A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

2. Fejezet

A délutáni alvásom olyan jól sikerült, hogy hétkor ébredtem. Gyorsan lefürödtem, átöltöztem, es lefeküdtem aludni.

)-Reggel-(

Az ébresztőórám hangos, rikácsoló hangja keltett. Felöltöztem és el is indultam a kávézó felé. Amikor odaértem a fiúk azonnal kérdezgetni kezdtek.
-Nincs semmi bajod? Ugye nem kötöttél vele alkut? Miért hívott el? - tette fel a kérdéseket Peti.
-Nincs semmi bajom, nem kötöttem vele alkut, és... - itt jöttem rá, hogy nem tudom, hogy miért hívott el.
-Na? Miért hívott el? - kérdezte Tamás.
-Őőő... az igazat megvallva én sem tudom. - válaszoltam.
-Várj... ez egy randi volt? - kérdezett ismét Peti.
-Nem, dehogy is! - válaszoltam.
-Honnan tudod? - Kérdezték egyszerre.
-Onnan, hogy mint kiderült vagy aszexuális, vagy aromantikus. Vagy akár mindkettő. - válaszoltam.
-Jaaaa! - mondták ismét egyszerre.
Ezek után kimentünk a színpadra. Alastor ismét ott volt. Ugyan azon a helyen ült mint azelőtti nap. A harmadik dalnál ment el. Ezután a nap átlagosan telt.

)-munka után-(

Végre vége lett a napnak. Ezután a hétvége következett. Éppen kiléptem a hátsó ajtón, amikor egyszer csak Alastorral találtam szembe magam.
-Üdvözöllek kedveském! - köszöntött a piros ruhás démon.
-Őőő... szia! - mondtam. Nagyon meglepődtem, hogy már megint itt van.
-Baj lenne ha esetleg ismét hazakísérném? - kérdezte Alastor.
-Dehogy is. - válaszoltam.
Az úton nem történt nagyon semmi. Én nézelődtem Alastor pedig dúdolt. Nagyon tetszett a dal amit dúdolt. Megnyugtató volt.
-Mit dúdolsz? - kérdeztem.
-Egy dalt. - mondta Alastor gúnyos vigyorral az arcán.
-Azt tudom. De mi a címe? - kérdeztem.
-I don't want to set a world on fire. Ez a címe. - válaszolta.
-Még sosem hallottam ezt a dalt. - mondtam.
-Az én időmben íródott. - válaszolta Alastor. -Azok voltak ám a szép idők! A hangulat, az emberek, a zene...
Hirtelen abbahagyta a beszédet.
-Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehetett akkor élni. - mondtam vidáman.
-Az biztos, hogy azok voltak a legjobb idők! - mondta Alastor boldogan.
-Mostmár majden ott vagyunk. Innentől megyek egyedül. - mondtam.
-Rendben! - mondta Alastor. Egy pillanatig azt hittem, hogy el is megy, de aztán visszafordult.
-Lenne egy kérdésem. - kezdte -Holnap eljönnél velem egy színházi előadásra? - kérdezte.
-Őőő... persze. De miért engem hívsz? - kérdeztem meglepődötten.
-Csak mert szerintem tetszene neked az az előadás. - válaszolt a rádiós.
-Értem. Mikor és hol találkozzunk? - kérdeztem.
-Holnap este hétkor ugyan itt jó lesz? - kérdezte.
-Igen! - válaszoltam.
Ezután én elindultam hazafelé. A napom utána átlagosan telt. Érdekes módon már vártam a holnapot. Ez csak azért meglepő, mert nem tudtam, hogy miért várom annyira. Végül lefeküdtem aludni.