A rádiós múltja (BEFEJEZETT)

13. Fejezet

Alastort a földön feküdt a lándzsával a mellkasában. Megmentett. Feláldozta magát értem. Odaültem mellé. Kihúztam a lándzsát a mellkasából. Nem lélegzett. Elkezdtem zokogni. Egy pillanat alatt elveszítettem az egyetlen embert aki valaha szeretett. Aki valaha elfogadott úgy ahogy vagyok. Az angyal engem is le akart szúrni. Viszont én ráordítottam.
-MEGÖLTED! MEGÖLTED ŐT! - ordítottam torkom szakadtából. Az angyal lerakta a fegyverét. Én átöleltem Alastort.
-Miért? Mi... - motyogtam zokogva. Az angyal odahajolt és meg akarta fogni Alastort.
-Várj még! - mondtam. Csak öleltem és zokogtam. Végül levettem róla a frakkját, azért, hogy az megmaradjon emléknek. Végül még egyszer átöleltem és arrébb mentem. Az angyal felvette a földről Alastor testét és a többi angyallal együtt felszállt az ég, azaz a menny felé. Én csak tovább zokogtam az utcán. Valaki egyszer csak hozzám szólt.
-Hé te! Az mi a kezedben? - kérdezte az idegen.
-Semmi. - mondtam.
-A semminél biztos több. Az kinek a ruhája? - kérdezett ismét.
-Nem tartozik magára! - mondtam, majd pedig elkezdtem hazafelé sétálni. Viszont az idegen követett.
-Figyeljen ide. Kérem hagyjon békén. Úgy sem fogom elmondani. - mondtam.
-Rendben. - mondta, majd pedig amikor nem figyeltem kikapta a kezemből. Megnézte, majd pedig megszólalt.
-Ez a rádió démon ruhája! Honnan szerezted? - kérdezte.
-Adja vissza de azonnal! Nem magára tartozik! - mondtam miközben próbáltam elvenni az idegen démontól.
-Várj... ha válaszolsz egy kérdésre akkor visszaadom. - mondta az idegen.
-Rendben. Mi a kérdés? - kérdeztem.
-A rádió démon meghalt? - kérdezte. Nekem újból könnybe lábadtak a szemeim.
-I-igen. - mondtam.
-Tessék itt van. - mondta az idegen, majd pedig ledobta a földre a ruhadarabot. Én gyorsan felvettem. Folytattam az utamat hazafelé. Egy pár perc múlva már otthon is voltam. A telefonomon megnéztem a legújabb híreket. A híradós megszólalt.
-Üdvözlök minden nézőt. Én Katie Killjoy vagyok. Híradós társam ma különös okok miatt nem tudott csatlakozni híradásunkhoz. De most jöjjenek legfrissebb híreink. - kezdte a híradós.
-Mint mindannyian tudják ma volt az évenkénti népirtás. Megszokhattuk, hogy csak jelentéktelen démonok halnak meg. Viszont most egy nagy erejű démon is eltávozott a pokolból. Ez nem más, mint maga a rádió démon. Az utcákon ünnepelnek a démonok ennek örömére. - mondta a híradós. Nem rudtam tovább hallgatni ezt. Kikapcsoltam. Lefeküdtem az ágyamra és újra sírni kezdtem. Végül sírva aludtam el.