-Szia! Kiraktak a lakásomból. Még ma el kéne költöznöm. Nem tudom, hogy mit csináljak. - mondtam majdnem sírva.
-Hát... majd biztos lesz valami. - mondta Alastor. Elindult a másik irányba, de még egyszer visszanézett. Egyszer csak visszafordult és megszólalt.
-Esetleg, ha gondolod akkor lakhatsz nálam addig amíg nem találsz másik lakást. - szólalt meg Alastor. El sem hittem, hogy mit hallok. Alastor megengedte, hogy nála lakjak? De miért?
-Tényleg? - kérdeztem vissza.
-Igen. Segítsek pakolni? - kérdezte.
-Nem kell. Nincs sok cuccom. - mondtam, majd pedig bementem a lakásba és elkezdtem pakolni. Egy nagyobb sport táskában el is fért minden holmim. Le indultam. Még mindig nem értettem, hogy Alastor hogyhogy felajánlotta ezt. Egyszerűen nem tudtam felfogni.
-Csak ennyi holmija van kedves? - kérdezte Alastor.
-Igen. Csak ennyi. - válaszoltam. Alastor tapsolt egyet és máris egy lepukkant ház előtt álltunk. Nem értettem, hogy miért vagyunk egy ilyen háznál.
-Megérkeztünk! Otthon, édes otthon. - mondta Alastor.
-Te itt laksz? - kérdeztem.
-Igen. De ne tévesszen meg a külső. - mondta Alastor, majd pedig kinyitotta az ajtót. Amikor benéztem egy gyönyörű nappalit láttam. Egy kandalló volt szemben az ajtóval és előtte volt található a kanapé, egy fotel, és egy asztal, amin egy gramofon volt található. Minden piros színben pompázott. A plafonon egy gyönyörű csillár volt látható. A falakon pedig szarvaskoponyák voltak. Egyszerűen csodásan nézett ki. Alastor megszólalt.
-Gyere be! Megmutatom a szobádat.