Vissza rettenetes dal szigetre
~mennünk kell lopni! Ha most nem indulunk akkor nem fogunk tudni visszaérni hajnalra.
-rendben. Felveszem a sisakot és mehetünk!
Felvette és felszállt a hátamra. Felrepültem a következő célpont sziget felé. A neve valami Hibbant sziget. Ott nagyon kell vigyáznunk mert ott már nem vadásszák a sárkányokat. Viszont rengeteg arany van a szigeten.
~szerintem megéri!
-szerintem is! Na induljunk!
Végre valahár aflvettem a sisakot és felszálltam Füstkvarcra. Elindultunk az éjszakában és repültünk másfél órán át amikor kiralyzolódott a sziget körvonala. Mivel mindenki arra számit hogy a felhők fölé megyünk ezért mindig a víz közelében repültünk. Odaértünk a szigethez amikor egyszer csak egy szörnyen nagy rémség támadt a sárkányomra. Én leestem róla de ő tovább küzdött a fenevaddal aminek a hátán ha jól láttam volt egy lovas.
Na jó lebuktunk. El kell tűnnünk innen. Füttyentettem eggyet és Füstkvarc abbahagyta a verekedést. Sárkánnyelven szólaltam meg:
~állj!!
Megállt a sárkány és édeklődve nézett rám.
~menj innen!
Felszállt az égre. Hallottam ahogy a hátán ülő lovas először megpróbálja visszafordítani, aztán amikor ez nem sikerült neki válogatott szavakat vágott a fejemhez. Amikor megfordultam egy meglepett kissé kövér fiúval álltam szemben.
-ezt hogy csináltad?
-mit?
-hogy tudtad rávenni hogy elmenjen?
-azt mondtam epneki hogy repüljön el! Nem túl nehéz!
-te értesz sárkánnyelven?
-elegem van a hülye kérdéseidből. Menj innen vagy a sárkányom küld a Valhallába.
Ezután elfutott én pedig felálltam és elindultam a sárkányomhoz. Ekkor egy kékes-lilás plazmabomba csapódott be mellénk és a lökés hulláma messzire repített az állatól. Ezután mielött még felkeltem volna, egy éjfúria nehezedett rám. Egy fiú sétált mellé.
-ki vagy? -kérdeztem.
-jobb kérdés hogy te ki vagy!
-én az vagyok aki vagyok.
Felnéztem és láttam rajta hogy kicsit meglepődött a válaszomon.
-és hol találtál egy éjfényt?
-ő talált engem!
Egyre jobban szórakoztatott az ahogy az arca kinézett. Persze rajtam még mindig rajtam volt a sisak így nem láthatta az arckifejezésem.
-te most szépen velünk jössz!
-soha!
-de akkor is velünk tartasz.
Miután ez a beszélgetés lezajlott, beadtak valmilyen szert amitől álmos lettem. Ezután már csak sötétség…
Füstkvarc szemszöge
Miután végzett a lovasommal egyre közelebb jött. Én morogtam rá erre az ő éjfúriája rám morgott. Erre elhalgattam és elkezdtem vinnyogni mert a másik fúria nagyobb volt nálam. Erre ő helyeslően mordult egyet. Megfordult és odament a lovasomhoz. Ezután a fiú még közelebb jött. Fogott valamilyen bőrből készült eszközt és azt rám rakta. Rájöttem a funkciójára. Nem tudtam benne tüzet lőni. Aztán beadtak nekem is valamit, amitől álmos lettem. Utána már aludtam is…
Hablaty szemszöge
Az altatókkal viszonylag könnyen tudtuk elfogni a bűnözőket. Most itt fekszik a csaj egy ágyhoz kötözve hogy amikor felkel ne tudjon megszökni. A sárkányt e célból a falu másik végén őrizzük. Ekkor kezdett el ébredezni a lány. Kinyitotta a szemét és rám nézett. Bármilyen furcsa rémületet láttam a szemében. De csak egy pillanatra, utána rögtön a magabiztosság jelent meg benne.
-mért hoztál ide?-kérdezte.
-mert nem hagyhattam hogy rabolj és gyilkolj.
-de nekem jó úgy!
-viszont azoknak akik meghalnak vagy akiket kirabolsz nem túl jó.
-mit akarsz velem csinálni?
-még nem tudom! Az attól függ hogy mit fogsz csinálni.
-hol van Füstkvarc?
-biztonságban!
-de hol?
-azt nem mondhatom meg!
Szegény csak a sárkányát ismerti innen és én nem engedem hogy lássa. De sajnos ez egy szükséges lépés! Ha ezt nem teszem meg, megszöknének és akkor kaphatnánk el újra őket. Nem lenne túl jó.
Öt nappal késöbb
Füstkvarc szemszöge
Öt hosszú napja nem láttam Mirát. Be vagyok ide zárva egy kis szobába ami korom sötét, és nem tudok semmit csinálni a szökési terv kieszelésében. Szóval öt napja nem aludtam. Lefeküdtem a földre és egy idő után elnyomott az álom…
Hatszáz plusz szó!!! Új rekord!!!
