M.E.D.I.C.A.L

/VI. Brooke/

Ballagásunk alkalmából eljöttek az európai rokonaink, anya testvéréék és a nagyiék Németországból.
- Brooke! Brooke! - kiabált fel anya a lépcsőn - Gyere már, az Isten áldjon meg!
Anya a ballagásunk hetére szabadságra jött, hogy egy kis időt együtt tudjunk tölteni. Ez az ő nyelvén takarítást, rendrakást és főzést jelentett, hogy csillogjon-villogjon a lakás a rokonaink érkeztére.

-------

A hétfői iskolai ünnepség után strandolni mentünk a csajokkal, ahol - természetesen - összefutottunk Mattievel és a bátyjával, Kollal. Egy kis feszengés után a két gerle megtalálta a közös hangot, olyannyira, hogy együtt vacsoráztunk a parton.
- Aztán jófejnek tűnnek az új szomszédok? - kérdezte Kol.
- Eh - húztuk el a szánkat hárman, egyszerre, a fiúk pedig hangosan felnevettek szinkronunkat hallva.
- Most miért? - kuncogott Kol - Rendes srácok, komolyan. Mi tagadás, nem százas egyik se, de attól még jó emberek. Olivernél érthető is a dolog, mivel... Jaj, inkább hagyjuk - köszörülte meg a torkát - Isaacnek pedig eléggé problémás a családi háttere.
- Ezt hogy érted? - érdeklődtem kissé elkomorodva. Kol szeméből kiveszett a csillogás.
- A szülei még kicsi korában elváltak, azóta az anyjával és a mostohaapjával él. Van egy nővére és három húga, az anyjuk éjt nappallá téve gürcöl, hogy eltartsa a családot, a nevelőapja úgyszint, viszont ő... Hm, mi is a jó szó erre...? Kissé agresszív, ha Isról, vagy a nővéréről, Beccáról van szó, hiszen ők nem a sajátjai. Mindig őket hibáztatja, akármiről is legyen szó, sőt nem egyszer folyamodott fizikai agresszióhoz velük szemben.
- Jézusom, ez szörnyű - így Rosie.
- És mindezek ellenére ennyire rendes ember? - csodálkozott rá Hel - A családi traumákat egyáltalán nem tudtam leszűrni a találkozásunkból, jól titkolja a lelki sérüléseit.
- Nem jól titkolja, inkább egyáltalán nincsenek neki. Az évek során már rezignálttá vált, a testvérein kívül senki más nem érdekli. Nagyjából ezért nem volt eddig egy normális kapcsolata sem, az egyéjszakás kalandoknál megállt az érzelmi fejlődésben.
- Eh, tudhattam volna - sóhajtott Hel - Leeshetett volna.
- Volna, volna, volna, blablabla - gúnyolódott Rosie.
- Eszembe juthatott volna, hogy még ovis kislányok vagytok - Kol szája lusta vigyorra húzódott.
Egészen helyes volt így, mosollyal az arcán.
- Jaj, Parker, attól még, hogy te nyugdíjas korban vagy, mi még nem leszünk óvodások, tata - löktem meg a vállát.
- Tata?! Tudod, kit sértegess, Hyland! - nevette, majd ő is meglökött.
Katona barátunk viszont nem volt tisztában az erejével, mert úgy meglökött, hogy leestem a padról.
A többiek is felnevettek, de valaki hátulról hirtelen a hónom alá nyúlt, a nevetés pedig elhalt. A két kéz talpra segített, én pedig megperdültem a tengelyem körül, hogy szembe találjam magam vele. Éjfekete haja sötéten hullott az arcába, finom borostáin víz csillogott. A Hold különleges táncot járt karakteres arcán és testén. Az ujján díszelgő viperás gyűrű durván a bőrömbe mart. Szigorú, mélyzöld pillantással mért végig, majd szorítása a karomon enyhülni kezdett. Finoman elhúzta nedves hajtincseim a nyakam körül, átható pillantással pásztázta a bőröm, mintha valamit keresett volna. De nem találta meg, akármit is keresett, mert csak rosszallón csóválta a fejét.
- Vigyázz rá jobban! - sziszegte oda Kolnak, azzal amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan eltűnt.
- Ez meg ki volt? - kérdezte Rosie aggódva.
Mattie és Kol összenéztek.
- Senki - szorította össze Kol a fogait.
- A hideg is ráz - nyögött fel Mattie undorodva - Jobb lesz, ha haza megyünk, lányok.

-------

- Brooke! - anya szakított ki a gondolatmenetemből, még mindig a lépcső aljáról kiabált.
- Brooke, az anyád vagyok, gyere, ha mondom, mert különben... - motyogtam kórusban az ordítozó édesanyámmal.
- Mindjárt! - üvöltöttem vissza - Csak megcsinálom a szobát Clarának!
- Üvöltöztök itt, mint a fába szorult féreg - szorította Rosie a fejére a párnáját - Vagy menj le, vagy ő jöjjön föl, de ezt fejezzétek be.
- Te fejezd be az alvást, hülyegyerek, mert mindjárt itt vannak! Mellesleg nem egyedül az én feladatom lenne rendbe tenni a közös szobánkat.
- Mi?! Már szerda van?! - pattant ki a húgom az ágyából - Hol a ruhám?
- Ahová tetted - vetettem oda a vállam felett, miközben elhagytam a helyiséget. Anyát a konyhában találtam, sík ideg volt, erről árulkodtak a nyakán és halántékán kidudorodó erek is.
- Na, végre itt vagy! Most hívtak, megérkezett Gretáék gépe, egyszerűen lehetetlenség taxit fogni abban a turista-tumultusban, ami ott van. Elmennél értük, kérlek? - kemény pillantása viszont elárulta, hogy ez csak egy költői kérdés volt.
- Persze, rögvest - bólintottam, felmarkoltam a slusszkulcsot, majd Rosieért kiáltottam, aki immár felöltözve, harci sminkben tipegett le a lépcsőn.
Az autóba ülve megpillantottuk Helt, aki az út szélén ácsorgott pár idősebb emberrel. Melléjük hajtottunk, és leengedtük az ablakot.
- Jó napot, szia Hel! - villantottam rájuk az ezer Wattos mosolyom - Nem kell egy fuvar a reptérre?
- Nem, az én családom már itt van, ő itt γιαγιά, προγιαγιά és πάππος. (Szerk.: "jájá", "mánajájá", és "páposz", vagyis mama, dédmama és tata)
A legidősebb hölgy görögül magyarázott nekünk, amíg Hel fel nem világosította, hogy nekünk annyi közünk van a nyelvhez, mint macskának a téglához. Rosieval bemutatkoztunk, aztán a reptérre indultunk.
Odaérve rögtön feltűnt a családunk holléte, ugyanis a sok, lebarnult turista között csak úgy virított az öt porcelánbőrű, tengerkék szemű, aranyszőke hajú, magas termetű alak, illetve az izmos, sötét hajú Finn, a bácsikánk, aki épp egy kapucnis fickóval társalgott. Leparkoltunk, és rögtön hozzájuk siettünk.
- Brooke, Rosalyn! - kiáltották, majd szoros ölelésbe vontak minket.
Mindenkit körbepusziltunk: mamát és tatát, anya húgát, Gtetát, Clarát, a tőlünk egy évvel fiatalabb kuzinunkat és tízéves öccsét, Marcelt, majd legutoljára Finnt. A kapucnis alakra pillantva viszont lehervadt a mosolyom. A tegnapi mélyzöld tekintettel találtam szembe magam.
- Rosie - suttogtam figyelmeztetően, hogy a húgom is észrevegye a titokzatos alakot.
- Nos, akkor szerintem én megyek is - dörzsölte meg a tarkóját a fiú, azzal két dobozkát nyújtott át Finnek, intett egyet, és elveszett a tömegben.
- Kösz, V - motyogta utána a nagybátyánk.

-------

Az egész hazautat végigcsevegtük. Nálunk nincs probléma a kommunikációval, mivel a nagyszülőkön és Marcelen kívül mindenki beszél angolul, mi pedig teljesen jól boldogulunk a némettel is. Otthon anyát is csontropogtató ölelésben részesítette a família, majd miután apát is körberajongták, az ajándékok átadására került sor.
Rosie az ajándékát anyuéktól és nagyiéktól közösen kapta: egy kicsi, de kényelmes Suzukit, hogy könnyedén utazgathasson Arizonából haza.

"Ki is a kedvenc gyerek, he?"

- Ezt nem mondjátok komolyan? - ugrándozott örömében.
- Igen, ugye ezt nem mondjátok komolyan? - háborodtam fel.
- De, ez halál komoly - mosolyogtak a szüleink.
Remek.
- Brooke, ez pedig a tiéd - nyújtottak át nekem egy kis, lyukacsos dobozkát, masnival átkötve.
Meglepve tapasztaltam, hogy a doboznak elég nagy súlya van méretéhez képest. Feltettem a megterített ebédlőasztalra - amiért később persze kaptam anyától - , kibontottam, és...
- Egy kiscica! - visítottam.
Egy tenyérnyi, félkilós, világosbarna kis szőrlabdacsot tartottam a kezemben.
- Pár napja találtuk a háznál, a vándorcirkuszból lóghatott meg, de mivel ők nem keresték...
- Az enyém? Tényleg, igazándiból az enyém? - nem hittem a szememnek. Egy kis élőlény, akinek az élete tőlem függ... Mintha egy anya lennék.
-

Valakinek van ötlete a nevével kapcsolatban? - néztem körbe csillogó szemekkel.
- Legyen füge, mint a gyümölcs, mert ő is olyan édes - így Rosie.
- Vagy legyen pelyhes, mivel ő is az - szólt izgatottan anya.
- Lehetne macska... mert ő egy macska - mondta apa, mire mindenki ledöbbenve fordult felé.
- Most mi az? - kérdezte.
- Nem fogom macskának hívni - szögeztem le.
- Jó, csak ötlet volt. Akkor minek fogod hívni?
- Hébének. Mint az ifjúság istennőjét a görög mitológiában.
- Javíthatatlan - sóhajtották.

-------

Ebéd után összegyűltünk négyen a nappaliban: én, Rosie, Clara és Marcel.
Én épp cicaalmot készítettem egy kartondobozból, Hébé pedig tejet lefetyelt egy kis tálból, amikor Finn lépett oda hozzánk.
- Lányok, a mi ajándékunkat még el se kaptátok. Ez a tiétek - melegen elmosolyodott, majd átnyújtotta nekünk a két kis dobozkát.
Azt a két kis dobozkát, amit a délelőtt kapott a rejtélyes sráctól.
Félve nyitottam ki, egyből felismertem, ami benne volt. Egy vipera medálos aranynyaklánc. Ilyen volt Clarának és Gretának is.
- Köszönjük szépen, gyönyörűek! - adott neki egy puszit Rosie - Köszönjük, Greta! - kiabált ki a konyhába.
- Igazán semmiség, viszont kérek cserébe valamit... - hatásszünet - Akárhová is menjetek. Akárhová. Soha, de soha ne vegyétek le. Rendben?
- Re-rendben - hebegtük.
- Köszönöm - mosolyodott el ismét.
A nyakamhoz emeltem kezeim, hogy feltegyem a láncot, aminek következtében felcsúszott a pólóm ujja.
- Mi történt veled - kapott a vállamhoz Finn. Ahol hétfőn a bőrömbe vájódott a fiú viperás gyűrűje, ott most hatalmas véraláfutásos folt éktelenkedett.
Finoman átvizsgálta a karom a kezével, a szemem pedig megakadt valami érdekesen. Finnek viperás gyűrűje volt. Nem csak egy viperás gyűrűje, hanem pontosan ugyan olyan, mint a srácnak. Észrevette, hogy figyelem, ezért gyorsan elkapta a kezét.

-------

Nem tudtam kiverni a fejemből ezt az egybeesést. Egyszerűen nem. Nem tudom, hogy Rosie észrevette-e, de nem is firtattam. Valószínűleg ismét csak én gondoltam túl a helyzetet. Mégis hány embernek lehet olyan gyűrűje, chh?
Valami ösztönöm pedig azt súgta, hogy a szituációnak köze lehet Hel virágaihoz. Hülyeség, tudom, hacsak...
A biztonság kedvéért azért ráírtam Helre.

"Helium
- Ébren vagy?
- Mostmar:)))
- Így jár, aki nem kapcsolja ki a netet éjszakára.
- Terj a targyra, kerlek
- Kaptál ma virágot?
- Persze. A nagyiektol napraforgot, apatol rozsat, stb.
- Tudod, hogy értem, ne bassz fel így hajnal egykor.
- MAR BOCSANAT, DE NEM EN KELTETTELEK FEL:') csak mondom
- Na
- Mi na?
- KAPTAL VAGY SEM, CARTER?
- kaptam. Orulsz?
- Felettébb. Köszönöm és jó éjt<3
-<3!"

Már éppen kikapcsoltam volna a mobilom, amikor felcsendült a Facebook értesítések ismerős hangja, miszerint...
Miszerint Isaac Harris ismerősnek jelölt.